Theologiai Szemle, 1962 (5. új évfolyam, 1-12. szám)
1962 / 3-4. szám - VILÁGSZEMLE
t áll, olyan újnácik uralma alatt, akik vissza akarják állítani a Harmadik Birodalmat? Nem annyi, amennyit az oroszok állítanak, de elég ahhoz, hogy elgondolkozzunk rajta. Vegyünk fontolóra egy tárgyalt esetet. Ez a NATO hadműveleti tervező irodájának jelenlegi elnökével kapcsolatos. Adolf Heusinger tábornok életének 63 esztendejéből 46 éve német militarista. Akkor léptették elő, amikor Hitler a leghívebb nácik kivételével mindenkit elbocsátott vezérkarából. Heusinger 1940- ben lett az Oberkommando der Wehrmacht hadműveleti főnökévé és attól kezdve fontos szerepet játszott valamennyi náci invázió megtervezésében. 1942-ben őt bízták meg a keleti front partizánellenes akcióinak szervezésével; a hivatalából kibocsátott utasítások, amelyek »a legszigorúbb terroreszközöket« sürgették, ártatlan polgárok ezreinek lemészárlásához vezettek. I. Heusinger, mint Hitler egyik leghívebb generálisa, együtt volt a Führerrel a kelet-poroszországi Rastenbergben 1944. július 20-án, amikor az elpártoló tábornokok egy csoportja sikertelen merényletet kísérelt meg a Führer élete ellen. Abban a pillanatban, amikor az időzített bomba robbant, Heusinger éppen beszámolt Hitlernek az orosz frontról. Nem sokkal ezután Hitler a rádióban sajnálkozását fejezte ki azon, hogy néhány „igaz és hű munkatársa” — közöttük Heusinger is — megsebesült a merénylet következtében, később név szerint is megemlítette Heusingert a bombamerénylettel kapcsolatban kiadott hadijelentésben. A sebesült Heusinger buzgó vezetése a Hitler-ellenes összeesküvők könyörtelen hajszájában siettette (hivatalos Gestapo-becslés szerint) 7000 ember kivégzését. Bár Heusinger neve szerepelt az Egyesült Nemzetek által kibocsátott első háborúsbűnös listán, a későbbi névsorokból titokzatos módon kimaradt. Ő maga sohasem került vádlottként bíróság elé, a nürnbergi tárgyaláson azonban tanúvallomást tett és vallomásában erkölcsileg a legkevésbé sem helytelenítette azt a náci kísérletet, amely — az ő szavai szerint — »a szlávság és zsidóság rendszeres kiirtását« célozta. Azt is vallotta, hogy felettese, Alfred Jodl tábornok »nagyon jóravaló ember« volt. Jodlt, akit a nürnbergi bíróság gyalázatos háborús bűnök miatt elítélt, 1946. október 16-án felakasztották. Heusinger, mint annak a háború utáni igen sikeres kampánynak az egyik vezetője, amelyik a németháborús bűnösöket igyekezett kiszabadítani a börtönből, azt hozta fel érvül, hogy Nyugat-Németország ezek nélkül nem lehet a nyugati hatalmak hatásos szövetségese. Az egyik ember, akit megpróbált, de nem sikerült kiszabadítania, Oswald Pohl, az összes koncentrációs táborok felügyelője volt. Pohlt, akit Nürnbergben az amerikai vádirat „hivatásos tömeggyilkosnak” jellemzett, 1951 júniusában akasztották fel. Heusinger, akit Adenauer kancellár fontos szereppel bízott meg Németország remilitarizálásában, láthatólag semmi szükségét nem érezte annak, hogy megtagadja hűségét a hitleri eszmények iránt. 1958-ban ezt mondta beosztott tisztjei egy csoportjának: »Ne felejtsük el múltunkat... ragaszkodjunk régi elveinkhez«. Egy dologban azonban nem értett egyet Hitlerrel: 1950-ben kiadott egy könyvet, amelyben megrótta Hitlert azért, hogy elmulasztotta Anglia leverését és elfoglalását, mielőtt hozzányúlt Oroszországhoz. II. Ilyen az az ember, akit kormányunk az elmúlt évben az amerikai érdemrenddel tüntetett ki a NATO nemzetek közötti együttműködés kiépítéséért és Németország hadseregének újraszervezéséért. S ez az ember, aki ez év tavasza óta a NATO hadműveleti tervező bizottságának elnöke washingtoni hivatallal. Amikor Adenauer Heusingert ajánlotta erre a befolyásos NATO-posztra, az Egyesült Államok támogatta ezt a javaslatot. Négy NATO-állam — Norvégia, Dánia, Olaszország és Görögország — ellenezte, de a súlyosabb NATO-országok erőteljes nyomására beleegyezett. A külügyminisztérium a Heusinger kinevezése ellen tiltakozó amerikai zsidó csoportok és Wayne Morse oregoni szenátor előtt úgy igyekezett feltüntetni őt, mint hivatásos katonát, aki egyszerűen végrehajtotta a parancsokat (hol is hallottuk már ezt a mentséget?), s azzal érvelt, hogy az Egyesült Államoknak semmi olyat nem szabad tennie, amivel megbánthatja Nyugat- Németországot, vagy a NATO-t veszélyeztetheti. Igen, mi nagyon hamar felejtünk. S hamar felejtenek a nyugatnémetek is, akik azt mondják, hogy Hitler rendszerében csak az volt a rossz, hogy nem tudta megnyerni a háborút. Morse szenátor erről így nyilatkozott: »Ennek a náci generálisnak kétségtelenül osztoznia kell a felelősségben több ezer amerikai ifjú haláláért. Más dolog nyugdíjazni őt és más dolog politikai beosztásba helyezni... A szabad Németország feladata bebizonyítani a nyugati világ előtt, hogy Nyugat-Németországban valóban véget vetettek a náci pszichológiának. Erről sohasem fog meggyőzni, ha náci tábornokokat ültet magas katonai pozíciókban. Bár Heusinger második esztendeje a magas NATO-poszton csak áprilisban kezdődik, újrakinevezése bármely nap szóba kerülhet. Reméljük, hogy Washington — a külügyminisztérium, a Fehér Ház s a kongresszus mindkét háza — felismeri, milyen tehertételt jelent a demokratikus ügynek ez az ember és elejti őt” — fejezi be a Christian Century. Fordította: Fükő Dezső T 107