Textilmunkás, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
TEXTILMUNKÁS 4 Jogsegélyszolgálat „FEJÜK BELŐL a mór A síró asszony nem ritka látvány az irodámban. Az a történet azonban, amelyet a fiatal nő szájából hallok, valóban nem mondható el másként, csak sírva. — Az uram eladta a pesti lakásunkat egy falusi családnak ötezer forintért. Egy este odajöttek egy teherautóval, felpakoltak rá a két gyerekemmel és levittek a falusi házukba, hogy ott kell lakjunk, ők meg beköltöztek a pesti lakásunkba, most is ott laknak, én meg a két gyermekemmel anyámhoz kényszerültem, nyolcadmagammal egy szobakonyhába! Nehezen sikerült a képtelennek tűnő történet „sorba rakása”. A család szoba-konyhás lakást kapott a tanácstól, átmeneti elhelyezésként. A férj italozott, garázda cselekményei miatt kitiltották a fővárosból. Vidéken ismerkedett meg a „cserepartnerrel” egy Pestre járó ingázóval. Az, megtekintve és megfelelőnek találva az ivócimbora pesti lakását, egy sajtpapíron megkötötték a „szerződést”, kifizette az ötezer forintos „vételárat”. Ráadásként használatba adta saját vakolatlan, falusi vályogviskóját. A „barátok” ily módon megkötvén az üzletet, azt le is bonyolították, úgy ahogy a síró feleség — aki persze kimaradt az „üzletkötésből” — elmondta. Mivel a baj nem jár egyedül, az alkoholista férj nem sokkal később meghalt, kenyér és fedél nélkül hagyva a családját. Az anya a leköltözés másnapján a két gyermekkel viszszaköltözött — jobban mondva visszaszökött a fővárosba, ahol a lakása, a munkahelye volt. A faluban nem tudta volna biztosítani a megélhetésüket. Mivel a lakásba nem engedték be, a szülei befogadták — mi mást tehettek volna — ő pedig elkezdett harcolni a lakás viszszaszerzéséért. Bizony az efféle ügyintézést nem az ötven kiló alatti, az általános iskola nyolc osztályát sem végzett asszonynak találták ki. Hiszen alig tudja elmondani, hogy mi történt vele. Mégis belevágott. Csak nem találta — ahogy az lenni szokott — az illetékes hatóságot. A gyámhatóságon az apa révén már ismerték, először oda ment. Onnan a lakásosztályra küldték. De mit tud vele kezdeni a lakásügyi osztály, ha elmondja, hogy „eladta ötezer forintért a tanácsi lakását” és most kéri vissza! Hiszen tanácsi bérlakást tilos eladni, és aki megteszi, még az kéri a hivatal segítségét! Küldték a rendőrségre. A rendőrség sem tud segíteni, hiszen azt, hogy valakit karhatalommal kiköltöztessen, csak más hatóság határozatára teheti. És így tovább, hónapokon és hivatalokon keresztül. Közben a cserepartner a jó üzlet adta „elégedettséggel” lakik — immár Budapesten. Még az sem zavarja, hogy az elődje nevén fizeti a lakás bérét és költségeit, hiszen csak így tarthatja fenn a jogtalan állapotot. Nem részletezem tovább a tragikus történetet. Az ügy, a segítőkész munkatársak jóvoltából eljutott a jogsegélyszolgálathoz. Keresetet adtunk be a bírósághoz, és kértük, állapítsa meg, hogy a szerződés érvénytelen, hiszen az asszonyt kényszerítették az elköltözésre, a „cserére”, a tanács nem hagyta jóvá az ügyletet, a bentlakók pedig jogellenesen telepedtek be más lakásába. Azt vissza kell szolgáltatni a jogos bérlőnek. A perben hozott ítélet — ahol a feltáró tanúvallomásával segítségünkre volt a családot gondozó gyámhatósági ügyintéző is — igazságos bebefejezése ennek a szomorú ügynek. Eredményeképpen a kipenderített „lakáscserélők" helyére a két gyermek és egy asszony költözött. DR. GERGELY PÁL, a Habselyem Kötöttárugyár jogtanácsosa I 1983. AUGUSZTUS Feladatérzékeny a hétköznapokon Ha nem láttam volna a főbejáratinál a „Habselyem Kötöttárugyár” feliratát, azt gondoltam volna, hogy egy üdülőhöz közeledek. Kecskemét peremén, zöldövezetben, hangulatos környezetben épült fel a gyár, és akerítésén belül is adnak arra, hogy jól beilleszkedjen a tájképbe: gondozott virágágyások, sok fa, szépen nyírt növényzet — a jó közérzet megannyi biztosítéka, kelléke. — Sok gyár irigyelheti önöket — közöltem a véleményemet, mindjárt a bemutatkozás után Rózsa Lászlónéval, aki a gyár szakszervezeti bizottságának a titkára, és Farkasné Horváth Máriával, aki egyszemélyben oktatási előadó és munkaverseny-felelős. Ők tájékoztattak egyiket szóval a gyár legaktuálisabb eredményeiről, feladatairól. A Habselyem Kötöttárugyár Kecskeméti Gyárában a korábbi éveikben belföldre és külföldre egyaránt dolgoztak, az idén azonban teljesen átálltak a tőkés megrendelések kielégítésére. Nem mindegy tehát, hogyan, milyen minőséggel dolgoznak. A minőség mellett a határidők tartása a legfőbb célkitűzésük. Ennek érdekében gyakran át is csoportosítanak, amely átcsoportosításokat jól elősegíti a brigádok feladatérzékenysége, azonosulása a vállalati célkitűzésekkel. A gyárban tizenkét szocialista brigád van, összesen száztíz taggal. A legaktívabb kollektívák közül az egyik, a Katona József brigád, amely tavaly elnyerte tevékenységéért az aranyfokozatot. Tagjai a minőségellenőrzés területén dolgoznak. — Vagyis — gondoltam, és kérdeztem naivan — a brigád a termelésbe konkrétan nem avatkozik bele, hanem utólag ténymegállapít... ?! — Ez nem így van, hiszen például a tavalyi értékeléskor kiemelték a gazdasági vezetőink, hogy a brigádunk „a vállalat előtt álló célkitűzések teljesítése érdekében az I. osztályos kiválasztási arányt 97,5 százalékra vállalta, és 99,2 százalékra teljesítette” — válaszolta Király Istvánná brigádvezető. — Mit tudnak azért tenni, hogy több legyen az első osztályú termék? — Ami korábban alacsonyabb osztályú termék volt, arra most egészen addig nem ütjük rá a bélyeget, amíg a kijavítására remény, lehetőség van. A hibákat egyébként nemcsak javíttatjuk, hanem időnként mi is a munkaasztalhoz ülünk és kijavítjuk. A minősítőkből és csomagotókból álló brigád az értékelők szerint társadalmi munkában is sokat vállal azért, hogy a terveikkel időben kifussanak. Tavaly a tizenegytagú kollektíva 341 óra társadalmi munkát vállalt és 518-at teljesített. Ebben a termelési munkán kívül üzemtakarítás is benne foglaltatik, mert nincs takarítónőjük. — Vállalásainkat minden évben a gazdasági feladatok ismeretében tesszük meg — folytatta tevékenységük ismertetését Király Istvánná. — Örömmel mondhatom, hogy van is bőven munkánk. A jelenlegi legnagyobb megrendelőnk egy angol cég, amely hállóing- és köntös garnitúrákat, és női ruhákat készíttet a gyárunkkal. Az alapanyagokat is az angolok küldik, és ők határozzák meg különleges igényeiket a csomagolással kapcsolatban is. Előfordul, hogy a késés is miattuk van ..., ha nem küldik időiben az anyagot, akkor mi sem tudunk időben szállítani... Pedig mindent megteszünk a határidők tartásáért: osztott munkaidőben dolgozunk, ami annyit jelent, hogy ha sok a munka, sokat vagyunk a gyárban, ha pedig kevesebb, akkor mi sem tétlenkedünk itt. Jelenleg anynyi a tennivalónk, hogy két műszakban dolgozunk, noha a gyárunk az utóbbi években a létszámhiány és más okok miatt egyműszakos. Kiemelten kezeljük a takarékosság kérdését is: ami korábban szabászati hulladéknak számított, azt most összegyűjtjük és eladjuk a babagyárnak. A brigád hozzáállását érzékelteti, hogy a tavalyi éves átlaguk: 138,1 teljesítményszázalék! Az idei vállalásukban, a lelkiismeretes ellenőrzés, és hibajavítás mellett, az is szerepel, hogy külföldi reklamáció a brigád hibájából nem lesz ... Király Istvánná brigádvezető és egyúttal csoportvezető is. Ám ebből semmi bonyodalom nem származik, sőt, az egyik brigádtag, Morva Ernőné szerint „direkt” jó, hogy a közvetlen gazdasági vezető a szocialista kollektíva vezetője is, mert „ismeri a feladatokat és mindkét minőségében a közös érdek hajtja, azonkívül emberileg is alkalmas, mert jól össze tudja fogni a tagokat.” A brigád kulturális életét a város közelsége szabja meg: részt vesznek a várostörténeti vetélkedőkön, általában sikeresen. Tagjai a Katona József könyvtárnak, valamennyien. A vetélkedőkön elért jó helyezések arról tanúskodnak: otthon vannak a kulturális életben, és a történelmi kérdésekben is, mind a tizenegyen. A már említetteken kívül tagok: Nyúl Tóth Pálné, Tóth Józsefné, Olajos Dezsőné, Helmeczi Lajosné, Kása Jánosné, Nagy Sándorné, Szűcs Lászlóné és Szilvási Veronika. KOVÁCS GYULA A Katona József szocialista brigád — munka közben A kivarrók is elkezdhetik Munkahelyi torna a Magyar Posztóban A Magyar Posztógyár kivarró üzeme az, ahol semmi különösebb agitáció nem szükséges a munkahelyi testnevelés előnyeinek ecseteléséhez. Elég, ha megnézzük az asszonyokat, lányokat, miként hajolnak nyolc órán át az asztal fölé, hogy kicsiny szerszámaikkal kijavítsák a szövetek hibáit. Nagyon igénybe veszi ez a munka a szemet, a kezet, a gerincet — és általában az egész testet. „Már hagyományai vannak a kivarróban a munkaközi tornának” — írta tavalyelőtt a gyár üzemi lapja. Aztán ez a hagyomány szünetelt: az ötnapos munkahét bevezetésével egy időben minden munka közbeni szünetet minimumra csökkentettek vagy megszüntettek a vállalatnál, és mivel „szünet”-nek minősült a torna is, szintén megszüntették. Az idén, év elején, egy termelési tanácskozás alkalmával kérték a dolgozók: ismét induljon be a torna! Jelképes is lehet, hogy éppen termelési tanácskozáson kérték. Mert: a torna nem szünet. A fizikai, élettani, pszichikai hatásán túlmenően termelési tényező is. Az elfáradt gerinc felfrissülése után minden bizonnyal olyan gyorsan és eredményesen megy a munka, hogy bőven visszatérül a „kiesett” idő. De hogyan látják ezt az érintettek, egyáltalán, milyen formában valósították meg a munkahelyi testnevelést? Erre a kérdésre Takács Ferencné szakszervezeti tömegsportfelelős válaszol, aki szintén ebben az üzemben dolgozik. — A kieső időt változatlanul a minimumra kell szorítanunk, ezért csupán négyperces a tornánk. Arra a kérdésre, hogy ez az idő sok-e vagy kevés, sokan sokféleképpen válaszolnának. Vannak, akik a tízperces korszakban is leültek négy-öt perc után. Olyan ez, mint a tévében az „idősebbek is elkezdhetik”. Ki-ki addig tornázik, illetve azt a gyakorlatot végzi el, amíg, s ami az edzettségének, a korának, a felfrissülni vágyásának megfelel. Vannak olyan dolgozók is, akik fel sem állnak..., a torna alatt is tovább dolgoznak. A gyakorlatainkat egyébként úgy állítottuk össze, hogy figyelembe vettük, hogy nem mindenki versenysportoló. Magnetofonra mondta a különböző torna-összeállításokat Fábián Erzsébet, aki jelenleg gyermekgondozási szabadságon van, de korábban a KISZ-bizottság tömegsportfelelőse volt. Ennek a magnófelvételnek a hangjaira hajlongunk és nyújtózunk azóta is. Már aki. Mert a kevés kivételhez tartozik Tamási Tiborné. Megteheti, elvégre a torna nem kötelező. — Tornázok én eleget otthon! — válaszol a kérdésemre ezzel a már klasszikusnak számító mondattal (általában ezt válaszolja mindenki, akit megkérdeznek, hogy miért nem sportol valamit). — Mégis, mi lehet az oka annak, hogy nem kívánja munka közben a felfrissülést? — próbáltam megtudni az okot. — Lustaság... — válaszolta őszintén. Bucsi Józsefné viszont egyetlen napot sem hagy ki. — Kevés a négy perc, de több mint a semmi. Nem macskásodnak el annyira a csontjaim, mintha nem mozognék. A mi üzemünkben nagyon sok embernek vannak gerincpanaszai. Ehhez a munkához kell a torna, kell a felfrissülés! Körülbelül harminc-negyven kivarró ugyanezt vallja. Ennyien vannak a száztízből, akik rendszeresen megmozgatják magukat tíz óra körül. A többiek csak alkalomszerűen „szállnak” be. De azért gyakran van olyan is, hogy az egész üzem tornászik. Mint hallottam, ez attól is függ, hogy melyik napon vannak a kedvenc gyakorlatok. A rendszeresen tornázók azt a tapasztalatot továbbítják a többieknek: ne sajnálják magukat, és ne sajnálják a munkából kiesett időt sem, mert minél több a feladat, annál inkább szükség van a jó szemre, a jó gerincre, a jó idegekre, a megfelelő közérzetre. (K. GY.) A LAKÁSRENDELETEKRŐL Az új lakásügyi jogszabályokban több olyan rendelkezés van, amely azt célozza, hogy a lakásgazdálkodási tevékenységben jobban érvénye. A nagyobb lakásról kisebbre történő lakáscseréknél a fizetendő térítés mértéke a leadott, illetőleg az igényelt lakás nagysága (szobaszám) szerint kétszeres, illetve háromszoros lehet. 2. Ha a tanácsi lakás bérlője tanácsi értékesítésű lakást kap, a lakásügyi hatóság részére átadott lakásért kétszeres összegű térítés fizetendő. 3. Akik nagyobb szobaszámú tanácsi bérlakásukról — másik állami lakás igénye nélkül — véglegesen lemondjanak, a térítés mértéke a leadott lakás nagyságától függően háromszoros, illetve négyszeres. a tanács által a BÉRLŐNEK FIZETENDŐ LAkÁs-használatbavételi DíJ RÉSZLETES SZABÁLYAI. A tanács a bérlőnek NEM FIZET lakás-használatbavételi díjat, ha a bérlő lakásbérleti jogviszonya lemondás nélkül szűnt meg. (Bírói ítélet, elhagyott lakás igénybevétele, átmeneti elhelyezés.) A tanács a bérlőnek EGYSZERES lakás-használatbavételi díjat fizet. Ha a bérlő a jelenlegi tanácsi bérlakása helyett, másik, azonos szobaszámú, vagy egykét szobával kisebb, illetve alacsonyabb komfortfokozatú, tanácsi bérlakásba megy. 2. Ha a bérlő, a lakásbérleti jogviszonyáról a lakásügyi hatóság javára lemond, és vállalati bér- vagy szolgálati lakást kap. 3. Ha a bérlő, a lakásbérleti jogviszonyáról a lakásügyi hatóság javára lemond, és ugyanebben a helységben tanácsi bérlakás kialakítására (emeletráépítés, tetőtér-beépítés, műszaki megosztás stb.) kap kiutalást, és a kiutalt lakás után nem kell lakás-használatbavételi díjat fizetnie. süljenek a valóságos értékviszonyok. Az új intézkedések differenciáltabban s anyagilag ösztönzik a lakáscseréket. Így: A tanács a bérlőnek KÉTSZERES lakás-használatbavételi díjat fizet: 1. Ha a bérlő a jelenlegi tanácsi bérlakása helyett, egy szobával kisebb tanácsi bérlakást kap (de: tanácsi bérlakás kialakítása esetén is). 2. Ha a bérlő a tanácsi bérlakásáról a tanács javára lemond, és állami támogatással létesült tanácsi értékesítésű lakás vevőjéül jelölik ki. A tanács a bérlőnek HÁROMSZOROS lakás-használatbavételi díjat fizet: 1. Ha a tanácsi bérlakás bérlője a jelenlegi lakása helyett két szobával kisebb tanácsi bérlakást kér. 2. Ha a bérlő kétszobásnál nem nagyobb tanácsi bérlakásáról lemond, és: a) nem kér cserelakást; b) állami támogatás nélküli tanácsi értékesítésű vagy társasházlakást kér. A tanács a bérlőnek NÉGYSZERES lakás-használatbavételi díjat fizet. Ha a bérlő két szobánál nagyobb tanácsi bérlakásáról lemond, és: a) nem kér cserelakást; b) állami támogatás nélküli tanácsi értékesítésű vagy társasházlakást kér. A FIK A BÉRLŐNEK HÁROMSZOROSTÓL ÖTSZÖRÖS ÖSSZEGŰ LAKÁSHASZNÁLATBA VÉTELI DÍJAT FIZET. Ha a tanácsi bérlakás bérlője bérleti jogviszonyával az ingatlanközvetítő szerv javára lemond, és nem kér vagy nem kap másik állami lakást. (A FIK, a részére átadott lakást elcserélheti, a térítés mértékére a felek megállapodása irányadó). KISS LÁSZLÓNÉ DR. jogtanácsos Baráti találkozó és tömegsport a BÉKÖT-ben A Békéscsabai Kötöttárugyár központjában, telephelyein és a bedolgozó munkahelyein összesen csaknem háromezren keresik a mindennapi kenyerüket. Közöttük nagyon sok a nő — gyermekes édesanya — és a KISZ-korú fiatal. Ezért a gyár vezetői megkülönböztetett gondossággal figyelnek arra, hogy a dolgozók a nyári szünetben, szabad hétvégeken jól szórakozzanak, hasznosan töltsék gyermekeikkel együtt a szabad időt. Hagyomány már, hogy minden nyáron megrendezik Békéscsabán a BEKÖT Kupáért az országos vetélkedőt. Az idén Budapestről, Győrből, Vácról, Debrecenből, Kiskunhalasról, Szegedről, Hódmezővásárhelyről és Békéscsabáról 120 textilipari kézilabdázó érkezett a vetélkedőre. A mezőny bizony erős volt, de szépen, sportszerűen zajlottak le a játékok. Eredményhirdetéskor Szuchy László igazgatóhelyettes elmondotta: nagy öröm számukra, hogy ily sokan eljönnek ebbe az alföldi városba, hogy a kedvelt sportvetélkedőn kívül a baráti találkozón is részt vehessenek. Ugyanis a BEKÖT éttermében rendezett vacsora alkalmával órák hosszat töltöttek el egymással a vendégek és a házigazdák. Beszélgethettek szakmai gondokról, eredményekről, de családi örömeikről és bánataikról is. A vendégek egyöntetű véleménye volt: szívesen jönnek az elkövetkező nyáron a BEKÖT Kupáért versenyre. A BEKÖT Kupát — immáron harmadszorra — a győri kézisek vitték el. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának kupáját — mint a legsportszerűbben játszó csapat — a Békéscsabai Kötöttárugyár együttese nyerte, a legfiatalabb sportolók díját pedig a Váci Kötöttárugyár fiataljai vihették haza. A másik nagy esemény, az évente megrendezett sportnap a BÉKÖT szanazugi üdülőjében. A Körösök összefolyásánál, természeti szépségekben gazdag tájon találni az üdülőt. A sportnapok alkalmával nemcsak az épp ott nyaralók vetélkednek, a gyár jóvoltából a központból és a telephelyekről, a bedolgozó helyekről is eljutnak a dolgozók, a családtagjaikkal együtt. Az idei sportnapon csaknem 300-an jelentkeztek a vetélkedőre. A természetjárók szellemi totón mérték össze tudásukat, ezenkívül hét sportágban versenyeztek a gyermekek és a felnőttek. A brigádok versenyében első lett a központi Kállai Éva szocialista brigád, a szellemi totón a békéscsabai Alfa brigád aratott sikert. Az egyéni versenyek során a békéscsabai Süléné, Somogyi, Módesz, a sarkadi Vincze, Bálla és Zalai győzött. A gyermekek között Kázai (Békéscsaba), S. Kovács (Vésztő) és Farkas (Békéscsaba) aratott sikert. A telephelyek között első lett a sarkadi Május 1. brigád csapata, a vándorkupát — harmadszorra — ugyancsak Sarkad vitte el. Felejthetetlen nap volt mindenki számára ez a jól megrendezett sportnap. ARY RÓZA