Theologiai Szemle, 1944 (20. évfolyam, 1-2. szám)

1944 / 1. szám - AZ IGE - Dr. Czeglédy Sándor: Krisztus él

Dr. Czeglédy Sándor : Krisztus él­­ gonosztevők között , halljad , akinek ez volt a neve : Immánuel, azaz velünk az Isten, most ezzel a jajkiáltással fejezi be életét a vesztőhelyen : „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el enge­­met?“ Ha Krisztus valósággal fel nem támadott, akkor minden vallásos elgondolásnak vége van, akkor minden eszmény hiú ábrándként foszlik szét, akkor nem érdemes hinni, nem érdemes élni. „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.“ Ó, milyen silány vigasztalás volna számunkra, ha húsvétkor csak az eszmék diadaláról beszélhetnénk! Hát nem éppen azt éljük át manapság, hogy az egymással homlokegyenest ellentétes eszmék valósággal kergetik egymást és egymásután csődöt mondanak? Eszmék — bármilyen fanatizmus legyen is bennük nem segítenek rajtunk. Isten azonban nem engedte, hogy az ő szentje rothadást lásson : harmadnapon kihozta őt a sírból. Amikor a kereszten minden emberi megoldás, minden eszme és eszmény hiábavalóvá lett, Isten könyörült rajtunk és az eszmék és eszmények helyett egy tényt adott nekünk : a feltámadás tényét. Ezért a húsvéti hit nem valami hitregén, az igazságot jelképekben kifejező szép történeten alapszik, hanem Isten tettén. Akinek húsvéti közbe­lépésével az örökkévalóság tört be­ halálra szánt világunkba. Krisztus él, mint aki velünk van minden napon a világ végeze­téig. Nem sokat érne a vigasztalás, ha a feltámadott Úr távol élne tőlünk. De’Ő nagyon is közel van. Olyan közel jön, hogy közelebb már nem is jöhetne hozzánk. Annyira közel van, hogy húsvéti hitünket az apostollal így vallhatjuk meg : „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.“. Ez a bizonyosság a keresztyén egyház alapja. Istentiszteletre is csak azért jövünk össze, mert megígérte : „Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.“ Ha pedig Krisztus velünk van, akkor Isten is velünk van és „ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?“ Milyen nyomorúságos az ember élete addig, amíg az események hullámzásából­, emelkedésé­ből és zuhanásából próbálja kiolvasni, hogy vele van-e az Isten! Hányan vannak manapság, akik a csatatereken, a bombázott városokban, szeretteik koporsója mellett úgy érzik, hogy végleg elhagyta őket, Isten! De ha a feltámadott Krisztus valósággal velünk van, akkor a csapások, a próbatételek idején is tudjuk, hogy Isten a miénk, mi pedig az övéi vagyunk és „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmassá­gok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisz­tusban“. A feltámadott Krisztus él, mint akié minden hatalom mennyen és földön. „A világ nem lát engem többé“ — hangzik alapigénk, és ez nemcsak földi alakjára, hanem világfeletti hatalmára is vonat­kozik. Testi szemmel mi sem látjuk Őt. De látjuk a hit szemével, mert a keresztyén ember úgy él, „mint aki látja a láthatatlant“. 2

Next