Theologiai Szemle, 1935-1936 (11. évfolyam, 1-6. szám - 12. évfolyam, 1-6. szám)
1935 / 1-6. szám - PUBLIKÁCIÓ
Kisebb közlemények: Blasek Mihályt és Osgyáni Pált, Nagy utrechti tanulótársait, hogy haladéktalanul térjenek haza, mert legalább két esztendőre mindkettőjüknek elkipásztorkodása biztosítva van a morva atyafiak között. A levél világosan engedi következtetni,hogy Blasek már előzőleg hajlandónak mutatkozott, sőt ajánlkozhatott (s talán Osgyáni is) esetleges morvaországi szolgálatra, innen, s nemcsak a helyzet sürgőssége miatt, érthető Szatmári lakóinak szinte prófétai fenyegetést tartalmazó hangja Blasek hazatérésével kapcsolatban. ״ Sohasem fog Isten előtt számot adni lelkéről, hacsak minél hamarabb vissza nem tér!" Ugyancsak hazatérésre buzdítja azokat is, pl. Aslert, * akik németül tudnak, mivel a beállott új helyzet következtében őreájuk is szükség van. Ugyancsak azt is megírja Szatmári Paksi, hogy a bécsi ágenst, Nagy Sámuelt is értesítették a dolog felől, aki majd a szükséges, esetleges utasításokat meg fogja nekik írni A második levél, sajnos, csak kivonatában, már Nagy Sámuel utasításait tartalmazza Blasek részére. Leírja benne Nagy a rendelet által nyújtott engedményeket, az ezeknek következtében keletkezett új helyzetet; majd nyomatékosan kiemeli, hogy a cseh-morva atyafiak kifejezetten helvét hitvallású lelkipásztorokat kívánnak. Azokat ugyanis, akik a lutheránus vallásból mentek közéjük, el nem fogadják s az a veszély fenyeget egyébként is, hogyha mégis elfogadnák azokat, előbbutóbb maguk is evangélikusokká (luth.) lennének. Hogy Blasek, — és a többi Utrechtben tanuló magyar, — az oly sok keserű elnyomás és szorongattatás esztendei után a legnagyobb örömmel üdvözölték a rég óhajtott jóhírt , hogy Blasek késlekedés nélkül igyekezett hazájába visszatérni — magától értetődik. A Tiszántúli ref. egyházkerület 1782. július 16-iki jegyzőkönyve szerint 10 a consistorium superintendentiale előtt ünnepélyes vizsgát áll Debrecenben, a vizsga végeztével pedig azonnal fel is avatják. A vizsga és felavatás részletes leírását, azt hisszük mellőzhetjük, számunkra legfontosabb belőle a következő rész : ... Michael Blazek annis aliquot in Collegio Debrecinensi studiis impensis, quae Ministrorum Evangelii spectant et exornant, absoluta porra peregrinatione litteraria in Helvetiam, Hollandiam, Germanicamque suscepta, Viennam redux, postquam ibidem vocationem ab Ecclesia Moravica Naszlaviensis per eiusdem Primores obtinuisset, dictaeque Ecclesiae operam suam addixisset, se secoram consistorio nostro hoc finestitit, ut de moribus et doctrina examinatus, ad Munus Sacrum recepto ritu ecclesiastico inauguraretur ..." — Tehát 1782. július 6— Sem Cseh- sem Morvaországba nem ment; ha ment volna, nevét Református Egyház és Iskola, u. o., bizonyára közölné. 7— György, volt debreceni tanuló; 1778-1782 között utrechti diák (Lásd: Segesváry Lajos: Magyar református ifjak az utrechti egyetemen 1636- 1836. Debrecen, 1935.) További sorsa ismeretlen. — Oly sok huzavona után, 1763-ban került az ágensi hivatalba s egészen 1797-ig nagy hűséggel, szorgalommal, valamint kiváló tehetséggel látta el azt. —• Lásd: Ágensválasztás 1762-1763- ban, Zoványi Jenő. Protestáns szemle, 1914. 79, 151, 220 1. 9— Hogy ez az aggodalom mennyire nem vált valóra, világosan bizonyítja Csernánszki idézett panaszkodása Szalay előtt. 10 - IV. kt. 171, 172. 11 — Blaszkkel egyszerre avatták fel Sallai (?)-t 16-tól Blasek11 már morva papnak tekinthető, holozt a sárospataki főiskolán az akkori rektor professzor, Szentgyörgyi István emlékezetes beszéde 12 (a evangélikus püspök s mások intervenciója következtében) csak szeptember havában hangzik el. Hogy azután Blasek miért csak szeptember 23-án 13 érkezett gyülekezetébe, oly kérdés, mely tárgyünk szempontjából teljesen lényegtelen. — A két levél található a ״ Stipendium Bernardinum“ levéltárában (Utrecht, egyetem), pecsét, vagy boritékos címzés nélkül.14 I. Litterae Clarissimi Domini Stephani P. Szathmári S. S. Theo. Professoris Illust. Collegii Debrecinensis in Hungaria missae Ultrasectum ad Studiosos Hungaros, speciatim ad D. Stephanum Nagy. Debrecine. die 1. January 1782. Chare Domine Amicelam a longo tempore tuas expectabam litteras idque tanto maiore cum desiderio quo minus scire potui, quonam locorum delatus fueris. Favente autem divina providentia factum est, quod ex numero filiorum nostrorum eosdem reperiam una simulque Ultrarecti, qui mihi reperiendi erant. Accepi tuas litteras adhuc 14. Decembris, verum distuli earum responsionem ad praesens usque tempus, quo de omnibus certi quid scribere possem. Iam autem possum scribere, credo et propterea etiam loquor. Iam advenit, Suae Maiestatis boni nobisque in benedictionem a Deo dati Regis Clemens resolutio, qua conscientiae integra libertas conceditur et religio nostra in statum legalem restituitur. Advenit et primo in districtu civitatum Haidonicalium, atque mox brevi post hic Debrecini publicata est.Pervenit quoque in comitatus,hi quidem adhuc aliquantulum reluetantur, sed durum est contra stimulum. Omnia tentavit Clerus et Superiora Dicasteria quidquid mente fingere poterant, nihil intentatum reliquerunt, verum Augustissimus Noster Dominus est ad instar columnae fixae in templo Iehove, quae inde nulla ratione dimovetur. Inhisce partibus super hac Dei liberatione ingens gaudium habetur,atque speciatim, habebitur hic Debrecini publice die Domini nundinas praecedente id est 13 January, quo mihi concionandum ex communi voto, gratiaeque agendae erunt. Caeterum charissimae animae venite quantocius ad auxilium domuti Domini ferendum. Simulae liberationem Regni Bohemiae intellexi illico agnovi Providentiam Deiimo aliis etiam gaudium meum de eo significavi, quod D. Michael Blasek paratus sit, oppressisque Bohemiae ac Moraviae Ecclesiis auxilio esse possit. His meis litteris igitur non solum ego ipsum megelőzőleg bagaméri iskola-rektort, de érdekes, hogy meghívó gyülekezetének nevét a jegyzőkönyv nem említi. U. o. — Az avatás részletes leírását lásd Dr. Révész Imrétől, Magyar ajándék Debrecenből a cseheknek. Debreceni képes kalendárium 1927. 12 — Sárospataki Füzetek, u. o. 150, 151. 13— Reformáció, 1925. 7, 8. sz. 159. 1. — Magyar református papok a 18-ik század végén Cseh és Morvaországban. 14 — Egyik levél sem eredeti: az egyik egykorú másolat, a másik pedig, ugyancsak egykorú részletes kivonat. Ki és mi célból készítette, ma már nem lehet megállapítani. Minden esetre figyelemreméltó, hogy az utrechti ,,Stipendium Bernardinum" levéltárában több olyan levél van másolatban megörökítve, melyek magyar tanulóknak dolgaival vannak összefüggésben.