Theologiai Szemle, 1940 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / Pótfüzet - Kathona Géza: Samarjai János gyakorlati theologiája - II. Samarjai János gyakorlati theológiájának részletezése
Kathona Géza: Samarjai János gyakorlati theológiája. cc) Az istentisztelet ideje. Jóllehet a kultusz Isten által nem köttetett bizonyos megállapított időhöz, mégis a jórend kedvéért szükség van arra, hogy az egyház megállapítsa annak állandó idejét. Samarjai az istentiszteleti idő kiválasztására nézve kettős szabályozó elvet ismer. Ezek: 1. Isten parancsa, 2. apostoli és ősegyházi gyakorlat. Igen nagy gondot fordít arra, hogy a különféle istentiszteleti idők ez elvek valamelyikében bírják eredetüket. Az istentiszteletnek hetenként megismétlődő állandó idejét Istennek a szombat nap megszentelésére kiadott parancsára alapítja. Ezt a parancsot azonban nem betű szerinti értelemben fogja fel, mivel azt tanítja, hogy az a zsidó népnek adott formájában csak átmeneti és általános jellegű volt, melynek keretei között minden zökkenő nélkül foglalhatott helyet apostoli intézkedésre a Krisztus váltságmunkáját hirdető vasárnap, mint az Isten parancsolatának most már megváltozhatatlan és állandó tárgya.470 A szombat csak árnyéka volt az igazi hetedik napnak, mely a vasárnapban mint valóság jelent meg. De Isten Ígéretének a Krisztusban való beteljesedése nemcsak a szombatot változtatta meg, hanem az egész zsidó ünneprendszert is, mely abban a pillanatban, hogy betelt az idők teljessége, elvesztette a Krisztusra való mutatásban megnyilvánuló hivatását s további öncélú fenntartása elviselhetetlen teher lenne a Krisztusban hivő ember számára. „Mivel hogy penig Jesus Urunk megszabadított minket az Törvénynek igájátul, nem illyük meg a Sidoknak szereztetet innepeket“, úgymint 1. a puskát, 2. a tisztulás ünnepét, 3. a hetek ünnepét, 4. a pünkösdöt, 5. az aratás első zsengéjének ünnepét, 6. a vigasság és lakodalom napját, 7. a sátoros ünnepet, 8. az új hó ünnepét.471 Krisztus megjelenése uj lelki tartalommal töltötte meg a hetedik napot s egészen új lehetőségeket hozott, melyekből az ő váltságmunkájával kapcsolatos új ünneprendszer sarjadt ki. A vasárnap megünnepléséről a bibliai parancs értelmében ezt mondja: „Vasárnapon azért öszve gyűlünk néha egyszer s néha kétszer is, és meg illyük, avagy megszentellyük azt, 1 közönséges Isteni szolgálattal, és 2. külső dolog tételtül való megszűnéssel, magunknak, cselédinknek és harminknake nyugodalmakra, Exod. 20. Deut. 5.1,472 Azonban a dologtól való megszűnés parancsának alkalmazása tekintetében ellene van Samarjai a lelketlenné vált zsidó formalizmusnak és azt tanítja, hogy a halaszthatatlan életfenntartás és emberszeretet munkái vasárnap se szünetelhetnek. „Azért a robota munkát tiltotta meg az Ur, miném ő az erdőilés, melylyért egy ember kővel verettetett agyon, Num. 15. és a tereh hordozás, mellyért tűzzel fenyegette Isten a várost, Jer. 17 : 27 . illyetén a szántás, vetés, kapálás, aratás, kaszálás, széna hordás, ház építés, kőrakás, etc.“473 De lehet végezni némely munkát szükségből, pl. embert vagy barmot a kútból kimenteni, tűzvészkor, árvízkor mentő munkát végezni, ellenség jövetelekor fegyvert ragadni, sebesülteket kötözni, betegeket föröszteni. Sőt ismer Samarjai olyan eseteket, mikor megszűnik a dologtételt tiltó parancs hatálya, mikor „szükségnek idején kenyeret szerzenénk, cséplés, őrlés, és sütésnek munkájával, úgy hogy meg nem fertöztenék az innepet."474 A XVII. század törökpusztította, németjárta földjén élő magyarnak fájdalmas realizmusa szól ezekből a szavakból. Hányszor megtörtént a Felső Dunamelléken ama vérzivataros időkben, hogy riasztó hírek hatása alatt nem nézve a vasárnapot hevenyészve csépelte gabonáját lelkipásztorával együtt a falu népe, hogy minél előbb verembe rejthesse azt az ellenség orcája elől. De ki tudott volna vasárnapot parancsolni az elemek tombolása, vagy az ellenség dúlása elől menekülő falvak népének, mikor alkalmi pihenőt és menedéket találva mindenki őrölte gabonáját és sütötte kenyerét ? Samarjai a rendes vasárnapi kultusz mellett szükségesnek tartja, hogy hétköz «« H. E. C. 27-28- 1. IV. Előszó, 2. old. H. E. C. U. o. ; H. E. C. 28, 1 IV. 1., 31.1. IV.10. «’* H. E. C. 28-29. 1. IV. 2. ‘7* H. E. C. 28. 1. IV. 2.