Theologiai Szemle, 1962 (5. új évfolyam, 1-12. szám)

1962 / 3-4. szám - VILÁGSZEMLE

t áll, olyan új­nácik uralma alatt, akik vissza akar­ják állítani a Harmadik Birodalmat? Nem annyi, amennyit az oroszok állítanak, de elég ahhoz, hogy elgondolkozzunk rajta. Vegyünk fontolóra egy tárgyalt esetet. Ez a NATO hadműveleti tervező irodájának jelenlegi elnökével kapcsolatos. Adolf Heusinger tábornok életének 63 esztende­jéből 46 éve német militarista. Akkor léptették elő, amikor Hitler a leghívebb nácik kivételével min­denkit elbocsátott vezérkarából. Heusinger 1940- ben lett az Oberkommando der Wehrmacht had­műveleti főnökévé és attól kezdve fontos szerepet játszott valamennyi náci invázió megtervezésé­ben. 1942-ben őt bízták meg a keleti front parti­zánellenes akcióinak szervezésével; a hivatalából kibocsátott utasítások, amelyek »a legszigorúbb terroreszközöket« sürgették, ártatlan polgárok ez­reinek lemészárlásához vezettek. I. Heusinger, mint Hitler egyik leghívebb generá­lisa, együtt volt a Führerrel a kelet-poroszországi Rastenbergben 1944. július 20-án, amikor az elpár­toló tábornokok egy csoportja sikertelen merényle­tet kísérelt meg a Führer élete ellen. Abban a pil­lanatban, amikor az időzített bomba robbant, Heu­­singer éppen beszámolt Hitlernek az orosz front­ról. Nem sokkal ezután Hitler a rádióban sajnál­kozását fejezte ki azon, hogy néhány „igaz és hű munkatársa” — közöttük Heusinger is — meg­sebesült a merénylet következtében, később név szerint is megemlítette Heusingert a bombame­rénylettel kapcsolatban kiadott hadijelentésben. A sebesült Heusinger buzgó vezetése a Hitler-ellenes összeesküvők könyörtelen hajszájában siettette (hivatalos Gestapo-becslés szerint) 7000 ember ki­végzését. Bár Heusinger neve szerepelt az Egyesült Nem­zetek által kibocsátott első háborúsbűnös­ listán, a későbbi névsorokból titokzatos módon kimaradt. Ő maga sohasem került vádlottként bíróság elé, a nürnbergi tárgyaláson azonban tanúvallomást tett és vallomásában erkölcsileg a legkevésbé sem hely­telenítette azt a náci kísérletet, amely — az ő szavai szerint — »a szlávság és zsidóság rendszeres ki­irtását« célozta. Azt is vallotta, hogy felettese, Alfred Jodl tábornok »nagyon jóravaló ember« volt. Jodlt, akit a nürnbergi bíróság gyalázatos há­borús bűnök miatt elítélt, 1946. október 16-án fel­akasztották. Heusinger, mint annak a háború utáni igen sikeres kampánynak az egyik vezetője, ame­lyik a német­­háborús bűnösöket igyekezett kisza­badítani a börtönből, azt hozta fel érvül, hogy Nyugat-Németország ezek nélkül nem lehet a nyu­gati hatalmak hatásos szövetségese. Az egyik em­ber, akit megpróbált, de nem sikerült kiszabadí­tania, Oswald Pohl, az összes koncentrációs tábo­rok felügyelője volt. Pohlt, akit Nürnbergben az­­ amerikai vádirat „hivatásos tömeggyilkosnak” jel­lemzett, 1951 júniusában akasztották fel. Heusinger, akit Adenauer kancellár fontos sze­reppel bízott meg Németország remilitarizálásá­­ban, láthatólag semmi szükségét nem érezte annak, hogy megtagadja hűségét a hitleri eszmények iránt. 1958-ban ezt mondta beosztott tisztjei egy csoportjának: »Ne felejtsük el múltunkat... ra­gaszkodjunk régi elveinkhez«. Egy dologban azon­ban nem értett egyet Hitlerrel: 1950-ben kiadott egy könyvet, amelyben megrótta Hitlert azért, hogy elmulasztotta Anglia leverését és elfoglalá­sát, mielőtt hozzányúlt Oroszországhoz. II. Ilyen az az ember, akit kormányunk az elmúlt évben az amerikai érdemrenddel tüntetett ki a NATO nemzetek közötti együttműködés kiépítésé­ért és Németország hadseregének újraszervezésé­ért. S ez az ember, aki ez év tavasza óta a NATO hadműveleti tervező bizottságának elnöke washingtoni hivatallal. Amikor Adenauer Heusingert ajánlotta erre a befolyásos NATO-posztra, az Egyesült Államok támogatta ezt a javaslatot. Négy NATO-állam — Norvégia, Dánia, Olaszország és­ Görögország — el­lenezte, de a súlyosabb NATO-országok erőteljes nyomására beleegyezett. A külügyminisztérium a Heusinger kinevezése ellen tiltakozó amerikai zsidó csoportok és Wayne Morse oregoni szenátor előtt úgy igyekezett feltüntetni őt, mint hivatásos ka­tonát, aki egyszerűen végrehajtotta a parancsokat (hol is hallottuk már ezt a mentséget?), s azzal ér­velt, hogy az Egyesült Államoknak semmi olyat nem szabad tennie, amivel megbánthatja Nyugat- Németországot, vagy a NATO-t veszélyeztetheti. Igen, mi nagyon hamar felejtünk. S hamar felej­tenek a nyugatnémetek is, akik azt mondják, hogy Hitler rendszerében csak az volt a rossz, hogy nem tudta megnyerni a háborút. Morse szenátor erről így nyilatkozott: »Ennek a náci generálisnak két­ségtelenül osztoznia kell a felelősségben több ezer amerikai ifjú haláláért. Más dolog nyugdíjazni őt és más dolog politikai beosztásba helyezni... A szabad Németország feladata bebizonyítani a nyu­gati világ előtt, hogy Nyugat-Németországban valóban véget vetettek a náci pszichológiának. Er­ről sohasem fog meggyőzni, ha náci tábornokokat ültet magas katonai pozíciókban. Bár Heusinger második esztendeje a magas NATO-poszton csak áprilisban kezdődik, újra­­kinevezése bármely nap szóba kerülhet. Reméljük, hogy Washington — a külügyminisztérium, a Fe­hér Ház s a kongresszus mindkét háza — felismeri, milyen tehertételt jelent a demokratikus ügynek ez az ember és elejti őt” — fejezi be a Christian Century. Fordította: Fükő Dezső T 107

Next