Textilmunkás, 1986 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
TEXTILMUNKÁS 4 AzMoll stukzszlik AZ OlSfik Levélcímünk: TEXTILMUNKÁS szerkesztősége, 1392 Budapest, postafiók 253., Mit csinál a szegő minőségi kör? A Rábatext Győri Textilipari Vállalat igazgatói tárgyalótermében találkoztak a vállalat gazdasági és társadalmi vezetői a szegő minőségi kör tagjaival. TOMPA ZOLTÁN osztályvezető köszöntötte a vállalat gazdasági és társadalmi vezetőit, majd KOVÁCS LAJOSNÉ-t, a minőségi kör vezetőjét kérte, mutassa be a kör tagjait. — A minőségi körök lényegével 1983 júliusában ismerkedtünk meg, egy előadás keretében. 1983 szeptemberében már elkezdődtek az oktatások, melyen nyolcan vettünk részt. 1984. január 18-án — némi átszervezés után is megkezdtük a közmunkát. Tagjaink: ORBÁN LÁSZLÓNÉ, HORVÁTH JÓZSEFNÉ, MADARÁSZ LAJOSNÉ, BENES ISTVÁNNÉ. Az instruktor kezdetben POGÁTSA IMRE volt, majd KOZMA LÁSZLÓ lett. Mivel a minőségi kör tagjai zsebkendőszegéssel foglalkoznak, gondjaik is azzal kapcsolatosak. Sok nehézséget okoz a szaténkeretes zsebkendők elszegése vagy az úgynevezett „fehér szél”. BENES ISTVÁNNÉ elmondta, hogy mit jelent az ötletroham, hogyan súlyoztak? — A meó-tól kértünk adatokat. A súlypontok alapján a tennivalókat rangsoroltuk. A rangsorolás után természetesnek tűnne, hogy az első helyen levő tennivalót válasszuk ki, mi viszont mégsem így döntöttünk: figyelembe vettük, hogy a kör feladata nemcsak a gondfeltárás, hanem az elemzés és a megoldás is. Tehát megállapítottuk: a beszegendő zsebkendőszélek méretei eltérőek, 50 százalékát a fehér és a keskeny szél okozza, a hibák pedig az eltérő méretű beszegendő részekre vezethetők viszsza. ORBÁN LÁSZLÓNÉ a bordűrös zsebkendőket csoportosította a bordűrök helyzete és mérete szerint. — Az általunk kiválasztott gond elsősorban azoknál a keretes zsebkendőknél okoz nehézséget, ahol az atlaszcsík közvetlenül a beszegendő rész mellett van, ezen belül is a keskeny és eltérő színű bordűrök esetében. Ideális esetben a zsebkendőknek csak a vászonkötésű részét szabad elszegni, ehhez azonban az szükséges, hogy a beszegendő rész mérete és szórása megfelelő legyen. Hogy a megfelelő méreteket és szóródásokat meg tudjuk határozni, a méretek alakulását a szegő egyes munkafázisában vizsgáltuk. Majd ábrán bemutatta az egyes hibákat. KOVÁCS LAJOSNÉ a technológiai lépcsők ábrázolásával ismertette az áru útját: hasítást, szőtt szegély levágását, keresztbe szabást, szegést, szegélyszélességet és beszegett részt. A beszegendő rész méretváltozásának kiértékelését matematikai, statisztikai módszerekkel végeztük el. A mérések alapján a következőket állapítottuk meg. A beszegendő méretek átlaga a gyártás folyamán minden esetben nagyobb mint a névleges méretek (5 mm). A névleges méretek tűrése nincs megadva, így a méretek szórását nem tudtuk elemezni. A méréseink alapján megállapítottuk, hogy a szegélyek szórása a szőtt szegélyek levágásánál a legnagyobb. Itt, ha a kétszeres szórásokat vesszük figyelembe (melybe az összértékek 95,5 százaléka fér) azt mondhatjuk, hogy a szegélylevágás után a beszegendő szél 1 mm és 10 mm között szór! A szegési méretek ellenőrzésénél két méretet mértünk, egyrészt mértük az elszegett részeket, másrészt mértük a beszegett zsebkendők szegélyeinek szélességét is. A szegélyek szélességét és ezek méretszórását jónak tartjuk. A beszegett (befordított) szegélyrészek átlagos méretei a névleges méretnél mintegy 15—20 százalékkal nagyobbak. A méretvizsgálataink azt mutatják, hogy a széllevágás méretpontossága nem megfelelő, mondhatjuk azt is, hogy a méretpontosság szempontjából ez szinte kilóg a gyártási technológiából. A méretpontatlanságról KOZMA LÁSZLÓ a következőket mondta: — A Schmale szegélylevágó gépen az áru fotocellával vezérelt, de a vágással ellentétes oldalon. A kés helyzete viszonylag állandó, bár egy menetes orsóval mozgatni lehet, ez mégis lassú és késedelmes. A vágással ellentétes oldalú áruvezetés hibája, hogy a zsebkendő vetülékirányú méreteinek a szórása rontja a vágási pontosságot, ehhez még hozzáadódnak a vezetett oldal hasításának méreteltérései is. — Ezután a késmozgató szerkezet átalakítását javasolta. MADARÁSZ LAJOSNÉ összefoglalta az elhangzottakat. — Az első elgondolásunk az volt, hogy a gépeket három csoportba soroljuk, a szegőtalpak szélessége szerint. Javaslataink elkészítése során úgy gondoltuk, hogy ez a csomagok kiadását megnehezítené, esetleg kezelhetetlen lenne. Ezért javasoljuk a széllevágó átalakítását. A javaslatot a vállalat vezetői elfogadták és VASS ZOLTÁN vezérigazgató a szegő minőségi kör tagjait „IGAZGATÓI DICSÉRET”-ben részesítette. — Úgy gondolom, ahhoz, hogy ilyen eredményt tudtunk elérni, nagyban hozzájárult az is, hogy a minőségi kör minden tagja komolyan hitt abban: munkájuk nem felesleges. Ezen túlmenően fontos volt a gazdasági vezetők és a gyáregységi vezető pozitív hozzáállása is. KOVÁCS LAJOSNÉ 9023 Győr, Felszabadulás u. 93. I. 3. A minőségi kör tagjai (Fotó: HORVÁTH JÁNOS) Együtt... A KSZV Szegvári Kendergyárában három éve húsz állami gondozott fiú talált munkát és otthont. (Egy faházban laknak.) Most nagy öröm érte a kis közösséget: 9 napot tölthettek el a Csongrád Megyei Ifjúságvédő Intézet üdülőjében, Mátrafüreden. A készülődés nagy volt: a Szegvári Nevelő Intézet segítségével ugyanis egy hizlalt disznót vágtak le és dolgoztak fel, mivel az üdülőben az étkezésről saját maguknak kellett gondoskodniuk. A főzést is a fiúk oldották meg a nevelők segítségével a jól felszerelt konyhán. Az üdülés szép emléke maradt, hogy két fiú ekkor töltötte be huszadik születésnapját. Az ünneplésüket önnállóan rendezték meg. A nevelők reszortja a gyertyával díszített torta készítése volt. Az ételkülönlegességet pedig az egyik ünnepelt, Huszka Imre készítette. A kis üdülőcsoport öröme nem mindennapi volt... LAUKÓ PÁLNÉ nevelő, szb-titkár LÁBTENISZ (SIPOS ÉVA, Szombathely) N FORTODATA\ « o«41 o \ IS* \ * coN JA V SzSvDOB Újra a kisszobában van a nagyvilág! Levél jött a televízió ment Balról jobbra, az öt brigád képviseletében: BÓDI IMRÉNÉ, CSANADACZ JÓZSEF, KRÁLIK GYÖRGYNÉ, KISZELI GYÖRGYNÉ, SELLEI LÁSZLÓ, az előtérben középen FRIEDRICH IMRE, s mögötte az ajándékba hozott televíziós készülék . . . Nagy boldogság és izgalom volt Angyalföldön, a Kender-Juta és Politextil Vállalatnál, nemcsak azért, mert a VI. ötéves tervben ötödször nyerték el egymást követően a nagyon megtisztelő Kiváló Vállalat címet és ennek megünneplésére készült a kollektíva, hanem azért is, mert örömmel értesültek arról, hogy Kádár János, az MSZMP KB főtitkára a hagyományos angyalföldi látogatása során a Kender-Jutába is ellátogat. Amikor elérkezett a nagy nap, a televízió, a rádió, az újságírók tudtul adták az országnak az eseményt. Fényképek és újságcikkek tudósítottak a vállalatnál folyó és eredményeket biztosító szocialista munkaversenyről, a szocialista brigádok tevékenységéről, életéről, közösségi munkájáról. Ezt a hírt vitte az újság Pomázra is, egy kis legényszobába, ahol Friedrich Imre él hosszú évek óta mozgássérülten, tolókocsihoz kötve, nehéz körülmények között. A világban annyi minden történik, és aki csak az újság, a rádió és televízió által tud értesülni róla, ha valamelyik hírközlő eszköz hiányzik az életéből , az számára nagy űrt jelent. Ebben a kis lakásban is bizony a televíziókészülék biztosított szórakozást, adott tanácsadást, ismertette a nagyvilág és országunk híreit, jelentette a külvilággal a kapcsolatot. De már hosszú ideje némán és sötéten állt, javítani sem lehetett, s a 2800 forintos rokkantnyugdíjból nem telt másikra. Friedrich Imre hosszas gondolkodás után tollat fogott és levelet írt a Kender-Juta és Politextil Vállalatnak a szocialista brigádok segítségét kérve, hátha valakinek van egy, még javítható televíziója és jutányos áron megkaphatná. A levél Králik Györgynének, Csanadacz Józsefnek és az Olefin brigádnak szólt, ugyanis Kádár János az újságban közölt fényképen éppen a brigádnaplóba írt a szélesszövet- és szálgyártó üzemben. Ezt a pillanatot a fotósok megörökítették és ez került az újságba. Idézet a levélből: „Tisztelt Olefin szocialista brigád! Sajnos elromlott a tv-készülékem, régi, használt volt, nem lehet már megjavítani. Kérem a brigád tagjait, ha valakinek lenne használt, de még javítható tv-készüléke és jutányos áron megvásárolhatnám, sokat segítenének rajtam ...” Az üzemben dolgozó brigádok átérezve a fiatalember helyzetét, gyorsan reagáltak a levélre és úgy döntöttek, hogy a szélesszövet- és szálgyártó üzem területén dolgozó öt brigád közösen vesz egy új televíziót és megajándékozzák vele Friedrich Imrét. Nem volt vita, mindenki segíteni akart, nem látványosságból, hanem őszintén, jó szívvel, emberségből, tisztességből. A napok gyorsan peregtek és már ott állt a szakszervezeti bizottságon szállításra várva egy új típusú Orion nagyképcsöves televízió, hogy életet sugározzon egy kis szoba falai között. A brigádok képviselői személyesen, nagy örömmel adták át a tv-készüléket és közben hosszasan sok mindenről elbeszélgettek Friedrich Imrével, aki meghatódva köszönte meg a gyors segítséget. Este már újra a szobája falai között volt a nagyvilág, a televízió sugározta a híreket és a világ eseményeit. Néhány nap múlva köszönőlevél érkezett, amely a brigádnaplóba került . . . BÁRDOS ISTVÁNNÉ vszb-titkár Ausztráliai életképek (1.) Atomfegyvermentes lesz-e az ország? ANZAC napján, minden év április 25-én a háborús hősökre emlékezik Ausztrália. Ez az ország, az ANTANT oldalán, aktívan részt vett az I. világháborúban. Csapatai, új-zélandi katonákkal együtt kerültek az európai harcterekre és ANZAC néven váltak ismertté. (Az ANZAC elnevezésű Australia and New Zealand Army Corps kezdőbetűkből állt össze. Jelentése: ausztráliai és új-zélandi hadtest.) Az ANZAC-csapatok 1915. április 25-én szálltak partra Törökországban, a Gallipoli-félszigeten és hosszú hónapokon át sikertelenül ostromolták. A csatákban több ezer katona meghalt, vagy megsebesült. E katonákra emlékezve 1920-ban Ausztrália nemzeti ünnepnek nyilvánította a gallipoli partraszállás napját, s azóta is, minden évben ezen a napon emlékeznek meg a háborús hősökről. Ausztrália jelentős vérveszteséget szenvedett háborúiban. Az I. világháború óta folytatott harcokban körülbelül százezer ausztrál vesztette életét. Ha figyelembe vesszük, hogy Ausztrália összlakossága jelenleg kb. 15 millió, érthető, hogy az ország majd minden városa, települése állított emlékművet halottainak. 1986. április 25-e esős nap volt Melbourneben. Az időjárás nem tántorított el egyetlen veteránt sem attól, hogy felvonuljon ezen a napon. Először — időrendi sorrendiség szerint — az I. világháborúban részt vettek vonultak fel — azok, akik még élnek. A látvány megindító és nagyon szomorú volt. Fiatal katonák vitték a csapat kopott, öreg zászlaját, s utána büszkén, könnyes szemmel vonult egy-két öregember, csak ennyien maradtak a csapatból. Ünnepi ruhájuk roskadozott a kitüntetésektől, súlyát alig bírták. Volt akit — mert járni már nem tudott — katonai dzsipek szállítottak, vagy autóbusz vitt a menetben. Az autóbusz a kórházakban jelenleg kezelés alatt álló öreg katonákat segítette, hogy életük nagy napján részt vehessenek a felvonuláson. A II. világháborúban részt vett katonák menete már nem volt ennyire lehangoló. Néhányukat szállította ugyan katonai dzsip, de sokuk kezét ott fogta a menetben az unoka, aki büszkén nézett fel nagyapjára, s megpróbálta lépteit a felnőttéhez igazítani. Jelenleg Ausztrália csekély számú hadsereggel rendelkezik, s a katonáskodás sem kötelező. A televízió, a rádió reklámokkal próbálja csábítani az ausztrálokat a hadseregbe. Az ANZAC napja különös aktualitást adhat annak a törvényjavaslatnak, melyet a közelgő parlamenti ülésre kíván előterjeszteni a kormány. E törvényjavaslat megtiltaná, hogy Ausztráliában bármiféle nukleáris fegyvert gyártsanak, fejlesszenek, vagy akár raktározzanak. Röviden: Ausztráliát atommentes országgá kívánják tenni. A javaslat sikere kétséges, mert ilyen tárgyú előterjesztés már szerepelt egy-két alkalommal a parlament előtt, s eddig mindig elutasították. KOVÁCS ZSUZSA Melbourne