Textilmunkás, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
TEXTILMIJIVKAS I 1970. JÜNIUS ilium, unhsangi Am f uammmmmmmmm 2 i Két hét az arab textilmunkások között Egyiptomban a szakszervezeti bizottságok számítanak a tagság segítőkészségére III. RÉSZ Az EAK Textilszakszervezetének tevékenységét megítélni, reálisan értékelni csak akkor lehet, ha nem szakítjuk külön az országban elért gazdasági, politikai fejlődéstől. Nem lehet például figyelmen kívül hagyni azt, hogy a 33 millió lakosú ország népe 18 évvel ezelőtt még az angol gyarmatosítók kizsákmányolásától szenvedett. A nemzeti függetlenség kivívása óta a gyarmati sors „örökségeivel” eredményesen vették fel a harcot. A mezőgazdasági országot iparosított gazdasággá akarják fejleszteni. Jelenleg az EAK-ban tervgazdálkodás van (a III. ötéves terv időszaka). Ma még az iparból származó nemzeti jövedelem nem haladja meg a mezőgazdaság produktumát. Az államosított vállalatok termelése mellett ugyanis jelentős szerepet töltenek be a magántulajdonban levő üzemek. Évtizedek óta, 1969-ben volt először aktív az ország külföldi fizetési mérlege, amihez a leg-főbb kiviteli cikk termelésén a gyapoton, rizsen és kőolajon kívül a fonalexport is hozzájárult E tényeket reálisan értékeli és a dolgozók érdekében végzett munkájában figyelembe veszi az egyiptomi Textilszakszervezet, mely taglétszáma szerint az ország negyedik szakszervezete, de tevékenysége, kezdeményező fellépése alapján is jelentős politikai tényezőnek számít. A Textilszakszervezet 21 tagú elnöksége ismeri a dolgozók gondjait, jó kapcsolata van az üzemi párt-, gazdasági , és szakszervezeti vezetőkkel. Ugyanakkor az elnökség minden tagja egy-egy nagyüzem szakszervezeti bizottságának elnöke is. (Titkárnak felel meg.) A kettős funkció lehetővé teszi, hogy személyes, konkrét üzemi tapasztalatok alapján irányítsák az ország szakszervezeti mozgalmát. A szakszervezet erejét, az elnökség tagjainak munkaidejét azonban aránytalanul nagymértékben lefoglalja a magánkézben levő textiliparban dolgozókproblémái: -^.év^tele^l6 ‘ezer panaszos levélből 14 ezer a’ 'magánszektorban dolgozóktól érkezik. Ez utóbbiak között nagyon sok a felmondás és a bánásmód miatti panasz, de a szakszervezeti központ intézkedését kérik például akkor is, ha a gyártulajdonos rosszabb minőségű anyaggal dolgoztat és emiatt a dolgozó keresete csökken. Ilyen esetben bérkiegészítést eszközölnek ki a dolgozó számára. A központi, tervutasításos rendszernek megfelelően a szakszervezeti munka is központosított. A szakszervezeti jogokat nagyrészt a szakszervezeti központ gyakorolja és a szakszervezet anyagi eszközeinek felhasználásáról is az elnökség dönt. A szakszervezeti tagdíj, a fizetésektől függetlenül, mindenki számára havi 10 piaszter (a textilmunkások egy napi keresete 70—80 piaszter). A tagdíjat a vállalatoknál a bérlistán automatikusan levonják és átutalják a szakszervezeti központba, amely ebből az összegből a függetlenítettek bérén kívül a szociális és egészségügyi létesítmények (üzemi óvodák, orvosi rendelők stb.) fenntartását biztosítja. Jelenleg Kairóban, a szakszervezet központi székháza mellett úgynevezett szolgáltatási házat építenek. Itt helyet kap: egy 40 ágyas , kórházi vizsgálószobákkal, laboratóriumokkal; nemzetközi konferenciák megtartására is alkalmas színházterem; tanácskozó és oktatói helyiségek; könyvtár, mozi, üzletek stb. Az elnökség tervezi, hogy mind a 19 megyében a területi szakszervezeti szervek székhelyénél hasonló rendeltetéssel, szolgáltatási házakat épít (kizárólag szakszervezeti pénzből). Alexandriában bentlakásos iskolát építettek. Itt télen aktivistákat képeznek, nyáron pedig mint családos üdülőt hasznosítják az iskola épületét.) A kétágyas szobák mellett kis főzőfülke és zuhanyozó is van. Az üzemi szakszervezeti bizottságoknak viszonylag kevés anyagi eszköz áll rendelkezésükre, de a szakszervezeti bizottságok apellál-nak a tagság segítőkészségére, és úgynevezett „segélyládákat” létesítenek. A tagság kisebb, nagyobb csoportjai önkéntes felajánlás alapján havi 2—10—25 piasztert adnak a segélyládákba. A felajánlott összeget bérlistán rendszeresen levonják. Az összegyűjtött pénzből meghatározott szabály szerint segélyeznek: szülés, baleset, haláleset, házasságkötés esetén. A segély összege magas, mert 120—150 fontot is adnak, de csak annak, aki tagja a „segélyládának”. A dolgozók többsége részt vesz ebben a gyűjtésben. Az üzemi szakszervezeti bizottságok (7—11 tagú) feladatköréhez tartozik a panaszos ügyek intézése, gyűlések, valamint az egy-két hetes tanfolyamok szervezése. Ugyanis, az egyiptomi textilszakszervezet, mint nevelő szervezet, feladatait főleg tanfolyamok útján valósítja meg. Az ilyen egy-két hetes tanfolyamok munkaidő után tartott előadásai népszerűek. Az előadók az üzemek gazdasági vezetői, szakszervezeti tisztségviselői és jogászok. A Kairó melletti Mehelle Cobra Fonó és Szövő Textilkombinát szakszervezeti bizottsága például több tanfolyamot is szervez egyszerre. Az általunk meglátogatott előadáson 30 szakszervezeti tag vett részt. A foglalkozást éppen a szakszervezeti bizottság egyik függetlenítet tagja tartotta „A munkások kötelességei és jogai” címmel. A kéthetes tanfolyam tematikájából kitűnik, hogy előadásokat tartanak — többek között —, az arab nemzeti történelemről, a szocializmusról, az imperializmus elleni harc feladatairól, munkavédelmi tennivalókról, a vállalat termelési feladatairól is. Jelenleg minden szakszervezeti szerv választása kétévenként — önjelölés útján — történik. Tehát nem a szakszervezeti taggyűléseken és küldöttértekezleteken választják a szakszervezeti vezető testületeket. S beszámolási kötelezettsége sincs a megválasztott aktivistának. A vezető tisztségre minden szakszervezeti tagnak joga van magát jelölni. A jelentkezők,neveit listára veszik és kifüggesztik.-a. műhelyekben.. A. tagság..az üzem különböző helyein elhelyezett urnákba bedobja névre szóló szavazatát. A legtöbb szavazatot kapott hét-tizenegy önjelölt tekinthető megválasztottnak, a szakszervezeti bizottságnak. Aktivistát nem választanak (szakszervezeti bizalmi, műhelybizottság nincs). A szakszervezeti bizottságok szervező munkájuk segítségére 50—100 dolgozót kijelölnek a munkások, alkalmazottak közül, így például egy 15—20 ezer fős üzemben az stb. tagjainak 100—110 aktivista segít a munkában. A szakszervezeti mozgalom fejlődése Egyiptomban is napirendre tűzte a szakszervezeti választási rendszer, az aktívahálózat fejlesztését. Delegációnk a magyar szakszervezeti mozgalom tapasztalatait a vendéglátókkal folytatott viták és eszmecserék alkalmával igyekezett átadni. Azt tapasztaltunk, hogy az egyiptomi Textilszakszervezet elnökségének és az üzemi szakszervezeti bizottságoknak a munkája nemcsak az egyiptomi textilmunkások, hanem a többi arab országok textiles dolgozóinak elismerését is kivívta. Kairóban a Szakszervezeti központ székháza állandó találkozóhelye az arab országok textilszakszervezeti vezetőinek. És az alexandriai szakszervezeti iskolában tett látogatásunk alkalmával is találkoztunk az ott tanuló szíriai, jordániai, iraki, szaúd-arábiai, jemeni, kuvait, szudáni, tuniszi és algériai textilszakszervezetek vezetőivel. Az egyiptomi kormány a nemzeti függetlenség megtartására, az ország gazdasági megerősítésére, a dolgozó milliók életkörülményeinek állandó javítására, külpolitikájában pedig a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való egyre erősödő kapcsolatok megteremtésére törekszik. E célkitűzések megvalósításában az egyiptomi Textilszakszervezet is kiveszi a részét. S ehhez, munkájukban számíthatnak a magyar szakszervezeti mozgalom, a magyar Textilszakszervezet segítségére is. BARANYAI TIBORNÉ titkár (Befejező rész következik.) Békét, szabadságot Vietnámnak, Kambodzsának To Hím: Tüzeljetek! Ím, az ellenség felett ! Bambuszból szőtt zubbonyában Nyakát nyújtogatja ágyúnk: Körben vörös dombos tál van, Szép, mint tehénhús a tálban. S lent egy tisztjük fölnevet. Nevess csak, nemsokára véged ! Hány elvtársunkat megöltétek, Fejük lehullt, testükben nyársak, S a meztelenül összezártak Gyermekei a tűzre hányva, És falunk, házunk volt a máglya Az elrabolt vetések mellett! Nevettek-e még? — Elvtársak, tovább várni vétek! öt perc? Még öt percig élnek?! Mire vártok még, ti tüzérek? Meddig céloztok, meddig mértek? Az ágyú szinte morgolódva Várja, hogy bődülhessen torka, Hadakból hírmondót se hagyna! Halljátok? Felzúg kürtjük hangja, S zászlójuk rudak magasan lóg — S a rongynak tisztelegnek! Azt a gyűlöletes zászlót Vérünkben hányszor fürdették meg! Miért nem lőttek már, tüzérek? Még egy pillanat? A fejem szinte lángra kap, De az ő örömük szénné válik, S táboraik hamujáig Széttört koponyájuk üszkén, Holttestükön visz az ösvény... Testvérek, induljunk a völgybe, Kardunkat szegezzük előre, Aki ránk tört, az vissza nem tér — Csönd! Kezdj a dalba, ágyú testvér! (Haraszti Miklós fordítása) Kertész László grafikái A forradalmár A szocializmus építése szüntelen alkotás, mindennapi teremtés. Nemcsak az anyagi javak előállításában, hanem a társadalom szervezésében, a gondolkodásban is. S nemcsak az egész nagy dolgokban, hanem a hétköznapiakban is. Valóságos forradalom ez is, s mert forradalom, nem vihető végbe sikeresen mély meggyőződés, a lenini szenvedély nélkül. A szocializmus építésének feladatai új készségek elsajátítását követeli meg a forradalmároktól, az új élet szervezőitől, vezetőitől. Lenin gyakran hangsúlyozta: nem a tenkintélyes életkor, nem a múltbeli szolgálatok, nem is a magas rang, vagy a jó kapcsolatok, az irányítás, az igazgatási tisztségre való előléptetés ismérvét kell hozzá, hanem a „szocializmus iránti hűség”, amely „józan ésszel”, „gyakorlati érzékkel”, megbízható tudományos és technikai ismeretekkel, szervezőkészséggel, szerénységgel párosul, továbbá az a képesség, hogy „hűhó nélkül” intézzük az emberek nagy kollektíváinak együttes munkáját. Éppen az ilyen és csakis az ilyen embereket tartotta alkalmasnak arra, hogy előléptessük őket „a népi munka vezetőinek, az igazgatás vezetőinek felelős tisztségeibe”. Megkövetelte, hogy váltsák le azokat a kommunistákat, „akik nem tanulják meg alaposan a közigazgatást”. Azt tartotta, hogy a vezetőkre nézve a hencegés, a túlzott önbizalom, a hangoskodás a legkárosabb és legveszedelmesebb. Nem az „akaratos”, hangoskodó és durva adminisztrátort becsülte, hanem a megfontolt, hozzáértő szervezet, aki a korszerű tudomány és technika színvonalán áll. Arra tanított, hogy minden dolgozóhoz ,,a) a lelkiismeretesség álláspontjáról, b) politikai oldalról, c) az ügy ismeretében, d) adminisztratív képességekkel” közeledjünk. Mindehhez változatlanul kapcsolódik a mélységesen mély meggyőződésből fakadó forradalmi hit, ami nélkül a forradalmár nem forradalmár. Mert a szocializmus szelleme, energiája abból a hitből táplálkozik, hogy az ember legjobb lehetőségei megvalósíthatók. Fonó György