Theologiai Szemle, 1929 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1929 / 1-3. szám - TANULMÁNYOK - Ferenczy K.: Az evangelizáció problémája elvi és gyakorlati vonatkozásaiban
Ferenczy Károly : Az evangelizáció problémája elvi és gyakorlati vonatkozásaiban. Az evangelizáció problémája elvi és gyakorlati vonatkozásaiban. 1. Bevezetés. Van-e szükség a probléma felvetésére ? Van-e elég jelentősége ahhoz, hogy érdemes legyen vele foglalkozni ? A meggyőződés teljességéből határozott igennel felelünk a kérdésre. Az evangelizáció problémája az utóbbi két évtized alatt mind erőteljesebben jelentkezett s az érdeklődés előterébe került úgy a tudományos szakirodalom, mint a gyakorlat munkásai körében. Túlnőtt az evangelizáló szabadegyesületek keretein s mint általában az egész belmisszió,2 egyházi probléma lett, amely mind több időt és erőt követel és vesz igénybe a hivatalos egyházi tanácskozások és megmozdulások alkalmaikor.3 De a legellentétesebb felfogások és vélemények kereszttüzében ég, egymásnak ellentmondó nézetek fényében jelenik meg, egyszer túlértékelve, máskor lebecsülve. Lényegére, jogosultságára, szerepére, mód- 1 Nincs gyakorlati theológiai munka, mely kisebb-nagyobb mértékben figyelmet ne szentelne az evangelizáció kérdésének. Nem is szólva a nagyszámú s a különböző theol. folyóiratokban és egyházi szaklapokban megjelent tanulmányról, részletkérdéseket tárgyaló cikkekről, az újabban megjelent s az evangelizációval önállóan foglalkozó munkák közül elég a következőkre hivatkoznunk : H. Rendlorff: Pflüget ein Neues. Hamburg, 1924. Agentur des Rauhen Hauses, Handbuch der Volksmission. Herausgeg. von Lie. G. Fullkrug. I. Aufl. Schwerin i. M. 1919., H. Schreiner: Geist und Gestalt. Vom Ringen um eine neue Verkündigung. II. Aufl. Verlag Friedrich Bahn. Schwerin i. M. 1927. Traugott Hahn : Evangelisation und Gemeinschaftsflege. Mit besonderer Berücksichtigung der Lutherischen Kirche Russlands. Reval. 1909. Verlag von Franz Kluge. A kisebbek közül : ,,Brennende Fragen der Evangelisation und des christlichen Volkslebens.“ Ugyancsak a G. Fallkrug szerkesztésében megjelent ״ Handbuch der Volksmission“ második kötete. II. Aufl. Schwerin J. M. 1922. Verlag Friedrich Balm. Ludwig Henrichs : Die Evangelisation eine Aufgabe der Kirche. Verlag Missionshaus, Barmen, 1925. Ugyanattól: Die Seelsorge in der Evangelisation. — Wicherns Verlag. Berlin—Dahlem, 1926. Evangelisation, Gemeinschaft, Kirche. Wicherns Verl. Berlin—Dahlem, 1928. Dr. B. Wielenga: Az evangelizáció a református egyházakban. Ford. : dr. Sebestyén J. Budapest, 1923. Bethlen-nyomda. 2 Nem látok semmi nehézséget, vagy éppen veszedelmet abban, ha a már általánossá vált ,,belmisszió“ kifejezést, mint közismert terminus technikust használjuk. Podmaniczky Pál báró dr. ״ A misszió tudományának vázlata“ c. tanulmányában (Lásd : Theologiai Szemle II. évfolyamában, 1926. 750. lapon a lineáris jegyzetet.) elveti e kifejezést, mint az egyház fogalmával össze nem egyeztethető tevékenység meghatározását. Ha idealiter beszélünk az egyházról , igaza van. Azonban realiter, az egyház történelmi megjelenésében éppúgy szükség van a hódító, az evangéliumi keresztyénség lelki birtokállományát gyarapító tevékenységre, tehát misszióra az egyházon, vagy — mondjuk — a keresztyénség történelmi és földrajzi határain belül, mint azon kívül. így lehetetlen a „misszió“ kifejezést csak a keresztyénség határain kívül végzett munka számára lefoglalni. Viszont, 11a egyébért nem, a munkaterület különbözőségének megjelölése kedvéért is szükség van az elnevezésben különbségtételre. Csak két példára legyen szabad hivatkoznom : a) a dogmatikai exclusivitás féltett falain belül zárt egységben gazdagon virágzó egyházi életet élő holland ,,Gereformeerde Kerk“ is sokágú és jól szervezett evangelizáló munkát indít s e munka vezetésére kiküldött gyülekezeti, egyházmegyei és tartományi zsinati (Particuliere Synode) bizottságok 1913-ban Amsterdamban kongresszusra hívják egybe a holland szigorúbb református egyház presbiteriumait az evangelizáció ügyében. (A kongresszus anyaga megjelent egy 336 oldalas könyvben ,,Handelingen van het Congres voor Gereformeerde Evangelisatie“ címmel Amsterdam W. Kirchner, 1913.) b) A magyar református egyházban az egyházmegyei belmissziói előadók első országos konferenciája, tehát hivatalos testület. Pécelen, 1927 nyarán külön foglalkozik az evangelizáció kérdésével s a Konventhez, illetve annak belmissziói bizottságához felterjesztendő javaslatot készít. Lásd ״ Reformáció“, 1927. 9. sz. 109. 1 3