Theologiai Szemle, 1927 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1927 / 5-6. szám - TANULMÁNYOK - ifj. dr. Szabó Aladár: Szikszai György élete és munkássága
Ifj. Dr. Szabó Aladár: Szikszai György élete és munkássága. 243 Itt fejlődik ki az akkori református ember tipikus lelki világa. Egy kiváló pedagógus megállapítása szerint a XVIII. század református magyarjából az, amit lendületnek nevezünk, úgy szólva, egészen hiányzik. Mélyen és tartósan érez, de nehezen melegszik fel. Lelki életének bélyegét magába zárt bensősége, komor józansága mellett a kissé nehézkes, nem hajlékony, de biztos és egyenes észjárás adja meg. És mindez szerinte elsősorban a kollégiumi nevelés eredménye.88 A kollégiumi nevelés kétségtelenül Szikszai Györgyre is nagy hatást gyakorolt már Hódmezővásárhelyen, még inkább Debrecenben, hisz a debreceni kollégiumban több mint kilenc évet töltött. Bár, amint látni fogjuk, Szikszai jelleme többékevésbbé elüt a megrajzolt típustól, annak egyes vonásai nála is megtalálhatók, s bizonyára a kollégiumi nevelésnek nem kis része volt azoknak kialakulásában. Ennek ugyanis volt mit csiszolni Szikszai Györgyön is. Éppúgy, mint idősebb társai Jablonczai Pethes János, Sinai Miklós, Szappanos Mihály, Vecsei Sámuel, vagy ifjabb társai, öccse Sámuel, Dobsa Tamás és Hunyadi Ferenc, ő is nem egyszer jutott összeütközésbe a kollégiumi renddel és nyerte el méltó büntetését különböző mulasztásaiért és vétkeiért.89 A fegyelmi ügyeket a debreceni kollégiumban a „sedes scholastica“ intézi, mely a rektor elnöklete alatt az iskola ,,officialisai“-ból (szenior, kontraskriba, stb.) és az esküdt deákokból állott. Tehát a deákság önmaga fegyelmezte magát. Jellemző, hogy ez az iskolai törvényszék Szikszai Györgyre az első büntetést azért méri ki 1753 június 23-án, mert „preces neglexit“, vagyis az estéli könyörgést elmulasztotta, amiért is 3 dénárt kellett fizetnie. Ezenkívül még 71-szer büntette Szikszait a sedes scholastica, utoljára 1761 február 28-án. Leggyakrabban a könyörgés, a templomi istentisztelet, a tanórák elmulasztása, a temetésről való elmaradás miatt, s igen gyakran a magyar beszédért büntetik, nem egyszer meg azért, mert reggel 6 órakor az ágyban találták. De találunk súlyosabb eseteket is : két ízben azért áll az iskolaszék előtt, mert posztókalapot hordott, sőt az egyik esettel kapcsolatban még hazudott is ; két ízben dohányzáson kapták rajta, egy ízben egy kendő és az abba bekötött rajnai forint eltulajdonítása miatt került a bíróság elé ; két ízben a bírság-pénz befizetésének elmulasztása miatt intik meg ; két ízben káromkodása miatt bűnhődik, s már nagyobb deák korában lakótársával való összeütközése, s a vizsgálatot tartók elleni kifakadása miatt tapasztalta meg a sedes scholastica büntető hatalmát. Leggyakrabban három, vagy öt, néha kilenc, sőt tizenkét dénár pénzbírságot fizet büntetésképpen, néha egy napig nem kap kenyeret és ételt, megesik, hogy ,,vigilség“-re , éjjeli őrségre, vagy pedig ,,oeconomiá“-ra , a gazda-teendők végzésére büntetik, egy ízben „declamatio“ a büntetése, sőt a legutóbb említett esetben tízzel degradálják, ami azt jelentette, hogy pl. a legációválasztás alkalmával a tíz utána következő előtte választott. Megjegyzendő, hogy egy félév se telt el, s a bíróság e büntetés felét elengedte. Tehát amikor közelebbről megismerjük Szikszai deákéveinek történetét, megértjük, hogy később, amikor a lelkipásztor imádságát írja, miért könyörög ezekkel a szavakkal : „És jóllehet az én gyermekségemnek bolondsági, ifjúságomnak sok bűnei és hiábavalósági által a Te jóvéltodra számtalanszor méltatlanná, a Te haragodra pedig méltóvá tettem magamat , mindazáltal el nem vetettél engemet, el sem vetted rólam atyai kegyelmes szemeidet és kezeidet, hanem mind életemre és testi tápláltatásomra naponként gondot viseltél, mind a tudományokban oly előmenetelt és a kegyelemben oly nevelkedést adtál, hogy végre lelkipásztori hivatalra méltóztattál.“ És pedig az idézett mondatnak nemcsak első fele vonatkozik 88 Fináczy i. m. I : 229—231. 1. 89 Acta iudicialia 1748—1756 : 563., 609., 616., 642. stb. 1. Acta iudicialia 1756—1764 : 128., 138., 151. 1., továbbá a lapszám nélküli részben 1761 január 20-án, szeptember 19-én, s 1762 március 27-én kelt ítéletek. Az említett deáktársai, amint látni fogjuk, mindnyájan több-kevesebb szerepet játszanak később Szikszai életében. 100 Acta iud. 1748—1756 : 581., 583., 585., 589., 591., 593., 594., 597., 603., 607., 609., 613., 625., 626., 629., 646., 657. stb. 1. Acta iud. 1756—1764 : 48., 137., 151., 176. 1. és a lapszám nélküli részben az 1761 február 28-án kelt ítélet. Ez adatok felkutatásában és megfejtésében Csikesz Sándor professzor volt szíves támogatni.