Theologiai Szemle, 1962 (5. új évfolyam, 1-12. szám)
1962 / 1-2. szám
THEOLOGIAI SZEMLE A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIUMI PROTESTANTIZMUS HAVI FOLYÓIRATA 1962. 1—2 (január—február) A Theológiai Szemle szerkesztő bizottsága: Dr. Bartha Tibor, dr. Bodonhelyi József, dr. Czeglédy István, dr. Esze Tamás, dr. Kádár Imre (felelős szerkesztő), dr. Nagy Gyula, dr. Ottlyk Ernő, dr. Pákozdy László (főszerkesztő), dr. Pálfy Miklós (társszerkesztő), dr. Tóth Endre, dr. Varga Zsigmond J. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Budapest, XIV. Abonyi u. 21. Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya Előfizetési díj egész évre — 12 számra — 140.— forint Egyes szám ára 12.— forint. — Kettős szám ára 24.— forint. 620669/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Tartalom folytatása: Anglikán teológia a 17. és 18. században (Kovách Attila) Moravcsik Gyula: Miről vallanak a papiruszok (Czanik Péter) Krónikások — Krónikák I., II. (Czanik Péter) Egressy Béni születési helye (Dr. Szabó Lajos) Lőrincze Lajos: Édes anyanyelvünk (Czanik Péter) Egy új bibliai lexikon (Dr. Pákozdy László) Új szerkesztő megjegyzései Csalhatatlan tévedések Bizonyára minden olvasónk örömére Bereczky Albert avatott tollából közöl új évfolyamunknak ez az első száma XXIII. János pápa új szociális enciklikájáról tárgyilagos ismertetést és elvi elemzést. A „Mater et Magistra” megjelentetése a II. vatikáni zsinat előkészítésének idején valóban jól kiszámított lépésnek látszott: eleinte nemcsak a római egyházban, hanem egyes nyugati protestáns és ortodox körökben is felső fokú lelkendezéssel üdvözölték. Bíráló hangok csak mostanában jutottak szóhoz. A magyar protestánsokat — és nemcsak a magyarokat, hiszen a tanulmány egyidejűleg a Communio Viatorumban is megjelenik — Bereczky Albert írása most nemcsak az enciklika hiteles tartalmába vezeti be, hanem megrajzolja keletkezésének és előzményeinek, a Rerum Novarum (1891) és a Quadragesimo Anno (1931) c. ugyancsak szociális tárgyú enciklikáknak és XII. Pius rádióbeszédének (1941) történelmi-társadalmi hátterét is. A tanulmány bemutatja az előre haladó, meg a viszszahúzó társadalmi erőket, amelyeknek küzdelmében a Vatikán hetven évvel ezelőtt is, azóta is, ma is azzal az igénnyel foglal állást a beati possidentes oldalán, hogy ő a társadalmi osztályok harcában is az isteni igazság és természeti jog hivatott, pártatlan, csalhatatlan kinyilatkoztatója. Pedig — mint Bereczky Albert elemző munkája kétségtelenné teszi — a pápák ún. szociális enciklikái mindig is megjelenésük korának társadalmi harcait tükrözték és eszmei segítséget kívántak adni azoknak, akik a mélységekből felemelkedő osztályokkal és leigázott gyarmati népekkel szemben a maguk — tudjuk, hogy milyen eszközökkel szerzett — „szent” magántulajdonát védelmezik. Ezt teszi XXIII. János enciklikája is, bár hangnemében elődeinél sokkal finomabb, rokonszenvesebb módon és mindenesetre olyan engedményekkel, amelyek jótékony hallgatással fedezik el ezeknek az elődöknek immár kétségtelenül tévesnek bizonyult „csalhatatlan” megállapításait, ugyanakkor számol azzal a ténnyel, hogy a kommunizmus „az Európát járó kísértetből” néhány évtized alatt világrendszerré vált. Bereczky Albert teljes tárgyilagossággal mutat rá az új enciklika minden pozitív elemére, de nem huny szemet hiányosságai és hibái előtt sem, amelyek részben Róma alapvetően helytelen teológiai alapállásából, részben a szociális harcban elfoglalt, érdekelt helyzetéből és ezt igazolni próbáló ideológiájából következnek. Ismeretes, hogy Bereczky Albert igazi ökumenikus érzülettel mindenkor vállalta a közösséget a hivő katolikusokkal; mindig is arra tanította a protestáns hívőket, hogy határozottan tegyenek különbséget a katolikus vallású hívő emberek, meg a római hierarchia agresszív politikája között. Ez az ökumenikus felelősségtudat hatja át mostani tanulmányát, amely eligazít