Textilmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1969-09-01 / 9. szám

TEXTI­LAI­UNK­ÁS 4 I 1969. SZEPTEMBER. „Minigyár“ Kiskunhalason A Pamutnyomóipari Vállalatnál a munkaerőhiány az újpesti Magyar Pamutiparban jelentkezett. A kör­nyező gyárak, a „fehér köpenyes” Izzó és Chinoin, a két műszakos foglalkoztatottsággal olyan konkurrenciát je­lentett, amit nem tudott kivédeni a textilgyár. Illetve mégis megpróbálta. Ha a vidékiek nem jönnek többet Pestre, akkor ők mennek vidékre. Elgondolásuk megva­lósítását megkönnyítette, hogy a kormány ösztönözte és segítette az ilyen vállalkozásokat. A választás Kiskunhalasra esett, mert itt a tanács üzemépületet ajánlott fel, s valóban mindenben a leg­­messzebbmenően támogatta a letelepedést, hiszen Hala­son a nőknek nem tudtak elegendő munkaalkalmat te­remteni. Márpedig helyben szívesen elhelyezkedtek vol­na az asszonyok és a lányok, mert azt nem tudták vál­lalni, hogy naponta utazzanak vagy hetekre elszakad­janak a családjuktól.­­Amikor kitudódott, hogy textilipar létesül helyben, az asszonyok és lányok deputációba mentek, már hó­napokkal előre, és feliratkoztak, hogy szeretnének dol­gozni. Többen jó előre feljöttek Újpestre, hogy a lánc­­csévelőben, illetve a cérnázóban sajátítsák el a kereszt­­csévelés tudományát. (Az MPI ugyanis keresztcsévelő­­üzemet telepített le, mert a számítások igazolták, hogy a fonoda — melynek termelését mintegy harminc-negy­ven százalékban dolgozza fel, csak a saját szövődé — anyagilag jobban jár, ha a termelését a külső cégeknek nem csévén, hanem keresztorsón adja el.) A Pestet megjárt, régi dolgozók azok, akik azóta már sok társuk­nak is átadták szakmai ismereteiket. A népnyelv talá­lóan minigyárnak nevezte a telepet, ahol április óta 169 ember dolgozik, három műszakban. S valóban minden mini ebben a gyárban: az ebédlő, az öltöző, a zuhanyo­zó, a betegszoba — és persze maga az üzem is. — Ám mindez itt csak területi kicsiséget jelent. Mert bár­mennyire minik is a szociális létesítmények, valójában párját ritkítják Halason. Már a portás is legszívesebben ide kalauzolná a látogatót, mert ő szeretné először learatni a sikert. De kétmondatos beszélgetés után, szinte minden dolgozó megkérdezi — látta-e már a mi öltözőnket? És az ebédlőt? — még hűtőszekrényünk is van. Milótáné és a többiek büszkesége érthető: az asszo­­nyok-lányok többsége ugyanis időszakos munkán dol­gozott eddig, olyan helyeken, ahol bizony ehhez hason­ló szociális létesítmény aligha akadt. Ezért örülnek és megbecsülik azt. De nemcsak ezt. Mindazt, ami a gyári szervezett munkával összefügg. Ezt mutatja a magas szervezettségi arány is. Az a néhány asszony, aki Pes­ten tanulta a szakmát, nemcsak tagja lett a szakszerve­zetnek, hanem bizalmit is választott magának: Nagy Mártonnét, aki jelenleg főbizalmi, s mellette még há­rom bizalmi dolgozik.­­A Pamutnyomóipari Vállalat szakszervezeti taná­csának az volt a véleménye, hogy miután szinte mindannyian kezdők, mint szakszervezeti tagok, éppúgy, mint szakszervezeti tisztségviselők, egyelőre ne­ alakít­sanak műhelybizottságot, ráérnek erre néhány hónap múlva. Az igazság azonban az — hogy mert valóban kezdők —, az eddiginél lényegesen több segítségre szá­mítottak a halasi asszonyok. Igaz, hogy lent jártak ná­luk a gyári szakszervezeti bizottságtól, és elmondták, mi minden tartozik a hatáskörükbe, mik a jogaik és a kötelességük, ennyi temérdek dolgot azonban nehéz egyszerre megjegyezni. Ezért aztán sokszor csak úgy, magukban botladozva jönnek rá, hogy hogyan is kelle­ne ezt vagy azt a feladatot megoldani.­A telepen jelenleg hat brigád küzd a szocialista cí­mért, mindegyik szakmányban kettő-kettő. Már a megalakulás pillanatától kezdve valóban mindent úgy igyekeznek tenni, mint aki igényt tart a megtisztelő címre. Solti Árpádné, Milóta Józsefné, Rádóczi Imréné, Farkas Lászlóné, Bencze Antalné és Horváth Imréné ve­zetése alatt álló brigádok vallják: legfontosabb a bará­ti összefogás. Ha el tudják érni, hogy az üzembe nem­csak azért jönnek be az emberek, mert itt keresik a pénzt, hanem mert itt jól érzik magukat, s együtt érzik jól magukat, akkor már tettek egy lépést afelé, hogy a szocialista címet mondhassák magukénak. Emellett jobb és jobb termelési eredményt akarnak felmutatni, és örülnek, ha a hónap legjobb dolgozói között brigád­társaik nevét olvashatják. S hogy a kis üzem, a minigyár jól dolgozik, mutat­ja az is, hogy ünnepélyes megnyitóval, az üzemavatóval vártak, mindaddig vártak, amíg az alkotmány ünnepén az eddigi eredményről is beszámolva vehetik át a tele­pet a halasiak, ők, akik első perctől kezdve magukénak érzik az új létesítményt, és büszkén vallják magukat textilmunkásnak. K. Gy. A SZOT Rege utcai üdülője Egy gyár magára ... Győrött, a Rába partján van egy kis üzem, amelyről általá­ban kevés szó esik. Pedig e gyár sorsa, fejlődése érdekes lehet. Nemcsak azért, mert csipkegyártással csak néhány textilüzem foglalkozik, hanem azért is, mert az a gyár már kinőtte magát, s magára talált. Termékei a régi pamut és újabban a szintetikus alap­anyagú függönyök idehaza és külföldön egyaránt keresett cikkek. Növekszik a gyár ter­melése, termékválasztéka, ex­portja. Csaknem 70 éves története alatt több ízben abba kellett hagynia a csipkegyártást, mert a csipke luxusnak számított, s drágasága miatt csak keve­sen vásárolták. Az első és a második világháború idején jóformán csak kötszert gyár­tottak az üzemben. De a fel­­szabadulás után is több­ször zavarta a gyár mun­káját piachiány, illetve kapa­citáshiány. Az úgynevezett ka­­binettfüggöny iránt csökkent a kereslet, ezért új szintetikus alapanyagokkal folytattak kí­sérleteket. Ezek eredménye alapján kezdődhetett meg a praktikus, forma tartó, köny­­nyen tisztán tartható nylon­függönyök sorozatgyártása. Ma már a gyár egész jövője, prog­ramja erre épül. Az új termékhez jelentős beruházásra volt szükség. Csu­pán egy új szövőgép és a ki­készítéshez szükséges hőrögzí­tő nyolcmillió forintba került, most újabb nagy teljesítményű gépeket rendeltek a nyugat­német Mayer cégtől. A hőrög­zítők kapacitását bérmunkák­kal kötik le. Jelenleg a Buda­pesti Habselyem Kötöttáru­­gyár, a Nyergesúj­falui Visz­­kozagyár, a Budapesti Finom­kötöttárugyár, a Paszomány­­árugyár és a Mosonmagyar­óvári Kötöttárugyár részére végeznek bérmunkát, ők és a csipkegyár is jól járnak ezzel. A változatos mintájú függö­nyökből mind többet adnak el a nyugati tőkés országokban és Afrikában is. Egy svéd cég 30 000 négyzetmétert, egy szu­dáni cég 140 000 négyzetmétert rendelt. A szentendrei Házi­ipari Szövetkezet bevásárló­táskákat készít a győri nylon­függöny anyagából. Ez mind­két félnek, sőt a vásárlóknak is hasznos, mert olcsóbbak, mint az importtáskák. A függöny mellett a „hagy­mazsák” gyártását is fejlesz­tették. Az egyik szövöde 42 géppel már teljes egészében zsákanyagot gyárt. A termék jelentős részét közvetve ex­portálják a magyar hagyma és burgonya csomagolásával. Ne­gyedévenként 200 000 négyzet­­méter sűrű és 170 000 ritkább szövésű zsákot gyártanak. Újabban eredményes kísérle­teket folytatnak szintetikus alapanyagú zsákok gyártására. Lehetőség mutatkozik arra, hogy világpiacon értékesítsék az új terméket.­­ Az új gazdasági mecha­nizmus és a piaci helyzet dik­tálja számunkra, hogy mindig korszerű, gazdaságosan elő­állított termékekkel jelentkez­zünk a hazai és külföldi pia­cokon — vallják a gyár veze­tői és dolgozói. A jó terméket könnyebb eladni. Ezért kerül­hetett sor a gyár rohamos fej­lesztésére is. 1961-ben 300 dol­gozója volt a gyárnak, ma 600. A létszám megkétszereződött, de a termelés négyszeresére nőtt A többi textilgyárhoz képest kis üzemben családias, nyu­godt hangulat uralkodik. A gyár kollektívája közös erővel, összefogással munkálkodik a szintetikus függönyprogram valóra váltásán, és jó eredmé­nyeivel igazolja, hogy az új termékhez fűzött reményei nem illuzórikusak. A már fél évszázada ismert és kedvelt kabinettfüggönyök mellett a nylonfüggöny is mind több la­kást díszít A gyümölcszsák ugyancsak stabil termék, így minden valószínűség szerint hosszú időre el lesz látva munkával, kiváltképpen, ha termékeit továbbra is jó mi­nőségben és kedvező önkölt­séggel állítja elő. K. T. ifjúsági találkozó Bélatelepen Augusztus 19-én reggel tex­tiles fiataloktól volt hangos a Déli-pályaudvar. A nagykani­zsai vonat végénél gyülekeztek a textiles ifjúsági találkozó résztvevői. Egymás után érkez­tek a fővárosi és vidéki üze­mekből a mosolygó, kipirult arcú fiúk és lányok. A jó hangulatot még a szemerkélő eső sem zavarta, s mire a vo­nat elindult, még a nap is kisütött. Várakozásteli hangu­latban szálltak le a vonatról Bélatelepen azok, akik először jöttek el a találkozóra, míg a többiek készségesen magyaráz­ták a tennivalókat és örömmel üdvözölték a kéklő Balatont. A jó étvággyal elfogyasztott ebéd után elhelyezkedtek sát­raikban, s máris elkezdődtek a kulturális és sportversenyek számai. A hangosbemondó a kultúrsátorba invitálta a sza­valóverseny résztvevőit, ahol megkezdődött a 35 szavaló meghallgatása. A háromtagú zsűri nem volt nehéz helyzet­ben, mert öröm volt hallgatni a fiatalokat, szövőket, fonókat, technikusokat, akik Tóth Ár­pád, Várnai Zseni, Petőfi Sándor, Baranyi Ferenc, Soós Zoltán mellett megszólaltatták N. Hikmet, Jeszenyij és Szi­­monov legszebb verseit. Végül is kialakult a szava­lók helyezési sorrendje, a je­lentkező 35 szavalóból kiemel­kedő teljesítményt nyújtott az alábbi hét fiatal: 1. Teveli La­jos PNYV, KISTEXT, 2. Bódi Ágnes KSZV, Újszeged, 3. Kaszás Ferenc Richards, Győr, 4. Szabó Erzsébet PNYV, KISTEXT, 5. Fodor Etelka KSZV Újszeged, 6. Magyari Anna Pápai Textil, 7. Süke Mária PNYV KISTEXT. A prózamondók kategóriájá­ban egyedül Sutyinszky Kata­lin, a gyapjúmosó dolgozója indult, teljesítményével a másnap esti műsorba is beke­rült. Az énekesek, szólisták és táncosok kategóriájának részt­vevői augusztus 20-án délelőtt kerültek a zsűri elé, a győz­tesek jogot nyertek az esti műsorban való részvételre, név szerint a következők: Vörös Éva Richards Győr, Cséke Gyöngyi Hazai Fésűsfonó, Ra­­liczky Sándor Ricó, táncdal­­énekesek, Kiss Csaba PTM Jacquard saját szerzeményű polbeat számaival, Smitka Fe­renc M. Gyapjú II. tangóhar­monika, Pusztai Sándor Fi­nomposztó Újpest, pantomim­jelenettel, Dávid Irén PTM Frottier orosz tánccal. Rajtuk kívül három vers­mondó: Teveli Lajos, Bódi Ágnes és Kaszás Ferenc emel­te a műsor színvonalát, me­lyet a textiles fiatalokon kívül kb. 500 főnyi közönség — köz­tük igen sok üdülővendég az NDK-ból — kísérte nagy figye­lemmel és szűnni nem akaró tapssal. A műsor után a kulturális és sportvetélkedő értékes tárgyjutalmai kerültek ki­adásra. Ezután a fiatalok a Lenfonó­ipari V. csillaghegyi gyár kul­­túrotthona „Loyd” zenekará­nak közreműködésével sokáig emlékezetes estével búcsúztak a tábortól, a Balatontól. Évről évre nagyobb az ér­deklődés a textiles ifjúsági ta­lálkozó iránt, igen sokan visz­­szatérnek és jóbarátként nagy örömmel köszöntik egymást, egyre szorosabb barátság ala­kul ki az egyes üzemek dol­gozói között. A találkozó kul­turális és sportvetélkedői mind színvonalasabbak az irodal­mat, zenét és a sportot kedve­lő fiataloknak mintegy fel­eleveníti a munkás kultúr- és sporthagyományokat. A résztvevők azzal tértek vissza Budapestre, Szegedre, Pápára, Győrbe és a többi vá­rosba, hogy jövőre is szeret­nének találkozni egymással. Sárdi TÖBB JUT A DOLGOZÓKNAK Egy népi ellenőrzési vizsgálat tapasztalatai A félelem alaptalannak bizonyult. Mint szakszervezetünk elnöksége, központi vezetősége korábban már többször megál­lapította, az új gazdasági mechanizmus életbe lépése után nem csökkent, sőt, jó néhány vonatkozásban emelkedett a szociális, kulturális célokat szolgáló vállalati alapok összege, valamint az egyéb béren kívüli juttatás. Ezt igazolja egyébként a Vas megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata is, amelyet 1969. július 5-én zártak le a Szombathelyi Pamutiparnál. A bizottság szerint az üzemi étkeztetés, a gyermekintéz­mény, a sport, a klub és a szakkörök nagyjából azonos támo­gatást kaptak a­ vizsgált három évben. Az üdültetés, az ünnep­ségek és rendezvények költségei, a segélyekre kifizetett összeg évről évre nő. 1969-től új tétellel gazdagodott az ilyesfajta kiadás: a dolgozók lakásépítkezéseinek segítésére százezer forint hitelt biztosítanak. Csupán az ösztöndíjakra kifizetett összeg csökkent, az 1967. évi 24 ezer forintról 1968-ban 18, 1969-ben pedig 16 ezer forintra. A vállalatnál ezt azzal ma­gyarázzák, hogy a szakember-utánpótlás már megfelelő, így szükségtelen az ösztöndíjasok létszámának növelése. Mindent egybevéve a szociális, kulturális és sportcélok támogatására 1967-ben 1 247 000, 1968-ban 1 323 000 forintot költött a vállalat, az idei előirányzat pedig 1 442 000 forint. A vállalat saját üzemi konyhája körülbelül 450—500 sze­mély kiszolgálására elegendő. Az üzemi étkeztetést a dolgozók­nak mintegy 20 százaléka veszi igénybe. A konyhára nem hangzott el panasz. Az étkezőhelyiségek tisztasága és állapo­ta kifogástalan, a felszolgált ételek minőségével és mennyisé­gével azonban a megkérdezett 32 dolgozó közül 11 elégedetlen volt. Az üzemi óvoda és bölcsőde kihasználtsága nagyon jó. A rendelkezésre álló férőhely meghaladja a helyi igényeket, így egyharmad részben a vállalaton kívüli dolgozók gyerme­keinek is helyet biztosítanak. Általános vélemény: az óvoda és a bölcsőde nyitvatartási ideje megfelelően alkalmazkodik a munkakezdés és a befejezés időpontjához. A szabad szom­batokon nem tart nyitva a gyermekintézmény, mert a szü­lők ezt nem igénylik. A vizsgálat megállapította, hogy az in­tézmény tisztasága példamutató. Helyiségei tágasak, kényel­mesek, a bölcsőde udvara azonban elhanyagolt. Az udvart a vizsgálat után rendbehozták. Figyelmet érdemel, hogy a Szombathelyi Pamutipar ta­nácsi kezelésbe szerette volna adni gyermekintézményét. A tanács — különböző okok miatt — ebbe nem egyezett bele. Mivel hasonló törekvés más vállalatnál is előfordul, a népi ellenőrzési bizottság vizsgálta ezek indítékait. Megállapította, hogy a vállalatok részben költségcsökkentés, részben ké­nyelmi szempontok miatt szeretnének megszabadulni a gyer­mekintézmények fenntartásától, üzemeltetésétől. Ezzel min­­den bizonnyal elejét szeretnék venni, hogy ha netán későbbi túljelentkezés lesz, mentesüljenek az emberi és az anyagi gondoktól. A szándékot nem lehet egyértelműen elítélni. Vas me­gyében is jellemző, hogy a gyermekintézménnyel nem ren­delkező vállalatok nem hajlandók a „szomszéd” gyár bölcső­déje, óvodája fenntartási, felújítási és üzemeltetési költsé­geihez hozzájárulni. Annak ellenére, hogy a saját dolgozóik gyermekei ott kapnak otthont, amíg a szülők dolgoznak. Az új mechanizmus viszonyai között viszont a gyermekin­tézmények felújításának, karbantartásának, illetve a gyerme­kek ellátásának — bázison felüli — költsége az üzemeltető vállalat fejlesztési, illetve részesedési alapját terheli. Itt a tanácsok koordinálására és a vállalatok közös összefogására lenne szükség Kiemelkedően jó a Szombathelyi Pamutipar üdültetési eredménye. 1967-ben üdülési hozzájárulásként 50 ezer, 1968- ban pedig 97 ezer forintot adott a dolgozóknak. 1969-ben tartják a tavalyi szintet. A vállalat saját üdülőt tart fenn Ba­latongyörökön. 1967-ben összesen 175 fő, az összlétszám 7,7 százaléka üdülhetett, 1968-ban már 224 fő, 10,4 százalék. 1967- ben 30 forintot térített naponta és személyenként a vállalat, 1968-ban 39 forintot. A beutaltak a gyár dolgozói és család­tagjaik egységesen napi 25 forintot fizettek az üdülésért. A Vas megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata meg­állapítja, hogy a vállalatok körültekintő megfontoltsággal gaz­dálkodnak a szociális, kulturális célokat szolgáló alapokkal, valamint a béren kívüli juttatásokkal. S ezzel a dicséret, vagy helyesebben az elismerés méltán megilleti a Szombathelyi Pamutipar gazdasági vezetőit, szak­­szervezeti tisztségviselőit is. FROSIK­RGYÁR Budapest XIII., Fáy u. 81—83. felvételt hirdet 7 éves szövőipari tanulóképzésre 1969—70-es évekre 1969 szeptember 1-vel történő beiskolázással az alábbi feltételek szerint: Általános iskolai végzettség (8 osztályt 1969. szeptember 30-ig 15. életév betöltése. Vidékieknek szállást biztosítunk Napi egyszeri étkezést adunk, csekély térítéssel. Sikeres vizsga után Jó kereseti lehetőség is 200 — 2000.— Pd­ 2 éves szövőipari tanulóképzésre az 1969—70-es évekre, 1969. szeptember 1-vel történő beiskolázással az alábbi feltételek szerint: Általános Iskolai végzettség (8 osztály) 14. életév betöltése 1969. szept. 1-ig. Csak budapestiek jelentkezhetnek. Napi egyszeri étkezést adunk, csekély térítéssel Sikeres vizsga után jó kereseti lehetőség Jelentkezés a gyár Személyzeti Osztá­lyán írásban, vagy személyesen.

Next