Theologiai Szemle, 1940 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1940 / Pótfüzet - Kathona Géza: Samarjai János gyakorlati theologiája - II. Samarjai János gyakorlati theológiájának részletezése

Kathona Géza: Samarjai János gyakorlati theológiája. cc) Az istentisztelet ideje. Jóllehet a kultusz Isten által nem köttetett bizonyos megállapított időhöz, mégis a jórend kedvéért szükség van arra, hogy az egyház megállapítsa annak állandó idejét. Samarjai az istentiszteleti idő kiválasztására nézve kettős szabályozó elvet ismer. Ezek: 1. Isten parancsa, 2. apostoli és ősegyházi gyakorlat. Igen nagy gondot fordít arra, hogy a különféle istentiszteleti idők ez elvek valamelyikében bírják ere­detüket. Az istentiszteletnek hetenként megismétlődő állandó idejét Istennek a szombat nap megszentelésére kiadott parancsára alapítja. Ezt a parancsot azonban nem betű szerinti értelemben fogja fel, mivel azt tanítja, hogy az a zsidó népnek adott formá­jában csak átmeneti és általános jellegű volt, melynek keretei között minden zökke­nő nélkül foglalhatott helyet apostoli intézkedésre a Krisztus váltságmunkáját hir­dető vasárnap, mint az Isten parancsolatának most már megváltozhatatlan és állandó tárgya.470 A szombat csak árnyéka volt az igazi hetedik napnak, mely a vasárnap­ban mint valóság jelent meg. De Isten Ígéretének a Krisztusban való beteljesedése nemcsak a szombatot változtatta meg, hanem az egész zsidó ünneprendszert is, mely abban a pillanatban, hogy betelt az idők teljessége, elvesztette a Krisztusra való mu­tatásban megnyilvánuló hivatását s további öncélú fenntartása elviselhetetlen teher lenne a Krisztusban hivő ember számára. „Mivel hogy penig Jesus Urunk meg­sza­badított minket az­­ Törvénynek igájátul, nem illyük meg a Sidoknak szereztetet innepeket“, úgymint 1. a puskát, 2. a tisztulás ünnepét, 3. a hetek ünnepét, 4. a pünkösdöt, 5. az aratás első zsengéjének ünnepét, 6. a vigasság és lakodalom nap­ját, 7. a sátoros ünnepet, 8. az új hó ünnepét.471 Krisztus megjelenése uj lelki tar­talommal töltötte meg a hetedik napot s egészen új lehetőségeket hozott, melyekből az ő váltságmunkájával kapcsolatos új ünneprendszer sarjadt ki. A vasárnap megünnepléséről a bibliai parancs értelmében ezt mondja: „Vasár­napon azért öszve gyűlünk néha egyszer s néha kétszer is, és meg illyük, avagy megszentellyük azt, 1 közönséges Isteni szolgálattal, és 2. külső dolog tételtül való megszűnéssel, magunknak, cselédinknek és harminknake nyugodalmakra, Exod. 20. Deut. 5.1,472 Azonban a dologtól való megszűnés parancsának alkalmazása tekinte­tében ellene van Samarjai a lelketlenné vált zsidó formalizmusnak és azt tanítja, hogy a halaszthatatlan életfenntartás és emberszeretet munkái vasárnap se szüne­telhetnek. „Azért a robota munkát tiltotta meg az Ur, miném ő az erdőilés, mely­­lyért­ egy ember kővel verettetett agyon, Num. 15. és a tereh hordozás, mellyért tűzzel fenyegette Isten a várost, Jer. 17 : 27 . illyetén a szántás, vetés, kapálás, ara­tás, kaszálás, széna hordás, ház építés, kő­rakás, etc.“473 De lehet végezni némely munkát szükségből, pl. embert vagy barmot a kútból kimenteni, tűzvészkor, árvíz­kor mentő munkát végezni, ellenség jövetelekor fegyvert ragadni, sebesülteket kö­tözni, betegeket föröszteni. Sőt ismer Samarjai olyan eseteket, mikor megszűnik a dologtételt tiltó parancs hatálya, mikor „szükségnek idején kenyeret szerzenénk, cséplés, őrlés, és sütésnek munkájával, úgy hogy meg­ nem fertözte­nék az inne­­pet."474 A XVII. század törökpusztította, németjárta földjén élő magyarnak fájdal­mas realizmusa szól ezekből a szavakból. Hányszor megtörtént a Felső Dunamellé­­ken ama vérzivataros időkben, hogy riasztó hírek hatása alatt nem nézve a vasár­napot hevenyészve csépelte gabonáját lelkipásztorával együtt a falu népe, hogy mi­nél előbb verembe rejthesse azt az ellenség orcája elől. De ki tudott volna vasár­napot parancsolni az elemek tombolása, vagy az ellenség dúlása elől menekülő fal­vak népének, mikor alkalmi pihenőt és menedéket találva mindenki őrölte gaboná­ját és sütötte kenyerét ? Samarjai a rendes vasárnapi kultusz mellett szükségesnek tartja, hogy hétköz­ «« H. E. C. 27-28- 1. IV. Előszó, 2. old. H. E. C. U. o. ; H. E. C. 28, 1 IV. 1., 31.1. IV.10. «’* H. E. C. 28-29. 1. IV. 2. ‘7* H. E. C. 28. 1. IV. 2.

Next