Theologiai Szemle, 1963 (6. új évfolyam, 1-12. szám)
1963 / 1-2. szám
TilEGLOGIAI SZEMLE 1963. 1—2. (január—február) Szerkesztőség és Kiadóhivatal, Budapest, XIV. Abonyi u. 21. Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya A kéziratokat kérjük a felelős szerkesztő címére (Budapest, VII., Tanács körút 9., IV. 14.) küldeni: Előfizetési díj egész évre 140.— forint, félévre 70.— forint: Kettős szám ára 24 — forint: 630437/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Bolgár Imre igazgató Tartalom, folytatása: KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Az Új Magyar Lexikon 4., 5. és 6. kötete (Dr. Bucsay Mihály) (60.) „Fegyvertelen álltak az aknamezőkön” (Jánossy Imre) (61.) Cennerné Wilhelm Gizella:Magyarország történetének képeskönyve (Szabadi Sándor) (61.) Az új szovjet Világtörténet magyarul (Kéri György) (63.) Babits Mihály versfordításai (Czanik Péter) (41.) Mezey László: Deákok és lovagok (Czanik Péter) (49.) A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSEi „ a szerkesztő megjegyzései Ökumenikus csalódások” és reménységek ”. E számunk vezető cikkei azokkal a teológiai kérdésekkel foglalkoznak, amelyekkel napjainkban az ökumenikus mozgalom és a különböző ökumenikus világszervezetek, felekezeti és felekezetközi keretek között vívódnak. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tanulmányi bizottságai most küldték meg a Keresztyén Békekonferencia Prágában székelő nemzetközi bizottságainak azokat a dolgozataikat, amelyeket egyidejűleg a magyar protestáns gyülekezetek, elsősorban a lelkészi munkaközösségek számára tanulmányozás és kritikai továbbfejlesztés végett közreadunk. Az Egyházak Világtanácsa, a református és evangélikus felekezeti világszövetségek teológiai problémáiról közölt cikkünk pedig bemutatja, hogy milyen sok és nagy kérdés foglalkoztatja a világkeresztyénséget és igényli természetszerűen a mi egyházaink közreműködését is. Nyilvánvaló, hogy az eddiginél is komolyabb, elmélyültebb és szélesebb körű teológiai munkát kell végeznünk, ha a reánk bízott hivatásnak meg akarunk felelni. És az is nyilvánvaló, hogy a felvetett kérdések egyéni tanulmányozásának össze kell kapcsolódnia a közösségi tanulmányi munkával, hazai és nemzetközi felekezeti és felek~heth:' * ag.’/'hrtr szolgálatunkat valóban! Tv.dicsőségére észülyen.eriség javára akarjuk elvégezni. A világkeresztyénség igazi nagy kérdése ma az, hogy tud-e, s miképpen tud „legyőzve m minden akadályt és a megkörnyékező bűnt” többet és jobban szolgálni a nagy emberi ügyekben, elsősorban a létében fenyegetett emberiség megmentésében. Ha a felvetett problémák hátterét vizsgáljuk, észre kell vennünk, hogy jórészt egy kérdésre keresnek választ: lehetséges-e a világbéke fenntartása, vagy háborútól, mégpedig megsemmisítő atomháborútól kell-e tartanunk? A hullámzó nemzetközi események hol túlzott optimizmusra, hol kétségbeesett pesszimizmusra hangolnak minket, ha nem tudjuk az eseményeket szilárd alapról szemlélni és elemezni és nem tudjuk közöttük a magunk helyét és feladatát helyesen meghatározni. De vajon van-e ilyen biztos, szilárd alap, amelyről megbízhatóan értékelhetjük a nemzetek békés együttélésének esélyeit? Úgy gondoljuk, hogy keresztyén reménységeink megerősítésére Isten a nemzetközi erőviszonyok alakulásában is segítséget ad. Ezek az erőviszonyok egyre inkább a béke erőinek a javára tolódnak el. Nincs itt helyünk mindazoknak a statisztikai adatoknak a felsorolására, amelyek világosan bemutatják ennek az állításnak az igazságát. De gondoljunk csak a legutóbbi, a kubai nagy válságra, talán a legnagyobbra a második világháború befejezése óta. A háború érdekeltségek igen alapos előkészítés után felkészültek a kicsiny, szabadságszerető Kuba megrohanására és az atomháború kirobbantására. A békeszerető erőknek sikerült ezt a válságot is elszigetelni, a béke fennmaradását továbbra is biztosítani, mint már annyiszor. Korea, Vietnam, Laosz, Szuez, Tajvan, magyarországi ellenforradalom, Szíria, Nyugat-Berlin stb. jelzik a háborús érdekeltségek megújuló kísérleteit az általuk gondosan őrzött háborús tűzfészkeknek a fellobbantására. De egyben jelzik a békeszerető erők — elsősorban a szocialista országok következetes és határozott békepolitikájára támaszkodó —erőfölényét is, amelyekkel a helyi konfliktusok világháborúvá való kiszélesítését mindeddig meg tudták akadályozni. A legutóbbi, a kubai válság idején a szocialista országok erőfeszítését a béke megőrzésére a semleges •' ’ v sljísujfeam a .-gyformati sorból felszabadult ,/inpe. óriási többsége, magaaz Egyesült Nemzetek Szervezete is támogatta és nem kis erkölcsi támogatást jelentett az egyházi világszervezetek, az Egyházak Világtanácsa, a Prágai Keresztyén Békekonferencia, számos nyugati és keleti egyház és nem utolsó sorban XXIII. János pápa határozott és egyértelmű felhívása is. A háborús érdekeltségek természetesen nem mondtak le, és önként sohasem is fognak lemondani arról, hogy a hidegháború, a fegyverkezési hajsza és helyi konfliktusok kiélezése útján tovább folytassák a népek kifosztását és leigázását. Leleplezésük és elszigetelésük olyan feladat, amely az egyházak számára is változatlanul időszerű, hiszen ezeknek az érdekeltségeknek megvannak a maguk jól ki- és beépített egyházi és teológiai szócsöveik is. 2. A nemzetközi erőviszonyok változása erősen éreztette hatását a második vatikáni zsinaton is és végeredményben meg fogja határozni a félév múlva esedékes második ülésszak menetét. A világprotestantiz