Theologiai Szemle, 1928 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1928 / 5-6. szám - TANULMÁNYOK - Miklós Ödön: Magyar diákok a leideni Staten Collegeben
310 Miklós Ödön : Magyar diákok a leideni Staten Collegeben. A gondnokok igyekeztek volna is a maguk részéről az ügyet jóindulattal támogatni, amit a következő sorok fognak bizonyítani, a nehézségek azonban, úgylátszik, olyan természetűek voltak, melyeket nehezen lehetett áthidalni. Az egyik ok feltétlenül az erdélyi alumnusok, most már számszerűtt négyen, szerzett jogaiban kereshető, a másik pedig talán abban az aránytalanságban, mely így a lengyel és litván, vagy éppen a belföldi alumnusokkal szemben állt volna fenn. Igaz, hogy más iskolák részéről nagyobb volt az áldozatkészség vagy legalább is nem tettek különbséget a különböző iskolákból való magyarok közt, ott azonban a segítség nem volt oly szilárd rendszerbe foglalva, mint itt s az egy-egyre fordított összeg nem igen érte el a hasonló leideni támogatást. Szóval jóakaratban körülbelül nem volt hiány a pataki és a debreceni kérelemmel szemben. Még mielőtt a gondnokokhoz intézett debreceni levél beérkezett volna, a Gecommitteerde Baden előbb említett utasítására Schultens egy informatív emlékiratot nyújtott be okt. 21־ én, míg a patakiak kérése tárgyában ugyanők, miután a febr. 17. és márc. 25-iki gondnoki tanácsülés eredményei hozzájuk jutottak, okt. 18-án kérték véleményét, aminek még okt. 27-én tett eleget. Az első emlékiratában elmondja, hogy a debreceni egy népes és igen nagy városban fekvő kollégium, amelyre körülbelül az egész magyarországi református protestantizmus támaszkodik s amely ha elbukik, minden el is vész. A tudományok azonban itt az elnyomatás következtében nincsenek olyan kedvező viszonyok között, hogy szükségük ne lenne alumnusaiknak ideküldésére. Amire a debreceni a sárospataki kollégiummal együtt már régtől fogva vágyakozott is. Ezt azonban mindidáig nem sikerült elérniük, mert alumnusaiknak kevesebb költségre van szüksége Franeker, Groningen és Utrechtben, mivel ezeknek a tartományoknak rendjei bőségesen segélyezik a magyar diákokat. Ezért azután ennek a tartománynak és rendjeinek hírét-nevét emelné, továbbá az ״ akadémia és a Staten College ékességére szolgálnak (szóval ugyanaz a jellemzés, melyet néhány évtizeddel később Franekerben adnak), ha a gondnokok a tartományi rendeknél a debreceni és a sárospataki kollégium részére egy-egy beneficiumot eszközölnének ki. Legyen szabad ez alkalommal azonban figyelmükbe ajánlani a marosvásárhelyi kollégium hasonló kérelmét is, amelyet Teleki gróf a marosvásárhelyi iskola gondnoka adott volt magukhoz a tartományi rendekhez.77 Míg tehát az enyedi és a kolozsvári kollégium külön-külön két-két helyet kapott, reményük ezek a magyar és erdélyi iskolák, hogy ők is kapnak legalább egyet-egyet. Megjegyzi még végül, hogy a magyar diákok, akik régenssége alatt eddig és most is tanulnak, példái a szorgalomnak, előhaladásnak, engedelmességnek és annak a nemes buzgalomnak, hogy a Staten College által nekik juttatott jótéteményeket jó tanulással és illő magaviselettel viszonozzák. A második emlékiratában, amelyben különösképpen a pataki kollégiumra vonatkozólag kérték véleményét, jelenti, hogy ez a debreceni után Magyarország második helyen álló kollégiuma, amelyek szemináriumaira ott az egész református vallás támaszkodik. Azután, hogy értesülése szerint a debreceniben közel kétezer, a sárospatakiban körülbelül ezerötszáz iskolást és diákot tartanak, illetve tanítanak. Amiért is az egész Magyarország a református vallás ottani maradékaival testestől-lelkestől a rendeken csügg, hogy ezek segítségével az elnyomott tudományt egyházukban és iskoláikban az ellenség támadásai ellen megvédelmezzék, amely arra törekszik, hogy a tudomány lesüllyesztésével az igazság világát mindjobban kioltsa. Nagy örömünkre szolgálna, ha kettő, de legalább is, ha egy-egy alumnust ideküldhetnének. Van Roven jelentést tesz is mindezekről november 8-án a gondnokoknak, 77 Schultens itt magától hozza elő a marosvásárhelyi kérelmet, amelyről eddig szó nem esett. Van ugyan Teleki Ádám grófnak egy Bécsből 1738 január 14-én kelt levele az Országos Rendekhez, melyben a kolozsvári és a marosvásárhelyi kollégium növendékei számára kér beneficiumot Franekerben, Groningenben és Utrechtben, de ebben a levélben nincs szó Leidenről. Ezt a levelet az Országos Rendek le is adták az illetékes tartományoknak, hol tárgyalták is. Erre támaszkodik-e Schultens kérelme vagy más iratra, nem tudtam még megállapítani. A többi okmányok sem hivatkoznak aktaszerűleg akár a Gecommitteerde Baden, akár maguknak a tartományi rendeknek valamely idevonatkozó határozatára.