Theologiai Szemle, 1963 (6. új évfolyam, 1-12. szám)

1963 / 1-2. szám

Til­EG­LOG­IAI SZEMLE 1963. 1—2. (január—február) Szerkesztőség és Kiadóhivatal, Budapest, XIV. Abonyi u. 21. Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya A kéziratokat kérjük a felelős szerkesztő címére (Budapest, VII., Tanács körút 9., IV. 14.) küldeni: Előfizetési díj egész évre 140.—­ forint, félévre 70.— forint: Kettős szám ára 24 — forint: 630437/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Bolgár Imre igazgató Tartalom, folytatása: KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Az Új Magyar Lexikon 4., 5. és 6. kötete (Dr. Bucsay Mihály) (60.) „Fegyvertelen álltak az aknamezőkön” (Jánossy Imre) (61.) Cennerné Wilhelm­ Gizella:­­Magyarország történetének képeskönyve (Szabadi Sándor) (61.)­­ Az új szovjet Világtörténet magyarul (Kéri György) (63.) Babits Mihály versfordításai (Czanik Péter) (41.) Mezey László: Deákok és lovagok (Czanik Péter) (49.) A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSEi „ a szerkesztő megjegyzései Ökumenikus csalódások” és reménységek ”. E számunk vezető cikkei azokkal a teológiai kérdé­sekkel foglalkoznak, amelyekkel napjainkban az öku­­menikus mozgalom és a különböző ökumenikus világ­­szervezetek, felekezeti és felekezetközi keretek között vívódnak. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tanulmányi bizottságai most küldték meg a Keresztyén Békekonferencia Prágában székelő nemzet­közi bizottságainak azokat a dolgozataikat, amelyeket egyidejűleg a magyar protestáns gyülekezetek, elsősor­ban a lelkészi munkaközösségek számára tanulmányo­zás és kritikai továbbfejlesztés végett közreadunk. Az Egyházak Világtanácsa, a református és evangélikus felekezeti­ világszövetségek teológiai problémáiról kö­zölt cikkünk pedig bemutatja, hogy milyen sok és nagy kérdés foglalkoztatja a világkeresztyén­séget és igényli természetszerűen a mi egyházaink közreműködését is. Nyilvánvaló, hogy az eddiginél is komolyabb, elmé­lyültebb és szélesebb körű teológiai munkát kell végez­nünk, ha a reánk bízott hivatásnak meg akarunk fe­lelni. És az is nyilvánvaló, hogy a felvetett kérdések egyéni tanulmányozásának össze kell kapcsolódnia a közösségi tanulmányi munkával, hazai és nemzetközi felekezeti és felek~heth:' * ag.’/'h­rtr szolgálatunkat valóban! Tv.dicsőségére észülyen.e­­riség javára akarjuk elvégezni. A világkeresztyénség igazi nagy kérdése ma az, hogy tud-e, s miképpen tud „legyőzve m minden akadályt és a megkörnyékező bűnt” többet és jobban szolgálni a nagy emberi ügyekben, elsősorban a létében fenyegetett emberiség megmenté­sében.­­ Ha a felvetett problémák hátterét vizsgáljuk, észre kell vennünk, hogy jórészt egy kérdésre keresnek vá­laszt: lehetséges-e a világbéke fenntartása, vagy hábo­rútól, még­pedig megsemmisítő atomháborútól kell-e tartanunk? A hullámzó nemzetközi események hol túl­zott optimizmusra, hol kétségbeesett pesszimizmusra hangolnak minket, ha nem tudjuk az eseményeket szi­lárd alapról szemlélni és elemezni és nem tudjuk kö­zöttük a magunk helyét és feladatát helyesen megha­tározni. De vajon van-e ilyen biztos, szilárd alap, amelyről megbízhatóan értékelhetjük a nemzetek bé­kés együttélésének esélyeit? Úgy gondoljuk, hogy ke­resztyén reménységeink megerősítésére Isten a nem­zetközi erőviszonyok alakulásában­ is segítséget ad. Ezek az erőviszonyok egyre inkább a béke erőinek a javára tolódnak el. Nincs itt helyünk mindazoknak a statisztikai adatoknak a felsorolására, amelyek vilá­gosan bemutatják ennek az állításnak az igazságát. De gondoljunk csak a legutóbbi, a kubai nagy válságra, talán a legnagyobbra a második világháború befeje­zése óta. A háború érdekeltségek igen alapos előkészí­tés­ után felkészültek a kicsiny, szabadságszerető Kuba megrohanására és az atomháború ki­robbantására. A békeszerető erőknek sikerült ezt a válságot is elszige­telni, a béke fennmaradását továbbra is biztosítani, mint már annyiszor. Korea, Vietnam, Laosz, Szuez, Tajvan, magyarországi ellenforradalom, Szíria, Nyu­­gat-Berlin stb. jelzik a háborús érdekeltségek megújuló kísérleteit az általuk gondosan őrzött háborús tűzfész­keknek a fellobbantására. De egyben jelzik a béke­szerető erők — elsősorban a szocialista országok kö­vetkezetes és határozott békepolitikájára támaszkodó —erőfölényét is, amelyekkel a helyi konfliktusok vi­lágháborúvá való kiszélesítését mindeddig meg tud­ták akadályozni. A legutóbbi, a kubai válság idején a szocialista or­szágok erőfeszítését a béke megőrzésére a semleges •' ’ v sljísujfeam a .-gyformati sorból felszabadult ,/inpe. óriási többsége, maga­­az Egyesült Nemzetek Szervezete is támogatta és nem kis erkölcsi támoga­tást jelentett az egyházi világszervezetek, az Egyházak Világtanácsa, a Prágai Keresztyén Békekonferencia, számos nyugati és keleti egyház és nem utolsó sorban XXIII. János pápa határozott és egyértelmű felhívása is. A háborús érdekeltségek természetesen nem mond­tak le, és önként sohasem is fognak lemondani arról, hogy a hidegháború, a fegyverkezési hajsza és helyi konfliktusok kiélezése útján tovább folytassák a né­pek kifosztását és leigázását. Leleplezésük és elszige­telésük olyan feladat, amely az egyházak számára is változatlanul időszerű,­ hiszen ezeknek az érdekeltsé­geknek megvannak a maguk jól ki- és beépített egy­házi és teológiai szócsöveik is. 2. A nemzetközi erőviszonyok változása erősen érez­tette hatását a második vatikáni zsinaton is és vég­eredményben meg fogja­ határozni a félév múlva ese­dékes második ülésszak menetét. A világprotestantiz­

Next