Textilmunkás, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

TEXTILMUNKÁS 4 Jogsegélyszolgálat „FEJÜK BELŐL a mór A síró asszony nem ritka lát­vány az irodámban. Az a tör­ténet azonban, amelyet a fiatal nő szájából hallok, valóban nem mondható el másként, csak sírva. — Az uram eladta a pesti lakásunkat egy falusi család­nak ötezer forintért. Egy este odajöttek egy teherautóval, felpakoltak rá a két gyerekem­mel és levittek a falusi házuk­ba, hogy ott kell lakjunk, ők meg beköltöztek a pesti laká­sunkba, most is ott laknak, én meg a két gyermekemmel anyámhoz kényszerültem, nyolcadmagammal egy szoba­konyhába! Nehezen sikerült a képtelen­nek tűnő történet „sorba ra­kása”. A család szoba-konyhás la­kást kapott a tanácstól, átme­neti elhelyezésként. A férj ita­lozott, garázda cselekményei miatt kitiltották a fővárosból. Vidéken ismerkedett meg a „cserepartnerrel” egy Pestre járó ingázóval. Az, megtekint­ve és megfelelőnek találva az ivócimbora pesti lakását, egy sajtpapíron megkötötték a „szerződést”, kifizette az öt­ezer forintos „vételárat”. Rá­adásként használatba adta sa­ját vakolatlan, falusi vályog­viskóját. A „barátok” ily mó­don megkötvén az üzletet, azt le is bonyolították, úgy ahogy a síró feleség — aki persze ki­maradt az „üzletkötésből” — elmondta. Mivel a baj nem jár egyedül, az alkoholista férj nem sokkal később meghalt, kenyér és fedél nélkül hagyva a családját. Az anya a leköltözés más­napján a két gyermekkel visz­­szaköltözött — jobban mondva visszaszökött a fővárosba, ahol a lakása, a munkahelye volt. A faluban nem tudta volna biztosítani a megélhetésüket. Mivel a lakásba nem engedték be, a szülei befogadták — mi mást tehettek volna — ő pedig elkezdett harcolni a lakás visz­­szaszerzéséért. Bizony az efféle ügyintézést nem az ötven kiló alatti, az ál­talános iskola nyolc osztályát sem végzett asszonynak talál­ták ki. Hiszen alig tudja el­mondani, hogy mi történt vele. Mégis belevágott. Csak nem találta — ahogy az lenni szo­kott — az illetékes hatóságot. A gyámhatóságon az apa ré­vén már ismerték, először oda ment. Onnan a lakásosztályra küldték. De mit tud vele kez­deni a lakásügyi osztály, ha el­mondja, hogy „eladta ötezer forintért a tanácsi lakását” és most kéri vissza! Hiszen taná­csi bérlakást tilos eladni, és aki megteszi, még az kéri a hi­vatal segítségét! Küldték a rendőrségre. A rendőrség sem tud segí­teni, hiszen azt, hogy valakit karhatalommal kiköltöztessen, csak más hatóság határozatára teheti. És így tovább, hónapo­kon és hivatalokon keresztül. Közben a cserepartner a jó üzlet adta „elégedettséggel” la­kik — immár Budapesten. Még az sem zavarja, hogy az elődje nevén fizeti a lakás bérét és költségeit, hiszen csak így tarthatja fenn a jogtalan álla­potot. Nem részletezem tovább a tragikus történetet. Az ügy, a segítőkész munkatársak jóvol­tából eljutott a jogsegélyszol­gálathoz. Keresetet adtunk be a bírósághoz, és kértük, álla­pítsa meg, hogy a szerződés érvénytelen, hiszen az asszonyt kényszerítették az elköltözés­re, a „cserére”, a tanács nem hagyta jóvá az ügyletet, a bentlakók pedig jogellenesen telepedtek be más lakásába. Azt vissza kell szolgáltatni a jogos bérlőnek. A perben hozott ítélet — ahol a feltáró tanúvallomásá­val segítségünkre volt a csalá­dot gondozó gyámhatósági ügyintéző is — igazságos be­­befejezése ennek a szomorú ügynek. Eredményeképpen a kipenderített „lakáscserélők" helyére a két gyermek és egy asszony költözött. DR. GERGELY PÁL, a Habselyem Kötöttárugyár jogtanácsosa I 1983. AUGUSZTUS F­eladatérzékeny a hétköznapokon Ha nem láttam volna a főbejáratinál a „Habselyem Kö­töttárugyár” feliratát, azt gondoltam volna, hogy egy üdülő­höz közeledek. Kecskemét peremén, zöldövezetben, hangula­tos környezetben épült fel a gyár, és a­­kerítésén belül is ad­nak arra, hogy jól beilleszkedjen a tájképbe: gondozott virág­ágyások, sok fa, szépen nyírt növényzet — a jó közérzet meg­annyi biztosítéka, kelléke. — Sok gyár irigyelheti önö­ket — közöltem a véleménye­met, mindjárt a bemutatkozás után Rózsa Lászlónéval, aki a gyár szakszervezeti bizottságá­nak a titkára, és Farkasné Horváth Máriával, aki­ egy­­személyben oktatási előadó és munkaverseny-felelős. Ők tájé­koztattak egy­iket szóval a gyár legaktuálisabb eredményeiről, feladatairól. A Habselyem Kötöttárugyár Kecskeméti Gyárában a koráb­bi éveikben belföldre és kül­földre egyaránt dolgoztak, az idén azonban teljesen átálltak a tőkés megrendelések kielé­gítésére. Nem mindegy tehát, hogyan, milyen minőséggel dolgoznak. A minőség mellett a határidők tartása a legfőbb célkitűzésük. Ennek érdekében gyakran át is csoportosítanak, amely átcsoportosításokat jól elősegíti a brigádok feladat­­érzékenysége, azonosulása a vállalati célkitűzésekkel. A gyárban tizenkét szocialista brigád van, összesen száztíz taggal. A legaktívabb kollektívák közül az egyik, a Katona Jó­zsef brigád, amely tavaly el­nyerte tevékenységéért az aranyfokozatot. Tagjai a mi­nőségellenőrzés területén dol­goznak. — Vagyis — gondoltam, és kérdeztem naivan — a brigád a termelésbe konkrétan nem avatkozik bele, hanem utólag ténymegállapít... ?! — Ez nem így van, hiszen például a tavalyi értékeléskor kiemelték a gazdasági veze­tőink, hogy a brigádunk „a vállalat előtt álló célkitűzések teljesítése érdekében az I. osz­tályos kiválasztási arányt 97,5 százalékra vállalta, és 99,2 szá­zalékra teljesítette” — vála­szolta Király Istvánná brigád­vezető. — Mit tudnak azért tenni, hogy több legyen az első osztá­lyú termék? — Ami korábban alacso­nyabb osztályú termék volt, arra most egészen addig nem ütjük rá a bélyeget, amíg a kijavítására remény, lehető­ség van. A hibákat egyébként nemcsak javíttatjuk, hanem időnként mi is a munkaasztal­hoz ülünk és kijavítjuk. A minősítőkből és csomago­tókból álló brigád az értékelők szerint társadalmi munkában is sokat vállal azért, hogy a terveikkel időben kifussanak. Tavaly a tizenegytagú kollek­tíva 341 óra társadalmi mun­kát vállalt és 518-at teljesített. Ebben a termelési munkán kí­vül üzemtakarítás is benne foglaltatik, mert nincs takarí­tónőjük. — Vállalásainkat minden évben a gazdasági feladatok ismeretében tesszük meg — folytatta tevékenységük ismer­tetését Király Istvánná. — Örömmel mondhatom, hogy van is bőven munkánk. A je­lenlegi legnagyobb megrende­lőnk egy angol cég, amely hál­­lóing- és köntös garnitúrákat, és női ruhákat készíttet a gyárunkkal. Az alapanyagokat is az angolok küldik, és ők ha­tározzák meg különleges igé­nyeiket a csomagolással kap­csolatban is. Előfordul, hogy a késés is miattuk van ..., ha nem küldik időiben az anya­got, akkor mi sem tudunk idő­ben szállítani... Pedig min­dent megteszünk a határidők tartásáért: osztott munkaidő­ben dolgozunk, ami annyit je­lent, hogy ha sok a munka, so­kat vagyunk a gyárban, ha pe­dig kevesebb, akkor mi sem tétlenkedünk itt. Jelenleg any­­nyi a tennivalónk, hogy két műszakban dolgozunk, noha a gyárunk az utóbbi években a létszámhiány és más okok miatt egyműszakos. Kiemelten kezeljük a takarékosság kérdé­sét is: ami korábban szabásza­­ti hulladéknak számított, azt most összegyűjtjük és eladjuk a babagyárnak. A brigád hozzáállását érzé­kelteti, hogy a tavalyi éves át­laguk: 138,1 teljesítményszáza­lék! Az idei vállalásukban, a lelkiismeretes ellenőrzés, és hibajavítás mellett, az is sze­repel, hogy külföldi reklamá­ció a brigád hibájából nem lesz ... Király Istvánná bri­gádvezető és egyúttal csoport­­vezető is. Ám ebből semmi bo­nyodalom nem származik, sőt, az egyik brigádtag, Morva Er­­nőné szerint „direkt” jó, hogy a közvetlen gazdasági vezető a szocialista kollektíva vezetője is, mert „ismeri a feladatokat és mindkét minőségében a kö­zös érdek hajtja, azonkívül emberileg is alkalmas, mert jól össze tudja fogni a tagokat.” A brigád kulturális életét a város közelsége szabja meg: részt vesznek a várostörténeti vetélkedőkön, általában sikere­sen. Tagjai a Katona József könyvtárnak, valamennyien. A vetélkedőkön elért jó helyezé­sek arról tanúskodnak: otthon vannak a kulturális életben, és a történelmi kérdésekben is, mind a tizenegyen. A már em­lítetteken kívül tagok: Nyúl Tóth Pálné, Tóth József­né, Olajos Dezsőné, Helmeczi La­­josné, Kása Jánosné, Nagy Sándorné, Szűcs Lászlóné és Szilvási Veronika. KOVÁCS GYULA A Katona József szocialista brigád — munka közben A kivarrók is elkezdhetik Munkahelyi torna a Magyar Posztóban A Magyar Posztógyár kivarró üzeme az, ahol semmi különösebb agitáció nem szüksé­ges a munkahelyi testnevelés előnyeinek ecse­teléséhez. Elég, ha megnézzük az asszonyokat, lányokat, miként hajolnak nyolc órán át az asztal fölé, hogy kicsiny szerszámaikkal kija­vítsák a szövetek hibáit. Nagyon igénybe ve­szi ez a munka a szemet, a kezet, a gerincet — és általában az egész testet. „Már hagyományai vannak a kivarróban a munkaközi tornának” — írta tavalyelőtt a gyár üzemi lapja. Aztán ez a hagyomány szü­netelt: az ötnapos munkahét bevezetésével egy időben minden munka közbeni szünetet minimumra csökkentettek vagy megszüntet­tek a vállalatnál, és mivel „szünet”-nek mi­nősült a torna is, szintén megszüntették. Az idén, év elején, egy termelési tanácskozás al­kalmával kérték a dolgozók: ismét induljon be a torna! Jelképes is lehet, hogy éppen termelési ta­nácskozáson kérték. Mert: a torna nem szünet. A fizikai, élettani, pszichikai hatásán túlme­nően termelési tényező is. Az elfáradt gerinc felfrissülése után minden bizonnyal olyan gyorsan és eredményesen megy a munka, hogy bőven visszatérül a „kiesett” idő. De hogyan látják ezt az érintettek, egyáltalán, milyen formában valósították meg a munkahelyi test­nevelést? Erre a kérdésre Takács Ferencné szakszervezeti tömegsportfelelős válaszol, aki szintén ebben az üzemben dolgozik. — A kieső időt változatlanul a minimumra kell szorítanunk, ezért csupán négyperces a tornánk. Arra a kérdésre, hogy ez az idő sok-e vagy kevés, sokan sokféleképpen válaszolná­nak. Vannak, akik a tízperces korszakban is leültek négy-öt perc után. Olyan ez, mint a tévében az „idősebbek is elkezdhetik”. Ki-ki addig tornázik, illetve azt a gyakorlatot végzi el, amíg, s ami az edzettségének, a korának, a felfrissülni vágyásának megfelel. Vannak olyan dolgozók is, akik fel sem állnak..., a torna alatt is tovább dolgoznak. A gyakorla­tainkat egyébként úgy állítottuk össze, hogy fi­gyelembe vettük, hogy nem mindenki ver­senysportoló. Magnetofonra mondta a külön­böző torna-összeállításokat Fábián Erzsébet, aki jelenleg gyermekgondozási szabadságon van, de korábban a KISZ-bizottság tömeg­sportfelelőse volt. Ennek a magnófelvételnek a hangjaira hajlongunk és nyújtózunk az­óta is. Már aki. Mert a kevés kivételhez tartozik Tamási Tiborné. Megteheti, elvégre a torna nem kötelező. — Tornázok én eleget otthon! — válaszol a kérdésemre ezzel a már klasszikusnak szá­mító mondattal (általában ezt válaszolja min­denki, akit megkérdeznek, hogy miért nem sportol valamit). — Mégis, mi lehet az oka annak, hogy nem kívánja munka közben a felfrissülést? — pró­báltam megtudni az okot. — Lustaság... — válaszolta őszintén. Bucsi Józsefné viszont egyetlen napot sem hagy ki. — Kevés a négy perc, de több mint a sem­mi. Nem macskásodnak el annyira a csont­jaim, mintha nem mozognék. A mi üzemünk­ben nagyo­n sok embernek vannak gerincpa­naszai. Ehhez a munkához kell a torna, kell a felfrissülés! Körülbelül harminc-negyven kivarró ugyan­ezt vallja. Ennyien vannak a száztízből, akik rendszeresen megmozgatják magukat tíz óra körül. A többiek csak alkalomszerűen „száll­nak” be. De azért gyakran van olyan is, hogy az egész üzem tornászik. Mint hallottam, ez attól is függ, hogy melyik napon vannak a kedvenc gyakorlatok. A rendszeresen torná­zók azt a tapasztalatot továbbítják a többiek­nek: ne sajnálják magukat, és ne sajnálják a munkából kiesett időt sem, mert minél több a feladat, annál inkább szükség van a jó szemre, a jó gerincre, a jó idegekre, a meg­felelő közérzetre. (K. GY.) A LAKÁSRENDELETEKRŐL Az új lakásügyi jogszabá­lyokban több olyan rendelke­­zés van, amely azt célozza, hogy a lakásgazdálkodási te­­vékenységben jobban érvénye­­. A nagyobb lakásról kisebb­re történő lakáscseréknél a fi­zetendő térítés mértéke a le­adott, illetőleg az igényelt la­kás nagysága (szobaszám) sze­rint kétszeres, illetve három­szoros­ lehet. 2. Ha a tanácsi lakás bérlője tanácsi értékesítésű lakást kap, a lakásügyi hatóság részére át­adott lakásért kétszeres össze­gű térítés fizetendő. 3. Akik nagyobb szobaszámú tanácsi bérlakásukról — má­sik állami lakás igénye nélkül — véglegesen lemondjanak, a térítés mértéke a leadott lakás nagyságától függően három­szoros, illetve négyszeres. a tanács által a BÉRLŐNEK FIZETENDŐ LA­­kÁs-használatbavételi DíJ RÉSZLETES SZABÁ­LYAI. A tanács a bérlőnek NEM FIZET lakás-használatbavételi díjat, ha a bérlő lakásbérleti jogviszonya lemondás nélkül szűnt meg. (Bírói ítélet, elha­gyott lakás igénybevétele, át­meneti elhelyezés.) A tanács a bérlőnek EGY­SZERES lakás-használatbavé­teli díjat fizet.­­ Ha a bérlő a jelenlegi ta­nácsi bérlakása helyett, másik, azonos szobaszámú, vagy egy­két szobával kisebb, illetve alacsonyabb komfortfokozatú, tanácsi bérlakásba megy. 2. Ha a bérlő, a lakásbérleti jogviszonyáról a lakásügyi ha­tóság javára lemond, és vál­lalati bér- vagy szolgálati la­kást kap. 3. Ha a bérlő, a lakásbérleti jogviszonyáról a lakásügyi ha­tóság javára lemond, és ugyan­ebben a helységben tanácsi bérlakás kialakítására (emelet­­ráépítés, tetőtér-beépítés, mű­szaki megosztás stb.) kap ki­utalást, és a kiutalt lakás után nem kell lakás-használatba­vételi díjat fizetnie. süljenek a valóságos értékvi­szonyok. Az új intézkedések differenciáltabban s anyagilag ösztönzik a lakáscseréket. Így: A tanács a bérlőnek KÉT­SZERES lakás-használatbavé­teli díjat fizet: 1. Ha a bérlő a jelenlegi ta­nácsi bérlakása helyett, egy szobával kisebb tanácsi bérla­kást kap (de: tanácsi bérlakás kialakítása esetén is). 2. Ha a bérlő a tanácsi bérla­kásáról a tanács javára le­mond, és állami támogatással létesült tanácsi értékesítésű la­kás vevőjéül jelölik ki. A tanács a bérlőnek HÁ­ROMSZOROS lakás-használat­bavételi díjat fizet: 1. Ha a tanácsi bérlakás bér­lője a jelenlegi lakása helyett két szobával kisebb tanácsi bérlakást kér. 2. Ha a bérlő kétszobásnál nem nagyobb tanácsi bérlaká­sáról lemond, és: a) nem kér cserelakást; b) állami támogatás nélküli tanácsi értékesítésű vagy tár­­sasházlakást kér. A tanács a bérlőnek NÉGY­SZERES lakás-használatbavé­teli díjat fizet. Ha a bérlő két szobánál na­gyobb tanácsi bérlakásáról le­mond, és: a) nem kér cserelakást; b) állami támogatás nélküli tanácsi értékesítésű vagy tár­­sasházlakást kér. A FIK A BÉRLŐNEK HÁ­ROMSZOROSTÓL ÖTSZÖ­RÖS ÖSSZEGŰ LAKÁS­­HASZN­ÁL­ATBA VÉTELI DÍ­JAT FIZET. Ha a tanácsi bérlakás bérlő­je bérleti jogviszonyával az in­gatlanközvetítő szerv javára le­mond, és nem kér vagy nem kap másik állami lakást. (A FIK, a részére átadott la­kást elcserélheti, a térítés mér­tékére a felek megállapodása irányadó). KISS LÁSZLÓNÉ DR. jogtanácsos Baráti találkozó és tömegsport a BÉKÖT-ben A Békéscsabai Kötöttárugyár központjában, telephelyein és a bedolgozó munkahelyein összesen csaknem háromezren keresik a mindennapi kenyerüket. Közöttük nagyon sok a nő — gyermekes édesanya — és a KISZ-korú fiatal. Ezért a gyár vezetői megkülönböztetett gondossággal figyelnek arra, hogy a dolgozók a nyári szünetben, szabad hétvégeken jól szórakozza­nak, hasznosan töltsék gyermekeikkel együtt a szabad időt. Hagyomány már, hogy minden nyáron megrendezik Bé­késcsabán a BEKÖT Kupáért az országos vetélkedőt. Az idén Budapestről, Győrből, Vácról, Debrecenből, Kiskunhalasról, Szegedről, Hódmezővásárhelyről és Békéscsabáról 120 textil­ipari kézilabdázó érkezett a vetélkedőre. A mezőny bizony erős volt, de szépen, sportszerűen zajlot­tak le a játékok. Eredményhirdetéskor Szuchy László igazgató­­helyettes elmondotta: nagy öröm számukra, hogy ily sokan el­­jönnek ebbe az alföldi városba, hogy a kedvelt sportvetélkedőn kívül a baráti találkozón is részt vehessenek. Ugyanis a BEKÖT éttermében rendezett vacsora alkalmával órák hosszat töltöttek el egymással a vendégek és a házigazdák. Beszélget­hettek szakmai gondokról, eredményekről, de családi örömeik­ről és bánataikról is. A vendégek egyöntetű véleménye volt: szívesen jönnek az elkövetkező nyáron a BEKÖT Kupáért versenyre. A BEKÖT Kupát — immáron harmadszorra — a győri ké­­zisek vitték el. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának kupáját — mint a legsportszerűbben játszó csapat — a Békéscsabai Kö­töttárugyár együttese nyerte, a legfiatalabb sportolók díját pe­dig a Váci Kötöttárugyár fiataljai vihették haza. A másik nagy esemény, az évente megrendezett sportnap a BÉKÖT szanazugi üdülőjében. A Körösök összefolyásánál, természeti szépségekben gazdag tájon találni az üdülőt. A sportnapok alkalmával nemcsak az épp ott nyaralók vetél­kednek, a gyár jóvoltából a központbó­l és a telephelyekről, a bedolgozó helyekről is eljutnak a dolgozók, a családtagjaikkal együtt. Az idei sportnapon csaknem 300-an jelentkeztek a vetél­kedőre. A természetjárók szellemi totón mérték össze tudásu­kat, ezenkívül hét sportágban versenyeztek a gyermekek és a felnőttek. A brigádok versenyében első lett a központi Kállai Éva szocialista brigád, a szellemi totón a békéscsabai Alfa bri­gád aratott sikert. Az egyéni versenyek során a békéscsabai Süléné, Somogyi, Módesz, a sarkadi Vincze, Bálla és Zalai győzött. A gyermekek között Kázai (Békéscsaba), S. Kovács (Vésztő) és Farkas (Békéscsaba) aratott sikert. A telephelyek között első lett a sarkadi Május 1. brigád csapata, a vándorkupát — harmadszorra — ugyancsak Sarkad vitte el. Felejthetetlen nap volt mindenki számára ez a jól megren­dezett sportnap. ARY RÓZA

Next