Theologiai Szemle, 1961 (4. új évfolyam, 1-12. szám)

1961 / 1-2. szám

TH EOLOGIAI SZEMLE A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIUMI PROTESTANTIZMUS HAVI FOLYÓIRATA 1961. JANUÁR—FEBRUÁR A Theológiai Szemle szerkesztő bizottsága: , Dr. Bartha Tibor, dr. Bodonhelyi József, dr. Czeglédy István, dr. Esze Tamás, dr. Kádár Imre (felelős szerkesztő), dr. Nagy Gyula, dr. Ottlyk Ernő, dr. Pákozdy László (főszerkesztő), dr. Pálfy Miklós (társszerkesztő), dr. Tóth Endre, dr. Varga Zsigmond J. Felelős kiadó: Muraközy Gyula Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Budapest, XIV. Abonyi u. 21-. Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya Előfizetési díj egész évre — 12 számra — 140.- forint Egyes szám ára 12,— forint. — Kettős szám ára 24,— forint. 611074/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest a szerkesztő megjegyzései Egyházunk az ökumené eseményeiben Világszerte növekedőben van a felismerés, hogy az egyházat elsősorban a gyülekezeteinek valóságos életé­ben lehet és kell látni és érteni, szemben azzal a régi szemlélettel, amely mindenek előtt az állandó intéz­ményeket, a jogi keretéket értette az egyházon. A leg­utóbbi évtizedekben — nemcsak a reformáció egyhá­zaiban — egyre inkább a gyülekezetek egyedi és közös szolgálatát hangsúlyozzák az ekleziológiában, nem hanyagolva el az összefogó, tanító és kormányzó szer­vek jelentőségét és felelősségét sem. Az ökumenikus teológiában is gyakran hangoztatják azt, ami nálunk már tizenöt év óta szinte közhelynek számít: az öku­mené akciói is annyit érnek, amennyi tényleges gyü­lekezeti fedezet, imádság és szolgálat van mögöttük; nyilatkozatai annyit, amennyi igazságot tartalmaznak. Az idén különösen nagy jelentőségű*ökumenikus eseményekre készülnek az egyházak. A Prágai Keresz­tyén Békekonferencia három esztendős fáradozásainak eredményeként meg lehetett hirdetni a Keresztyén Béke-Világgyűlést. Folynak az Egyházak Világtanácsa harmadik nagygyűlésének előkészületei is. Az egész keresztyénség életének jelentős állomásai lesznek ezek az alkalmak. Minden jel szerint fontos esemény az is, hogy az idén sor kerül az ortodox világzsinat össze­illésére. Ugyanakkor a római egyház 1962-re tervezett „ökumenikus” zsinatának előkészületei is állandóan foglalkoztatják a világsajtót és állásfoglalásokra kész­tetik a keresztyénség másik két nagy családjának, a protestantizmusnak és az ortodoxiának különböző szer­veit. Ebben a sűrű légkörben, amely természetesen szoros összefüggésben van az emberiség életében végbemenő, az egyháztól is teljes figyelmet, együttérzést és döntést igénylő korszakos folyamatokkal, fokozott szükség van gyülekezeteink világos látására, helyes tájékozódására, a valóság teljes megértésén alapuló jó szolgálataira. A nemzetközi ökumenikus találkozókon annyi súlya lesz a magyar egyház képviselőinek, amennyi gyülekezeti erő, tiszta ima, megérett ige, önzetlen, becsületes tár­sadalmi szolgálat, érett közösségi erkölcs, szíves áldo­zatkészség jár előttük és követi őket. Ennek sáfárai pedig elsősorban a gyülekezetek pásztorai, a Theológiai Szemle olvasói. Ilyen fokozott felelősségben indítjuk útjára folyó­iratunk ezévi első-második számát is. Dr. Bartha Tibor vezető cikkének címe lehet a mottónk: „Együtt a jó ügyben”! A német atyafiak előtt hangzott el először, akikkel mindenek előtt a bűnbánatban, azután a bűn­bocsánat örömében, a jobban csinálás készségében, a közös szolgálat lehetőségéért való hálaadásban' lehe­tünk együtt, a Keresztyén Béke-Világgyűlé® előkészítő munkájában. Prágába csak egynéhány küldöttünk mehet el, de nincs olyan magyar lelkipásztor, nincs olyan hivő gyülekezeti tag, aki ne végezhetne szolgá­latot az emberiségnek, benne az egyháznak ezért a jó, szent, igaz ügyéért. Valóban „együtt” lehet ebben a jó ügyben mindenki, aki szereti, akarja, hogy bé­kesség legyen e földön. Aki viszont nem szereti, nem akarja, azzal nem vállalhatunk közösséget, attól meg kell magunkat különböztetnünk; ez ma valóban status confessionis kérdése, amiben vagy igent, vagy nemet kell mondani és nem lehet eltűrni, hogy bárki, bármilyen címen igent is, nemet is mondjon rá egv- szerre, „valamiféle ún. keresztyén világnézet” képvi­seletében. A megcsonkult keresztyén, bizonyságtétel, a cselek­vés nélküli hit riasztó diagnózisából indul ki Békefi Benő tanulmánya, amely a teológiai etika néhány alapvető kérdését veti fel. Olyan teológiai tanítást, olyan igehirdetést, olyan lelkigondozást, olyan etikai tartalommal telített gyülekezeti életet igényel, amely túl a meggondolásokon cselekvésre is képesíti a ke­resztyéneket. Egyházi és egyházközi kérdéseinkben valóban nem igazodhatunk el helyesen, ha szolgála­taink teológiai-etikai kérdéseit nem tisztázzuk újra. Általános panasz az ökumenikus teológiában, hogy az ökumenikus akció előreszaladásával párhuzamosan nem haladt előre az ökumenikus szisztematikai-etikai munka; ennek következményei bizonyos megalapo­zatlan, kétértelmű akciók, ennek tulajdonítható pl. az Egyházak Világtanácsa bizonyos köreiben mutat­kozó ingadozás a római „ökumenikus közeledés” meg­ítélésében is. Békefi tanulmánya és az eszmecsere, amelyet remélhetőleg ki fog váltani, hozzá járulhat ahhoz, hogy az ökumenikus teológia behozza a lema­radást és a társadalmi és nemzetközi ügyekben ho­(Folytatás a borítólap 3. oldalán)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék