Textilmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
TEXTILAIUNKÁS 4 I 1969. SZEPTEMBER. „Minigyár“ Kiskunhalason A Pamutnyomóipari Vállalatnál a munkaerőhiány az újpesti Magyar Pamutiparban jelentkezett. A környező gyárak, a „fehér köpenyes” Izzó és Chinoin, a két műszakos foglalkoztatottsággal olyan konkurrenciát jelentett, amit nem tudott kivédeni a textilgyár. Illetve mégis megpróbálta. Ha a vidékiek nem jönnek többet Pestre, akkor ők mennek vidékre. Elgondolásuk megvalósítását megkönnyítette, hogy a kormány ösztönözte és segítette az ilyen vállalkozásokat. A választás Kiskunhalasra esett, mert itt a tanács üzemépületet ajánlott fel, s valóban mindenben a legmesszebbmenően támogatta a letelepedést, hiszen Halason a nőknek nem tudtak elegendő munkaalkalmat teremteni. Márpedig helyben szívesen elhelyezkedtek volna az asszonyok és a lányok, mert azt nem tudták vállalni, hogy naponta utazzanak vagy hetekre elszakadjanak a családjuktól.Amikor kitudódott, hogy textilipar létesül helyben, az asszonyok és lányok deputációba mentek, már hónapokkal előre, és feliratkoztak, hogy szeretnének dolgozni. Többen jó előre feljöttek Újpestre, hogy a lánccsévelőben, illetve a cérnázóban sajátítsák el a keresztcsévelés tudományát. (Az MPI ugyanis keresztcsévelőüzemet telepített le, mert a számítások igazolták, hogy a fonoda — melynek termelését mintegy harminc-negyven százalékban dolgozza fel, csak a saját szövődé — anyagilag jobban jár, ha a termelését a külső cégeknek nem csévén, hanem keresztorsón adja el.) A Pestet megjárt, régi dolgozók azok, akik azóta már sok társuknak is átadták szakmai ismereteiket. A népnyelv találóan minigyárnak nevezte a telepet, ahol április óta 169 ember dolgozik, három műszakban. S valóban minden mini ebben a gyárban: az ebédlő, az öltöző, a zuhanyozó, a betegszoba — és persze maga az üzem is. — Ám mindez itt csak területi kicsiséget jelent. Mert bármennyire minik is a szociális létesítmények, valójában párját ritkítják Halason. Már a portás is legszívesebben ide kalauzolná a látogatót, mert ő szeretné először learatni a sikert. De kétmondatos beszélgetés után, szinte minden dolgozó megkérdezi — látta-e már a mi öltözőnket? És az ebédlőt? — még hűtőszekrényünk is van. Milótáné és a többiek büszkesége érthető: az asszonyok-lányok többsége ugyanis időszakos munkán dolgozott eddig, olyan helyeken, ahol bizony ehhez hasonló szociális létesítmény aligha akadt. Ezért örülnek és megbecsülik azt. De nemcsak ezt. Mindazt, ami a gyári szervezett munkával összefügg. Ezt mutatja a magas szervezettségi arány is. Az a néhány asszony, aki Pesten tanulta a szakmát, nemcsak tagja lett a szakszervezetnek, hanem bizalmit is választott magának: Nagy Mártonnét, aki jelenleg főbizalmi, s mellette még három bizalmi dolgozik.A Pamutnyomóipari Vállalat szakszervezeti tanácsának az volt a véleménye, hogy miután szinte mindannyian kezdők, mint szakszervezeti tagok, éppúgy, mint szakszervezeti tisztségviselők, egyelőre ne alakítsanak műhelybizottságot, ráérnek erre néhány hónap múlva. Az igazság azonban az — hogy mert valóban kezdők —, az eddiginél lényegesen több segítségre számítottak a halasi asszonyok. Igaz, hogy lent jártak náluk a gyári szakszervezeti bizottságtól, és elmondták, mi minden tartozik a hatáskörükbe, mik a jogaik és a kötelességük, ennyi temérdek dolgot azonban nehéz egyszerre megjegyezni. Ezért aztán sokszor csak úgy, magukban botladozva jönnek rá, hogy hogyan is kellene ezt vagy azt a feladatot megoldani.A telepen jelenleg hat brigád küzd a szocialista címért, mindegyik szakmányban kettő-kettő. Már a megalakulás pillanatától kezdve valóban mindent úgy igyekeznek tenni, mint aki igényt tart a megtisztelő címre. Solti Árpádné, Milóta Józsefné, Rádóczi Imréné, Farkas Lászlóné, Bencze Antalné és Horváth Imréné vezetése alatt álló brigádok vallják: legfontosabb a baráti összefogás. Ha el tudják érni, hogy az üzembe nemcsak azért jönnek be az emberek, mert itt keresik a pénzt, hanem mert itt jól érzik magukat, s együtt érzik jól magukat, akkor már tettek egy lépést afelé, hogy a szocialista címet mondhassák magukénak. Emellett jobb és jobb termelési eredményt akarnak felmutatni, és örülnek, ha a hónap legjobb dolgozói között brigádtársaik nevét olvashatják. S hogy a kis üzem, a minigyár jól dolgozik, mutatja az is, hogy ünnepélyes megnyitóval, az üzemavatóval vártak, mindaddig vártak, amíg az alkotmány ünnepén az eddigi eredményről is beszámolva vehetik át a telepet a halasiak, ők, akik első perctől kezdve magukénak érzik az új létesítményt, és büszkén vallják magukat textilmunkásnak. K. Gy. A SZOT Rege utcai üdülője Egy gyár magára ... Győrött, a Rába partján van egy kis üzem, amelyről általában kevés szó esik. Pedig e gyár sorsa, fejlődése érdekes lehet. Nemcsak azért, mert csipkegyártással csak néhány textilüzem foglalkozik, hanem azért is, mert az a gyár már kinőtte magát, s magára talált. Termékei a régi pamut és újabban a szintetikus alapanyagú függönyök idehaza és külföldön egyaránt keresett cikkek. Növekszik a gyár termelése, termékválasztéka, exportja. Csaknem 70 éves története alatt több ízben abba kellett hagynia a csipkegyártást, mert a csipke luxusnak számított, s drágasága miatt csak kevesen vásárolták. Az első és a második világháború idején jóformán csak kötszert gyártottak az üzemben. De a felszabadulás után is többször zavarta a gyár munkáját piachiány, illetve kapacitáshiány. Az úgynevezett kabinettfüggöny iránt csökkent a kereslet, ezért új szintetikus alapanyagokkal folytattak kísérleteket. Ezek eredménye alapján kezdődhetett meg a praktikus, forma tartó, könynyen tisztán tartható nylonfüggönyök sorozatgyártása. Ma már a gyár egész jövője, programja erre épül. Az új termékhez jelentős beruházásra volt szükség. Csupán egy új szövőgép és a kikészítéshez szükséges hőrögzítő nyolcmillió forintba került, most újabb nagy teljesítményű gépeket rendeltek a nyugatnémet Mayer cégtől. A hőrögzítők kapacitását bérmunkákkal kötik le. Jelenleg a Budapesti Habselyem Kötöttárugyár, a Nyergesújfalui Viszkozagyár, a Budapesti Finomkötöttárugyár, a Paszományárugyár és a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár részére végeznek bérmunkát, ők és a csipkegyár is jól járnak ezzel. A változatos mintájú függönyökből mind többet adnak el a nyugati tőkés országokban és Afrikában is. Egy svéd cég 30 000 négyzetmétert, egy szudáni cég 140 000 négyzetmétert rendelt. A szentendrei Háziipari Szövetkezet bevásárlótáskákat készít a győri nylonfüggöny anyagából. Ez mindkét félnek, sőt a vásárlóknak is hasznos, mert olcsóbbak, mint az importtáskák. A függöny mellett a „hagymazsák” gyártását is fejlesztették. Az egyik szövöde 42 géppel már teljes egészében zsákanyagot gyárt. A termék jelentős részét közvetve exportálják a magyar hagyma és burgonya csomagolásával. Negyedévenként 200 000 négyzetméter sűrű és 170 000 ritkább szövésű zsákot gyártanak. Újabban eredményes kísérleteket folytatnak szintetikus alapanyagú zsákok gyártására. Lehetőség mutatkozik arra, hogy világpiacon értékesítsék az új terméket. Az új gazdasági mechanizmus és a piaci helyzet diktálja számunkra, hogy mindig korszerű, gazdaságosan előállított termékekkel jelentkezzünk a hazai és külföldi piacokon — vallják a gyár vezetői és dolgozói. A jó terméket könnyebb eladni. Ezért kerülhetett sor a gyár rohamos fejlesztésére is. 1961-ben 300 dolgozója volt a gyárnak, ma 600. A létszám megkétszereződött, de a termelés négyszeresére nőtt A többi textilgyárhoz képest kis üzemben családias, nyugodt hangulat uralkodik. A gyár kollektívája közös erővel, összefogással munkálkodik a szintetikus függönyprogram valóra váltásán, és jó eredményeivel igazolja, hogy az új termékhez fűzött reményei nem illuzórikusak. A már fél évszázada ismert és kedvelt kabinettfüggönyök mellett a nylonfüggöny is mind több lakást díszít A gyümölcszsák ugyancsak stabil termék, így minden valószínűség szerint hosszú időre el lesz látva munkával, kiváltképpen, ha termékeit továbbra is jó minőségben és kedvező önköltséggel állítja elő. K. T. ifjúsági találkozó Bélatelepen Augusztus 19-én reggel textiles fiataloktól volt hangos a Déli-pályaudvar. A nagykanizsai vonat végénél gyülekeztek a textiles ifjúsági találkozó résztvevői. Egymás után érkeztek a fővárosi és vidéki üzemekből a mosolygó, kipirult arcú fiúk és lányok. A jó hangulatot még a szemerkélő eső sem zavarta, s mire a vonat elindult, még a nap is kisütött. Várakozásteli hangulatban szálltak le a vonatról Bélatelepen azok, akik először jöttek el a találkozóra, míg a többiek készségesen magyarázták a tennivalókat és örömmel üdvözölték a kéklő Balatont. A jó étvággyal elfogyasztott ebéd után elhelyezkedtek sátraikban, s máris elkezdődtek a kulturális és sportversenyek számai. A hangosbemondó a kultúrsátorba invitálta a szavalóverseny résztvevőit, ahol megkezdődött a 35 szavaló meghallgatása. A háromtagú zsűri nem volt nehéz helyzetben, mert öröm volt hallgatni a fiatalokat, szövőket, fonókat, technikusokat, akik Tóth Árpád, Várnai Zseni, Petőfi Sándor, Baranyi Ferenc, Soós Zoltán mellett megszólaltatták N. Hikmet, Jeszenyij és Szimonov legszebb verseit. Végül is kialakult a szavalók helyezési sorrendje, a jelentkező 35 szavalóból kiemelkedő teljesítményt nyújtott az alábbi hét fiatal: 1. Teveli Lajos PNYV, KISTEXT, 2. Bódi Ágnes KSZV, Újszeged, 3. Kaszás Ferenc Richards, Győr, 4. Szabó Erzsébet PNYV, KISTEXT, 5. Fodor Etelka KSZV Újszeged, 6. Magyari Anna Pápai Textil, 7. Süke Mária PNYV KISTEXT. A prózamondók kategóriájában egyedül Sutyinszky Katalin, a gyapjúmosó dolgozója indult, teljesítményével a másnap esti műsorba is bekerült. Az énekesek, szólisták és táncosok kategóriájának résztvevői augusztus 20-án délelőtt kerültek a zsűri elé, a győztesek jogot nyertek az esti műsorban való részvételre, név szerint a következők: Vörös Éva Richards Győr, Cséke Gyöngyi Hazai Fésűsfonó, Raliczky Sándor Ricó, táncdalénekesek, Kiss Csaba PTM Jacquard saját szerzeményű polbeat számaival, Smitka Ferenc M. Gyapjú II. tangóharmonika, Pusztai Sándor Finomposztó Újpest, pantomimjelenettel, Dávid Irén PTM Frottier orosz tánccal. Rajtuk kívül három versmondó: Teveli Lajos, Bódi Ágnes és Kaszás Ferenc emelte a műsor színvonalát, melyet a textiles fiatalokon kívül kb. 500 főnyi közönség — köztük igen sok üdülővendég az NDK-ból — kísérte nagy figyelemmel és szűnni nem akaró tapssal. A műsor után a kulturális és sportvetélkedő értékes tárgyjutalmai kerültek kiadásra. Ezután a fiatalok a Lenfonóipari V. csillaghegyi gyár kultúrotthona „Loyd” zenekarának közreműködésével sokáig emlékezetes estével búcsúztak a tábortól, a Balatontól. Évről évre nagyobb az érdeklődés a textiles ifjúsági találkozó iránt, igen sokan viszszatérnek és jóbarátként nagy örömmel köszöntik egymást, egyre szorosabb barátság alakul ki az egyes üzemek dolgozói között. A találkozó kulturális és sportvetélkedői mind színvonalasabbak az irodalmat, zenét és a sportot kedvelő fiataloknak mintegy feleleveníti a munkás kultúr- és sporthagyományokat. A résztvevők azzal tértek vissza Budapestre, Szegedre, Pápára, Győrbe és a többi városba, hogy jövőre is szeretnének találkozni egymással. Sárdi TÖBB JUT A DOLGOZÓKNAK Egy népi ellenőrzési vizsgálat tapasztalatai A félelem alaptalannak bizonyult. Mint szakszervezetünk elnöksége, központi vezetősége korábban már többször megállapította, az új gazdasági mechanizmus életbe lépése után nem csökkent, sőt, jó néhány vonatkozásban emelkedett a szociális, kulturális célokat szolgáló vállalati alapok összege, valamint az egyéb béren kívüli juttatás. Ezt igazolja egyébként a Vas megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata is, amelyet 1969. július 5-én zártak le a Szombathelyi Pamutiparnál. A bizottság szerint az üzemi étkeztetés, a gyermekintézmény, a sport, a klub és a szakkörök nagyjából azonos támogatást kaptak a vizsgált három évben. Az üdültetés, az ünnepségek és rendezvények költségei, a segélyekre kifizetett összeg évről évre nő. 1969-től új tétellel gazdagodott az ilyesfajta kiadás: a dolgozók lakásépítkezéseinek segítésére százezer forint hitelt biztosítanak. Csupán az ösztöndíjakra kifizetett összeg csökkent, az 1967. évi 24 ezer forintról 1968-ban 18, 1969-ben pedig 16 ezer forintra. A vállalatnál ezt azzal magyarázzák, hogy a szakember-utánpótlás már megfelelő, így szükségtelen az ösztöndíjasok létszámának növelése. Mindent egybevéve a szociális, kulturális és sportcélok támogatására 1967-ben 1 247 000, 1968-ban 1 323 000 forintot költött a vállalat, az idei előirányzat pedig 1 442 000 forint. A vállalat saját üzemi konyhája körülbelül 450—500 személy kiszolgálására elegendő. Az üzemi étkeztetést a dolgozóknak mintegy 20 százaléka veszi igénybe. A konyhára nem hangzott el panasz. Az étkezőhelyiségek tisztasága és állapota kifogástalan, a felszolgált ételek minőségével és mennyiségével azonban a megkérdezett 32 dolgozó közül 11 elégedetlen volt. Az üzemi óvoda és bölcsőde kihasználtsága nagyon jó. A rendelkezésre álló férőhely meghaladja a helyi igényeket, így egyharmad részben a vállalaton kívüli dolgozók gyermekeinek is helyet biztosítanak. Általános vélemény: az óvoda és a bölcsőde nyitvatartási ideje megfelelően alkalmazkodik a munkakezdés és a befejezés időpontjához. A szabad szombatokon nem tart nyitva a gyermekintézmény, mert a szülők ezt nem igénylik. A vizsgálat megállapította, hogy az intézmény tisztasága példamutató. Helyiségei tágasak, kényelmesek, a bölcsőde udvara azonban elhanyagolt. Az udvart a vizsgálat után rendbehozták. Figyelmet érdemel, hogy a Szombathelyi Pamutipar tanácsi kezelésbe szerette volna adni gyermekintézményét. A tanács — különböző okok miatt — ebbe nem egyezett bele. Mivel hasonló törekvés más vállalatnál is előfordul, a népi ellenőrzési bizottság vizsgálta ezek indítékait. Megállapította, hogy a vállalatok részben költségcsökkentés, részben kényelmi szempontok miatt szeretnének megszabadulni a gyermekintézmények fenntartásától, üzemeltetésétől. Ezzel minden bizonnyal elejét szeretnék venni, hogy ha netán későbbi túljelentkezés lesz, mentesüljenek az emberi és az anyagi gondoktól. A szándékot nem lehet egyértelműen elítélni. Vas megyében is jellemző, hogy a gyermekintézménnyel nem rendelkező vállalatok nem hajlandók a „szomszéd” gyár bölcsődéje, óvodája fenntartási, felújítási és üzemeltetési költségeihez hozzájárulni. Annak ellenére, hogy a saját dolgozóik gyermekei ott kapnak otthont, amíg a szülők dolgoznak. Az új mechanizmus viszonyai között viszont a gyermekintézmények felújításának, karbantartásának, illetve a gyermekek ellátásának — bázison felüli — költsége az üzemeltető vállalat fejlesztési, illetve részesedési alapját terheli. Itt a tanácsok koordinálására és a vállalatok közös összefogására lenne szükség Kiemelkedően jó a Szombathelyi Pamutipar üdültetési eredménye. 1967-ben üdülési hozzájárulásként 50 ezer, 1968- ban pedig 97 ezer forintot adott a dolgozóknak. 1969-ben tartják a tavalyi szintet. A vállalat saját üdülőt tart fenn Balatongyörökön. 1967-ben összesen 175 fő, az összlétszám 7,7 százaléka üdülhetett, 1968-ban már 224 fő, 10,4 százalék. 1967- ben 30 forintot térített naponta és személyenként a vállalat, 1968-ban 39 forintot. A beutaltak a gyár dolgozói és családtagjaik egységesen napi 25 forintot fizettek az üdülésért. A Vas megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata megállapítja, hogy a vállalatok körültekintő megfontoltsággal gazdálkodnak a szociális, kulturális célokat szolgáló alapokkal, valamint a béren kívüli juttatásokkal. S ezzel a dicséret, vagy helyesebben az elismerés méltán megilleti a Szombathelyi Pamutipar gazdasági vezetőit, szakszervezeti tisztségviselőit is. FROSIKRGYÁR Budapest XIII., Fáy u. 81—83. felvételt hirdet 7 éves szövőipari tanulóképzésre 1969—70-es évekre 1969 szeptember 1-vel történő beiskolázással az alábbi feltételek szerint: Általános iskolai végzettség (8 osztályt 1969. szeptember 30-ig 15. életév betöltése. Vidékieknek szállást biztosítunk Napi egyszeri étkezést adunk, csekély térítéssel. Sikeres vizsga után Jó kereseti lehetőség is 200 — 2000.— Pd 2 éves szövőipari tanulóképzésre az 1969—70-es évekre, 1969. szeptember 1-vel történő beiskolázással az alábbi feltételek szerint: Általános Iskolai végzettség (8 osztály) 14. életév betöltése 1969. szept. 1-ig. Csak budapestiek jelentkezhetnek. Napi egyszeri étkezést adunk, csekély térítéssel Sikeres vizsga után jó kereseti lehetőség Jelentkezés a gyár Személyzeti Osztályán írásban, vagy személyesen.