Theologiai Szemle, 1935-1936 (11. évfolyam, 1-6. szám - 12. évfolyam, 1-6. szám)
1935 / 1-6. szám - KÜLFÖLDI SZEMLE
148 Publicatio, 34. A szőnyegeket, mellyekkel az házak falai és pavimentumi be vagynak vonva, az uttzákon fákra aggatva, vastag kötelekkel verik, a portót tisztogatják. 35. Akármi Valláson légyen valami Pap, itt tömböző ruhában nem járhat, hanem ollyanban, gy egyébb emberektől meg nem lehet esmérni. 36. Az Innepeket, nagyobb része a' Belgáknak a' Városon kívül lévő Vendégfogadókban ülik, az hol férfiak, Asszonyok, Leányok isznak, tobzódnak, nagy lármával danolnak. Úgy hogy a, szokatlan ember azt gondolná, hogy mind megbolondúltak. 37. Az olly gyermekek, kiknek Szüleik nem tudatnak, hanem kitéve találták őket, jó gond alatt neveltetnek, és különös ruhákban járnak. Trajectumban feketében. 38. A' Belga asszonyok fejedékessége nem olly mód nélkül való mint a Bécsieké. A' közép rendűek fekete selyemből való kalapot; a’ szegénye szalma kalapot ; a’ tselédek és kissebb Leányok pedig fehér főkötőt viselnek. A' sipkának hire sints, nem úgy mint a Németek közt. 39. Itt a parók oly módi, hogy még a kis gyermekekkel is viseltetik. A kalapok mellett a’ kis leányok és fiúk kótsag és strutz-tollat hordoznak. 40. Van itt egy neme a tengeri halnak, széles és lapos, ezt megszárasztva igen bőven árulják nyersen, és ugyan úgy eszik kenyér nélkül, úgy hogy felette büdösök is tőle. Némelyek holmi zsigákat is enni szedegetnek. 41. Miklós napja nevezetes Belgiumban, Szent Niklás, ennek estvéjén mindenféle nagy örömmel járkálnak, kivált az Ifjak a' Leányokkal, a’ külömbkülömbféle mézes és czukor tsemegéket tsináló Házakban, mellyek sok drágaságokkal fel vagynak készítve. Uj esztendőben is. § XXXIX. Belgiumnak, Helvétziával való észrevetése. A' ki Belgiumot és Helvétziát jól megnézvén, észrevett ezen két Szabad Társaságot, nagy külömbséget talál köztök. Ugyanis Belgium a' Világ tsudája és Kintses kamarája lévén, úgy látszik, hogy mindenre nézve a’ Világi dicsősségnek legfelsőbb gráditsára lépett, melly miatt nagy magameghittséget lehet itt megjegyezni, márpedig a közönséges megjegyzés szerint ha igaz az, hogy minden dolgok, mint a főpontra értek, osztán alább kezdenek szállani, Belgium is félhet ettől. Helvétzia ellenben úgy látszik, hogy szebb rendtartások és szorossabb törvények közzé van szorítva. Ez ámbár régebben bírja a’ szabadságot, de mégis a' régi együgyűséget el nem hagyja, a' maga szerentséjét zabolán tartja, mellyre nézve lehet mondani, hogy a maga hegyes árnyékában tsendesen fog nyugodni és a Respublica Libera nevet méltán bírja. § XL. A Belgiumi Akadémiákban 1779 és 1780-ban lévő Tiszt. Magyar Atyafiak ezek: p. Lugduni Batavorum. Jos. Jantsó, St. Szabó Georg. Zaj, St. Török Transylvano Hungari. B. Franequerae Frisiorum. Ambros. Fejes, St. Szántó, Paul. Tóth, Debrecino Hungari. — St. Berták, Ladisl. Nyilas, St. Szilágyi, Patakino Hungari. — Paul. Malom, Joa. Dúló, Transylvani. St. Sárvári, Joh. Boros, spontanei exules. Ao 1780 Göttinga venit: Jos. Cseh Szombati. ץ.) Groningae. Georg. Szeles, Debrecinus. Ó) Trajecti ad Rhaenum. Abraham. Komjáti, St. Gödé, Sam. Kassai, Dán. Paksi, St. Ketskeméti, Andr. Kiss, St. Kérészi, Patakino Hungari. — Georg. Ajler, Joh. Dósa, Johan Szilágyi, Er. Pálfi, Mich. Benedek, Dán, Szentesi, Mich. Nagy, Paul. Vadász, Josephus Keresztesi, Debrecino Hungari. — Paul, Borosnyai, Medikus. Ad. Putnoki, Georgius Kolosvári Fransylvano Hungari.— Én is itt mind a’ tanulásra, mind a’ tsendes életre nézve kedvem szerént laktam‘ kivévén a mód nélkül való mértekletességet; és a’ Magyarok zenebonáitól való tartalékot. Midőn Belgium legszebb színben volt, T. Nagy Mihály, és Kérészi István uraimmal A. 1780 d. 2. Juni, éppen azon napon, mellyen az előtt esztendővel H. Böször-. ményből kiindultam, Trajectumtól és Belgiumot oda hagytam, 's a' Posta Kotsiknak zörgési közt tőle ekképpen elbutsúztam: Belgica rura; Leo septem metuende sagittis Qui stricto Batavum protegis ense genus. Amstella! quae toti praebes spectacula Mundo, Oceanus; facti vosque Velete lacus. Musarum cunae; vita et quibus indiget, Artes Libertasque, Bonis semper amata Vale. Vos quoque, cura Deum, doctae Valeatis Athenae. Trajectina suo, quas fovet aura poto. Heic nos Divinas Artes tractasse juvabit Et pectus Studiis exoluisse novis. Vicini Saltus, et Trajectina Valete Compita: deliciis cognita Rura meis. Tuque Vale Malibán. cui cedit Thessala Tempe Et vetus Iliacis pulchrior, Ida, jugis. Cypris ubi Cygnos teneris moderatur habenis; Et Dryadum molles explicat Aura sinus. Heic vacuum cupidi thalamum solantur Amantes Dum gemit absentem turtur anhela parem. Ampluis,heu, Maliban! mihi non adeunde,Valeto Cresce sed in Nati spem, super astra, mei, Caetera quis laudet ? nunquam laudanda Valete ! Caetera Lethaeis obruta sunto Vadis, Execranda fames Auri,Argentique cupido Orbis divitiis non satianda Vale ! Venimus instructi saltem mediocriter Auro: Nunc jacet informi laxa crumena situ. Succorum pleni Batavas accessimus oras: Nunc laevis, exhausti corporis, umbra su- mus. Umbra postest igitur si quam cumulare salutem Hanc cumulat Balavis corporis umbra plagis Turpis odor lucri; spes aeris iniqua, rapaxque Simplicitas pigro sangvine mixta VALE. (Folytatása következik.) Keresztesi József: KÜLFÖLDI SZEMLE. Leuschner,Theodor: Die Religion der Kindheit. Dresden—A. 24. 1926. L. Ungelenk. 1201. Minden frissesége és életszerűsége mellett is theologusnak szomorú olvasmány ez a kis könyv. Szomorú egyfelől szélsőséges pszichologizmusa és individualizmusa, másfelől a pozitív keresztyénség, a kijelentéshit (fides revelata) abszolút hiánya miatt. E két egymással szorosan összefüggő jelenség igazolására elég rámutatnunk arra, hogyan gondolkozik a szerző a vallásosság és a vallásos élmény természetéről, továbbá a vallásos gondolat (istenismeret) szerepéről. Vallásosság és vallásos élmény szerinte az emberi lélekből természetes utón magától fakad és bontakozik ki. ״ A terme