Textilmunkás, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
A textilipari dolgozók is segítenek Várjuk a többiek csatlakozását Felhívással fordulunk a gyár, valamint az ország összes szocialista és munkabrigádjához, hogy támogassák az „Egy gyár — egy ház” mozgalmat az árvízkárosultak megsegítésére. Szeretnénk, ha ezen mozgalom keretében a csatlakozó gyárak vállalnák egy, vagy több elpusztult ház teljes felépítését. A gyakorlati kivitelezést úgy látjuk célszerűnek, hogy az illetékes tanácsok által nyilvánosságra hozandó jegyzékből, melyen a megsemmisült házakat sorolnak fel, a mozgalomhoz csatlakozó gyárak választanának, melyiket kívánják felépíteni. Mi, a mozgalom beindítását kezdeményező „Joliot Curie” szocialista brigád felajánljuk 2 napi keresetünket, vagy egy 8 órás termelő műszakban való részvételt, valamint az effektív építkezéshez 2—3 nap szabadságot. A Pamutnyomóipari Vállalat Szegedi Textilművek, Joliot Curie szocialista brigádja i :---------------1 EGY gj - akció 1 százalék Riadt szemű asszonyok és gyermekek, megkeményedett arcú férfiak néztek le ránk a képernyőről, mögöttük az elmosott falú, a semmivé lett ház maradványai, egy-egy törött ajtófélfa, ablakkeret — előttük mi ültünk, az otthon biztonsságát élvezve borzadtunk és sajnálkoztunk. S változott a kép: a romhalmaznál öregasszony ebédet főzött csikómasinán, s mellette egy kisleány tányért törölgetett a szabad ég alatt. Talán az egyetlen tányért, ami épségben maradt. S bennünk is megmoccant valami, mi is legyűrtük a félelmet és már tudtuk, éreztük az ember legyőzhetelen, újrakezd, mindent újrateremt. Másnap már kerestük a módját, hogy üzenetet küldjünk a bajba jutottaknak, forintjainkat, bátorításunkat adtuk a rászorultaknak. S már tudtuk — az ő fejük fölé is kerül fedél, mielőtt a tél beáll. De addig még sok a tennivaló — nekik is, akik a fedélt építik, s nekünk is, akik nem akarják, hogy emberek ezreinek egy élet munkáját csak olyan könnyen semmivé tegye a víz. Mert a természet ma is nagy úr, de az ember egyre inkább nagyobb. Nem az egyes, a magányos, hanem a közösségi, a másokra is gondoló ember. Akikké mi válunk, most ezekben az évtizedekben, a szocialista gondolkodású, érzésű, akaratú ember. Több, mint száz napja már, hogy harcolunk a vízzel. Hosszú hetek fáradalma, küzdelme, aggodalma tízezrek szeme köré vonta az álmatlanság kék karikáját. Mégsincs csüggedő. Hiszen már mindenki érzi, milyen nagy, hatalmas az emberi összefogás. És elmúlik majd a veszély, i ! A küzdelemből az ember kerül ki győztesen, ott a gátak mellett. A teljes győzelem megszerzése azonban nemcsak rajtuk, de rajtunk, mindannyiunkon is múlik, a napi munkánkon, azon, hogy milyen pontosan, jól, szorgalommal dolgozunk. Egy százalékkal több nemzeti jövedelmet kér tőlünk az ország. Ezt kell cserébe adnunk a teljes győzelemért. Azért, hogy mégse a víz, hanem az ember legyen az úr. Fenyvesvölgyi Aranka * Távirat japánból Nagy szomorúsággal hallottunk az árvízről, mely elárasztotta az Önök hazáját. Reméljük, hogy a jövő meghozza majd újjászületésüket. Kenza Oguchi a Japán Textilipari Munkások Szakszervezeteinek szövetségi elnöke Harc a városért: SZEGEDEN A gáti hősök között vannak a gyár dolgozói is A Móra Ferenc Múzeum előtt nagy a forgalom. Mindenki látni akarja ezt az évszázadokkal ezelőtt sem mért szomorú tényt: a híd metszeténél másodpercenként négyezer köbméter víz hömpölyög, az átlagos ezer köbméter helyett A Tisza Szegeden az alsó rakpart villanypóznáinak derekáig ér. Három és fél méterrel magasabb a szokottnál. A part mellett hosszan, homokzsákok ezreiből épített védelmi rendszer. A víz kikényszerítette ostromállapot. Folyam elleni barikádok. A város, az ellennnyomó medencék soraival várta a vizet. És a Tisza június 2-án, az eddig mért legmagasabb vízállással, 9,60 méterrel tetőzött A védekezés nehéz mimikáját a Szegedi Textilművek csupán május 25-től június 3-a reggel hat óráig bezárólag 1628 emberrel, összesen 13 800 munkaórával segítette. — Ha kiszámítanánk, hány tonna fonal, hány ezer méter szövet készült volna el ennyi idő alatt — sóhajt Bakacsi József, a polgári védelem gyári törzsparancsnoka. — De, ha pontosan akarunk számolni, ehhez még hozzáadhatjuk 139 ember 1358 munkaóráját is, akik a gátiak ellátásáról gondoskodtak. — A gyárban hogyan oldják meg ennyi ember kiesését a termelésből? — Minden műszakból százszáz ember megy a gátakhoz tíz tagú brigádokban. A gyárban maradtak pedig most úgy dolgoznak, hogy amit azelőtt egy férfi fogott meg, azt 3—4 nő csinálja. A Tisza-parton levő férfiak munkaóráját elosztottuk a többi férfi között, s bizony, ők kétszer 12 órát is dolgoznak. Persze, ezt a tempót egy vagy két hétig bírja az ember, aztán kimerül. — Mit kapnak a gátiak a gyártól, hogy az ott dolgozók is bírják a nehéz munkát? •— Két húskonzervet, egy májkonzervet, fél kiló kenyeret, három óránként teát, és műszakváltásonként három ballon szódát. Ezenkívül elláttuk őket munkaruhával, esőkabáttal, gumicsizmával, így segíti a gyár a várost, azokat az embereket , akik a gyár kollektívájának megbízásából a vízparton feszítik meg erejüket. A városban úgy beszélnek ezekről a férfiakról: gáti hősök. Farka László, az Alsó Tiszavidék Vízügyi Igazgatóság Árvízvédelmi csoportvezetője ezt mondja: — Már hozzá voltunk szokva a Körös—Tisza— Maros vízgyűjtő területén kialakult vízjáráshoz. Most azonban rendhagyóan nagy a víz, és ez sem fordult még elő, hogy a felső szakaszon később tetőzzön az ár. Hogy a gátrendszer építését időben befejeztük, bizony sokat köszönhetünk a gyárakból szervezetten ideirányított munkáscsoportoknak is. Sarkady Százezer forintot adnak a fiatalok Ifjúsági Fórum a Magyar Selyemipari Vállalatnál Először került megrendezésre a Magyar Selyemipari Vállalat Ifjúsági Fóruma, melyen 1500 KISZ-tag megbízásából 35 küldött vett részt. A Fórum vitaindító előadását Szentesi Ervin, a Soproni Szövőgyár KISZ- titkára tartotta, a kormány 1016-os rendeletéből adódó feladatokról, a vállalathoz tartozó tíz KISZ- alapszervezet munkájáról. (A tíz KISZ-alapszervezetből négy a KISZ KB által kitüntetett alapszervezet.) A beszámoló kritikusan és önkritikusan vetette fel a párt, a gazdasági vezetés segítő tevékenységét. A hozzászólók beszéltek a meglevő hibákról, a lakáshelyzetről, és a lakáskérdés megoldásának vállalati segítéséről, az ifjúság érdekvédelméről, politikai és szakmai neveléséről, a termelésben való részvételükről. A fiatalok elhatározták, hogy kommunista műszakot szerveznek az árvízkárosultak javára és százezer forinttal járulnak hozzá a bajbajutottak megsegítéséhez. Felhívással fordultak az üzemek fiataljaihoz, hogy a pártkongresszus tiszteletére folytassák tovább a felszabadulási munkaversenyt. Mozgalmat javasoltak a „Vállalat Kiváló KISZ Szervezete” cím elnyeréséért, s elhatározták a feltételek kidolgozását. Megállapodtak abban, hogy az Ifjúsági Fórumot évenként összehívják. A Fórumon megalakult az országos vállalat KISZ-koordinációs bizottsága is. A Fórum tiltakozó táviratot küldött az amerikai nagykövetségnek, melyben felháborodásukat fejezték ki az amerikaiak távol-keleti agreszsziójával szemben. Az I. Selyemipari Ifjúsági Fórum résztvevői a feladatok meghatározásánál is eredményes munkát végeztek. A Fórum kitűzött célját elérte. Az aktív tanácskozás után a vállalat vezetősége a Duna Inter-Continental Szállóban fogadást adott a Fórum résztvevőinek tiszteletére. Nagy Imréné VSZT titkár 1970. JÚLIUS TEXT ILM CXKAS a A két kongresszus között: Hétköznapok a szakszervezeti munkában Dél van, s a szabászatban a napi feladat időarányos részét csaknem tíz százalékkal már túlteljesítették. S hátra van még a műszakból két óra. A napi tervet mindenképpen túlteljesítik, ha a varrónők is úgy akarják. — Rajtuk sem múlik — jegyzi meg barátságosan Pálya Franciska, a Habselyem Kötöttárugyár központi gyárának konfekció üzemvezetője. És betessékel a varrodába. Színek... A patika tisztaságú, méreteiben gyűlésteremhez hasonlítható varroda csupaüveg falán beomlik a június végi napsugár. A fény elterül a selymes tapintású, a szivárvány minden színében pompázó nylonanyag-rengetegen. — Rubelt, dollárt, valutát termelnek itt a nők — mondja kísérőm, Huszka Györgyné, a szakszervezeti bizottság termelési felelőse. — Ezt az almazöld leányka ruhát a Szovjetunióba; emezt a hosszú, májszínű , plüss nylon hálóinget Kuwaitba; amazt a mohazöld és narancssárga pongyolát Kanadába szállítjuk. De jut a száz színű női- és gyermek alsó-, felsőruhákból a magyar piacra is. Mozgalom Kudelász Istvánná az egyik legjobb szalagvezető, kiváló műhelybizottság-titkár hírében áll. Ő maga viszont helyettesét dicséri, Ujj Bélánét, akivel szinte együtt kezdték a szakmát, s egy év eltéréssel vonulnak majd nyugdíjba is. Ám addig még sok százezer ruhadarab kerül ki kezük nyomán a világpiacra.... — Egy idegen talán el sem tudja képzelni, mennyi ötlet, fáradság, gond a mai, szinte szezonról-szezonra váltakozó igényeket, különösen a külföld kívánságait kielégíteni — mondják. — Ketten együtt több, mint hatvan évet töltöttünk munkában. De higgyen, mégis arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy a szakszervezeti munkánkat a jó jelzővel illetik itt, ahol női közösség lévén, megkülönböztetett figyelmet igényel a mozgalmi munka — mondja Kudelászné. A 350 embert átfogó szakszervezeti élet olyan színes, mozgalmas, sokrétű itt a konfekció üzemben, mint az általuk megdolgozott kelme. A mostani vezetőséget háromszor választotta már meg a szakszervezeti tagság. A műhelyben egy idős hölgy kivételével mindenki szakszervezeti tag, s a vezetők munkáját dicséri, hogy „száz százalék” bejegyzést írhatnak a „résztvett” rovatba, ha taggyűlést, termelési tanácskozást, közös rendezvényt tartanak. Hét szocialista brigádjukból három ezüst-, kettő pedig bronz fokozatot ért el, s a kongresszusi munkaversenyre készülve valamennyien küzdenek a szocialista gyár cím elnyeréséért — így kívánják fokozni a jubileumi munkaversenyt. Számok... Talán nem is találó a cím, de ha mégis számokat írok le, előbb arról szólnék, mennyi óráját veszi igénybe Kudelász Istvánnénak és társainak az új emberek fogadása Mert a fluktuáció fogalma — ha nem is olyan mérvű, mint másutt — náluk sem ismeretlen. — Ha új ember jön hozzánk, elbeszélgetünk vele. Megmondjuk: nézd Magdi, vagy Éva, minálunk a nők 1400— 2100 forintot keresnek. Ezért meg kell dolgozni: hét forint hatvan a 100 százalék után járó darabbér. Mennyiséget és jó minőséget, fegyelmet és közösségi munkát kérünk tőled. Viszonzásul pedig jó keresetet, emberséget, elfogadható ellátást kapnak az új belépők is. Van a gyárnak étkezdéje, napközije, fürdői és öltözői, s most építik újjá az ebédlőt, kultúrházat, könyvtárat , majd ebben az épületben kap új otthont a kötődő, a raktár és néhány iroda is. S mindezenken túl, olyan kollektíva fogadja az újakat, amely már másodszor nyerte el — a vállalat többi dolgozójával együtt — az MT—SZOT vörös vándorzászlaját. Csupán a konfekció üzemben 44 ezer forint jutalmat kaptak ebből az alkalomból a dolgozók. Megér-demelten. A varroda 107 százalékra teljesítette a termelési tervet, s 95—96 százalékban I. osztályú minőségi árut adott át belföldre és a világpiacra. (A festők meg a kötők „bűne’1, az a 4—5 százalék....) — Mondhatunk még mást is annak, aki nálunk keres megélhetést — szól Ujjné. — Az elmúlt évi munkájáért minden varrónő átlagban 2400 forint nyereséget vitt haza. A törzsgárda tagjait 15-től 100 százalék plusz nyereséggel jutalmazta a vállalat, aki például 33 évet töltött a munkában, az dupla pénzt kapott. " . Emberek A törzsgárda-szabályzat elkészítésében sokat vállalt a műhelybizottság vezetősége. És az 52 nap nyereség megtene- lésében is döntő szerepe volt a szakszervezet által szervezett munkaversenynek. Hogy az ezzel járó fáradozásról keveset tudnak az asszonyok, lányok? Erre a műhelybizottságban dolgozó aktívák szerénysége ad magyarázatot Nem kenyerünk a dicsekvés — ezt mondják. Pedig van mivel büszkélkedniük: ez a műhelybizottság a két kongresszus közötti hétköznapok tennivalóira konkrét munkatervet készített. S így választástól-választásig tervszerűen intézi a politikai, jóléti, szociális ügyeket. — A vágyuk?— Jövőre is ilyen nagy nye reséget osztani. És az eddigi három mellé még öt választást megérni, ahol ismét megbíznak bennünket munkatársaink. Aztán nyugdíjba megyünk ... — Örömük? — Ez, amit elmondtunk." Tenni az emberekért. Amelyről titkárunk, Baranyai Tiborné legutóbb nagy elismeréssel szólt. A mindennapok munkájának értékeként erre, a felső-’ szintű elismerésre emlékeznek a legszívesebben ... Batta János