Textilmunkás, 1986 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1986-07-01 / 7. szám

TEXTILMUNKÁS 4 Az­­Moll stukzszlik AZ O­lSfik Levélcímünk: TEXTILMUNKÁS szerkesztősége, 1392 Budapest, postafiók 253., Mit csinál a szegő minőségi kör? A Rábatext Győri Textilipari Vállalat igazga­tói tárgyalótermében találkoztak a vállalat gaz­dasági és társadalmi vezetői a szegő minőségi kör tagjaival. TOMPA ZOLTÁN osztályvezető kö­szöntötte a vállalat gazdasági és társadalmi ve­zetőit, majd KOVÁCS LAJOSNÉ-t, a minőségi kör vezetőjét kérte, mutassa be a kör tagjait. — A minőségi körök lényegével 1983 júliusában ismerkedtünk meg, egy előadás keretében. 1983 szeptemberében már elkezdődtek az oktatások, melyen nyolcan vettünk részt. 1984. január 18-án — némi átszervezés után i­s megkezdtük a köz­munkát. Tagjaink: ORBÁN LÁSZLÓNÉ, HOR­VÁTH JÓZSEFNÉ, MADARÁSZ LAJOSNÉ, BE­NES ISTVÁNNÉ. Az instruktor kezdetben PO­­GÁTSA IMRE volt, majd KOZMA LÁSZLÓ lett. Mivel a minőségi kör tagjai zsebkendőszegéssel foglalkoznak, gondjaik is azzal kapcsolatosak. Sok nehézséget okoz a szaténkeretes zsebkendők elszegése vagy az úgynevezett „fehér szél”. BE­NES ISTVÁNNÉ elmondta, hogy mit jelent az öt­letroham, hogyan súlyoztak? — A meó-tól kértünk adatokat. A súlypontok alapján a tennivalókat rangsoroltuk. A rangsorolás után természetesnek tűnne, hogy az első helyen le­vő tennivalót válasszuk ki, mi viszont mégsem így döntöttünk: figyelembe vettük, hogy a kör feladata nemcsak a gondfeltárás, hanem az elemzés és a megoldás is. Tehát megállapítottuk: a beszegendő zsebkendőszélek méretei eltérőek, 50 százalékát a fehér és a keskeny szél okozza, a hibák pedig az el­térő méretű beszegendő részekre vezethetők visz­­sza. ORBÁN LÁSZLÓNÉ a bordűrös zsebkendőket csoportosította a bordűrök helyzete és mérete sze­rint. — Az általunk kiválasztott gond elsősorban azoknál a keretes zsebkendőknél okoz nehézséget, ahol az atlaszcsík közvetlenül a beszegendő rész mellett van, ezen belül is a keskeny és eltérő színű bordűrök esetében. Ideális esetben a zsebkendők­nek csak a vászonkötésű részét szabad elszegni, ehhez azonban az szükséges, hogy a beszegendő rész mérete és szórása megfelelő legyen. Hogy a megfelelő méreteket és szóródásokat meg tudjuk határozni, a méretek alakulását a szegő egyes munkafázisában vizsgáltuk.­­ Majd ábrán bemu­tatta az egyes hibákat. KOVÁCS LAJOSNÉ a technológiai lépcsők áb­rázolásával ismertette az áru útját: hasítást, szőtt szegély levágását, keresztbe szabást, szegést, szegélyszélességet és beszegett részt.­­ A beszegendő rész méretváltozásának kiérté­kelését matematikai, statisztikai módszerekkel vé­geztük el. A mérések alapján a következőket álla­pítottuk meg. A beszegendő méretek átlaga a gyártás folyamán minden esetben nagyobb mint a névleges méretek (5 mm). A névleges méretek tű­rése nincs megadva, így a méretek szórását nem tudtuk elemezni. A méréseink alapján megállapí­tottuk, hogy a szegélyek szórása a szőtt szegélyek levágásánál a legnagyobb. Itt, ha a kétszeres szó­rásokat vesszük figyelembe (melybe az összérté­kek 95,5 százaléka fér) azt mondhatjuk, hogy a sze­gélylevágás után a beszegendő szél 1 mm és 10 mm között szór! A szegési méretek ellenőrzésénél két méretet mértünk, egyrészt mértük az elszegett részeket, másrészt mértük a beszegett zsebkendők szegélyeinek szélességét is. A szegélyek szélessé­gét és ezek méretszórását jónak tartjuk. A besze­gett (befordított) szegélyrészek átlagos méretei a névleges méretnél mintegy 15—20 százalékkal na­gyobbak. A méretvizsgálataink azt mutatják, hogy a széllevágás méretpontossága nem megfelelő, mondhatjuk azt is, hogy a méretpontosság szem­pontjából ez szinte kilóg a gyártási technológiából. A méretpontatlanságról KOZMA LÁSZLÓ a következőket mondta: — A Schmale szegélylevágó gépen az áru foto­cellával vezérelt, de a vágással ellentétes oldalon. A kés helyzete viszonylag állandó, bár egy mene­tes orsóval mozgatni lehet, ez mégis lassú és kése­delmes. A vágással ellentétes oldalú áruvezetés hi­bája, hogy a zsebkendő vetülékirányú méreteinek a szórása rontja a vágási pontosságot, ehhez még hozzáadódnak a vezetett oldal hasításának méret­eltérései is. — Ezután a késmozgató szerkezet át­alakítását javasolta. MADARÁSZ LAJOSNÉ összefoglalta az el­hangzottakat. — Az első elgondolásunk az volt, hogy a gépe­ket három csoportba soroljuk, a szegőtalpak szé­lessége szerint. Javaslataink elkészítése során úgy gondoltuk, hogy ez a csomagok kiadását megnehe­zítené, esetleg kezelhetetlen lenne. Ezért javasol­juk a széllevágó átalakítását. A javaslatot a vállalat vezetői elfogadták és VASS ZOLTÁN vezérigazgató a szegő minőségi kör tagjait „IGAZGATÓI DICSÉRET”-ben része­sítette. — Úgy gondolom, ahhoz, hogy ilyen eredményt tudtunk elérni, nagyban hozzájárult az is, hogy a minőségi kör minden tagja komolyan hitt abban: munkájuk nem felesleges. Ezen túlmenően fontos volt a gazdasági vezetők és a gyáregységi vezető pozitív hozzáállása is. KOVÁCS LAJOSNÉ 9023 Győr, Felszabadulás u. 93. I. 3. A minőségi kör tagjai (Fotó: HORVÁTH JÁNOS) Együtt... A KSZV Szegvári Kendergyárában há­rom éve húsz állami gondozott fiú talált munkát és otthont. (Egy faházban laknak.) Most nagy öröm érte a kis közösséget: 9 na­pot tölthettek el a Csongrád Megyei Ifjú­ságvédő Intézet üdülőjében, Mátrafüreden. A készülődés nagy volt: a Szegvári Neve­lő Intézet segítségével ugyanis egy hizlalt disznót vágtak le és dolgoztak fel, mivel az üdülőben az étkezésről saját maguknak kellett gondoskodniuk. A főzést is a fiúk ol­dották meg a nevelők segítségével a jól fel­szerelt konyhán. Az üdülés szép emléke maradt, hogy két fiú ekkor töltötte be huszadik születésnap­ját. Az ünneplésüket önnállóan rendezték meg. A nevelők reszortja a gyertyával dí­szített torta készítése volt. Az ételkülönle­gességet pedig az egyik ünnepelt, Huszka Imre készítette. A kis üdülőcsoport öröme nem minden­napi volt... LAUKÓ PÁLNÉ nevelő, szb-titkár LÁBTENISZ (SIPOS ÉVA, Szombathely) N­ ­FORTODA­TA\ « o«41 o \ IS* \ * co­­N JA V SzSvDOB Újra a kisszobában van a nagyvilág! Levél jött a televízió ment Balról jobbra, az öt brigád képviseletében: BÓDI IMRÉNÉ, CSANADACZ JÓZSEF, KRÁLIK GYÖRGYNÉ, KISZELI GYÖRGYNÉ, SELLEI LÁSZLÓ, az előtérben középen FRIEDRICH IMRE, s mögötte az ajándékba hozott televíziós készülék . . . Nagy boldogság és izgalom volt Angyalföldön, a Kender-Juta és Po­­litextil Vállalatnál, nemcsak azért, mert a VI. ötéves tervben ötödször nyerték el egymást követően a nagyon megtisztelő Kiváló Vállalat címet és ennek megünneplésére készült a kollektíva, hanem azért is, mert örömmel értesültek arról, hogy Kádár János, az MSZMP KB főtitkára a hagyományos angyalföldi látogatása során a Kender-Jutába is ellátogat. Amikor elérkezett a nagy nap, a televízió, a rádió, az újságírók tudtul adták az országnak az eseményt. Fényképek és újságcikkek tudósí­tottak a vállalatnál folyó és eredményeket biz­tosító szocialista munkaversenyről, a szocia­lista brigádok tevékenységéről, életéről, közös­ségi munkájáról. Ezt a hírt vitte az újság Pomázra is, egy kis legényszobába, ahol Friedrich Imre él hosszú évek óta mozgássérülten, tolókocsihoz kötve, nehéz körülmények között. A világban annyi minden történik, és aki csak az újság, a rádió és televízió által tud értesülni róla, ha valame­lyik hírközlő eszköz hiányzik az életéből , az számára nagy űrt jelent. Ebben a kis lakásban is bizony a televízió­készülék biztosított szórakozást, adott tanács­adást, ismertette a nagyvilág és országunk hí­reit, jelentette a külvilággal a kapcsolatot. De már hosszú ideje némán és sötéten állt, javíta­ni sem lehetett, s a 2800 forintos rokkantnyug­díjból nem telt másikra. Friedrich Imre hosszas gondolkodás után tollat fogott és levelet írt a Kender-Juta és Po­­litextil Vállalatnak a szocialista brigádok se­gítségét kérve, hátha valakinek van egy, még javítható televíziója és jutányos áron megkap­hatná. A levél Králik Györgynének, Csana­­dacz Józsefnek és az Olefin brigádnak szólt, ugyanis Kádár János az újságban közölt fény­képen éppen a brigádnaplóba írt a szélesszö­vet- és szálgyártó üzemben. Ezt a pillanatot a fotósok megörökítették és ez került az újságba. Idézet a levélből: „Tisztelt Olefin szocialista brigád! Sajnos elromlott a tv-készülékem, régi, használt volt, nem lehet már megjavítani. Ké­rem a brigád tagjait, ha valakinek lenne hasz­nált, de még javítható tv-készüléke és jutányos áron megvásárolhatnám, sokat segítenének rajtam ...” Az üzemben dolgozó brigádok átérezve a fiatalember helyzetét, gyorsan reagáltak a le­vélre és úgy döntöttek, hogy a szélesszövet- és szálgyártó üzem területén dolgozó öt brigád közösen vesz egy új televíziót és megajándé­kozzák vele Friedrich Imrét. Nem volt vita, mindenki segíteni akart, nem látványosság­ból, hanem őszintén, jó szívvel, emberségből, tisztességből. A napok gyorsan peregtek és már ott állt a szakszervezeti bizottságon szállításra várva egy új típusú Orion nagyképcsöves televízió, hogy életet sugározzon egy kis szoba falai kö­zött. A brigádok képviselői személyesen, nagy örömmel adták át a tv-készüléket és közben hosszasan sok mindenről elbeszélgettek Fried­rich Imrével, aki meghatódva köszönte meg a gyors segítséget. Este már újra a szobája falai között volt a nagyvilág, a televízió sugározta a híreket és a világ eseményeit. Néhány nap múlva köszönőlevél érkezett, amely a brigádnaplóba került . . . BÁRDOS ISTVÁNNÉ vszb-titkár Ausztráliai életképek (1.) Atomfegyvermentes lesz-e az ország? ANZAC napján, minden év április 25-én a háborús hősökre emlékezik Ausztrália. Ez az ország, az ANTANT oldalán, aktívan részt vett az I. világháborúban. Csapatai, új-zélandi kato­nákkal együtt kerültek az európai harcterekre és ANZAC néven váltak ismertté. (Az ANZAC elnevezés­ű Australia and New Zealand Army Corps kezdőbetűkből állt össze. Jelentése: ausztráliai és új-zélandi hadtest.) Az ANZAC-csapatok 1915. április 25-én szálltak partra Törökországban, a Gallipoli-fél­­szigeten és hosszú hónapokon át sikertelenül ostromolták. A csatákban több ezer katona meghalt, vagy megsebesült. E katonákra emlé­kezve 1920-ban Ausztrália nemzeti ünnepnek nyilvánította a gallipoli partraszállás napját, s azóta is, minden évben ezen a napon emlékez­nek meg a háborús hősökről. Ausztrália jelentős vérveszteséget szenvedett háborúiban. Az I. világháború óta folytatott harcokban körülbelül százezer ausztrál vesztet­te életét. Ha figyelembe vesszük, hogy Ausztrá­lia összlakossága jelenleg kb. 15 millió, érthető, hogy az ország majd minden városa, települése állított emlékművet halottainak. 1986. április 25-e esős nap volt Melbourne­­ben. Az időjárás nem tántorított el egyetlen ve­teránt sem attól, hogy felvonuljon ezen a na­pon. Először — időrendi sorrendiség szerint — az I. világháborúban részt vettek vonultak fel­­ — azok, akik még élnek. A látvány megindító és nagyon szomorú volt. Fiatal katonák vitték a csapat kopott, öreg zászlaját, s utána büszkén, könnyes szemmel vonult egy-két öregember, csak ennyien maradtak a csapatból. Ünnepi ru­hájuk roskadozott a kitüntetésektől, súlyát alig bírták. Volt akit — mert járni már nem tudott — katonai dzsipek szállítottak, vagy autóbusz vitt a menetben. Az autóbusz a kórházakban je­lenleg kezelés alatt álló öreg katonákat segítet­te, hogy életük nagy napján részt vehessenek a felvonuláson. A II. világháborúban részt vett katonák me­nete már nem volt ennyire lehangoló. Néhá­­nyukat szállította ugyan katonai dzsip, de so­kuk kezét ott fogta a menetben az unoka, aki büszkén nézett fel nagyapjára, s megpróbálta lépteit a felnőttéhez igazítani. Jelenleg Ausztrália csekély számú hadsereg­gel rendelkezik, s a katonáskodás sem kötelező. A televízió, a rádió reklámokkal próbálja csábí­tani az ausztrálokat a hadseregbe. Az ANZAC napja különös aktualitást adhat annak a törvényjavaslatnak, melyet a közelgő parlamenti ülésre kíván előterjeszteni a kor­mány. E törvényjavaslat megtiltaná, hogy Ausztráliában bármiféle nukleáris fegyvert gyártsanak, fejlesszenek, vagy akár raktározza­nak. Röviden: Ausztráliát atommentes ország­gá kívánják tenni. A javaslat sikere kétséges, mert ilyen tárgyú előterjesztés már szerepelt egy-két alkalommal a parlament előtt, s eddig mindig elutasították. KOVÁCS ZSUZSA Melbourne

Next