Theologiai Szemle, 1941 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1941 / 1. szám - AZ IGE - Czeglédy Sándor: Látszat-élet az egyházban
Látszat-élet az egyházban Ján. jel. 3 : 1—6. ״ A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg : ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag : tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak , mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad, és tartsd meg és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád. De van Lárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat, és fehérben fognak velem járni, mert méltók arra. Aki győz, az fehér ruhákba öltözik, és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.“ Napjainkban igen nagy keletje van a térképeknek. A napilapok állandóan közölnek térképeket, és igen gyakori látványt, hogy az emberek otthonaikban, a hivatalokban vagy a kávéházi asztal mellett a térkép fölé hajolva élénk eszmecserével kísérik a mérkőző hadseregek mozdulatait. Nagyon valószínű, hogy ebben az órában is, amikor itt az istentiszteleten együtt vagyunk, a világ különböző részeiben az emberek a térképeket vizsgálják, és talán az ujjak az atlasznak éppen azokra a helyeire mutatnak, amelyek minket most alapigénk szempontjából is különösképpen érdekelnek , mert hiszen úgy látszik, hogy a legközelebbi fontos hadszíntér ott lesz valahol Közel-Keleten, Kis-Ázsiában, annak az egykori hét gyülekezetnek a közelében, amelyeknek Krisztus a Jelenések könyvében üzenetet küldött. Efézus, Smyrna, Pergámum, Thiatra, Sárdis, Filadelfia és Laodicea keresztyén gyülekezetei éppen ott voltak, ahol most az emberek talán a légvédelmi elsötétítési gyakorlatok nyomasztó hangulatában és izgalmai között várják a nagy háború további fejleményeit. Mi azonban most nem hadászati szempontból érdeklődünk a nevezett helyek iránt. Ezeknek a helyeknek ma hadászati szempontból alig van különösebb jelentőségük. A római birodalom összeomlása óta ezek a városok többnyire elvesztették fontosságukat; közülök több is, mint például az alapigénkben említett Sárdis, néhány kunyhóból álló falucskává zsugorodott össze. Az egykori virágzó gyülekezetek is úgyszólván eltűntek. De hát akkor miért érdeklődünk mégis e helyek iránt? Csak azért, mert a hozzájuk intézett üzenet igazságát az idők múlása meg nem semmisíthette : az, amit Krisztus Lelke ezeknek az egykori keresztyén gyülekezeteknek mondott, ma is igaz és ma is végtelenül aktuális a számunkra. Alapigénk is világosan mutatja Isten beszédének azt a csodálatos és emberileg megmagyarázhatatlan tulajdonságát, hogy bár egészen időfeletti, 1 1