Theologiai Szemle, 1963 (6. új évfolyam, 1-12. szám)
1963 / 11-12. szám - TANULMÁNYOK - Szőnyi György: Zwingli, a hazafi
maradunk — nyoma sincs a szeretetnek! Főként a nagy urak mi mást tanultak, mint hóbortjaik hajszolását, önfejűségük letaposó érvényesítését? És ha adja nekünk Isten a békét, mik vagyunk akkor? Háládatos emberek vagy gazdátlan jószágok?” — A hallgatókat is elénk állítja a dombormű. Jobbra katonák, lándzsájukra, kardjukra támaszkodva éberen figyelik az igehirdetést. Elől egy asztalnál ketten kockáznak semmivel sem törődve. Egy előkelő úr sonkaujjú selyemkabátban Zwingli mögött boros pohárral a kezében részegen a falhoz támaszkodik. Ki az útvesztőből! A legmegrázóbban a marignanói gyilkos ütközet átélése hatott Zwinglire. Hiába figyelmeztette néhány nappal azelőtt az egyenetlen zsoldosokat Monza főterén, 6000 ember pusztult el a csatatéren. Mégsem tanultak ebből sem, mert ugyanolyan készséggel léptek újra idegen urak fegyveres szolgálatába. Ekkor ismét tollat ragad Zwingli és 1516 újév táján, másik, még élesebb hangú politikai költemény vet papírosra „Labyrinth” címmel Ebben a vészkiáltásban ismét állatképekben mutatja be a világhatalmakat. Az oroszlán itt a pápát jelenti, a sas a császárt, a gall kakas Franciaországot, a szárnyas oroszlán Velencét, a kutyák pedig a csatlósokat. A megosztott svájci honfitársakat két kép ábrázolja a költeményben: a tulok és a medve; az előbbi Uryt és vidékét, az utóbbi, a berni medve, a nyugati országrészeket. A medve orrában karika s a francia hajcsár ösztökélésére kell táncolnia. Amint Theseus behatolt a Labyrinthus mélységeibe és ott a Minotaurus-szörnyeteget leterítette, és amint Ariadne fonalával megmutatja a kivezető utat az útvesztőből, úgy kíván útmutatást adni tanító fabulájának végén Zwingli. Értsétek hát már emberek, Amit a Labyrinthus mond nektek: E világ ínsége és fáradtsága között Theseus a merész hős az erős, derék férfiú, aki mindig az igazat keresi, magát hazájáért odavetette. A tulok gyalázatot és káromlást, bűnt jelent. A fonál itt az értelem, mely feltárja neked: aki derekasan akar megállani, haladjon mindig a zsinór nyomán. Ariadne jelenti az erény jutalmát, amelyet senki sem bán meg. Nézzétek most az emberek tetteit. Minden dolgukban fontolás nélkül cselekszenek, és bolyonganak a Labyrinthusban, fonál nélkül vergődnek. Hogy kerülnének újra világosra, nem találják a kivezető utat. Nincs bennünk szeretet Isten iránt, amely elfedezné bűneinket, nem ég a szívünkben, hogy tanítana, hogy megvessük, mint a sarat mindazt, ami f* helyett Istent szeretnék megnyerni. Azért van tele a világ hűtlen ravaszsággal, mert Krisztus képe nem sugárzik rajtunk, csak pogányság és gonosz erőszak, sőt még ennél is rútabb, a gyalázat! Mert a pogányok ügyeiket okos tanácskozással végzik. De mi, a mi büszke fejünkben téveteg romlottan kavarog minden dolog, ezért vagyunk mindnyájan gyalázatban. Aki nyers és holtra ver, bátor embernek azt tartják. Hát ezt tanította nekünk Krisztus? Akinek szájából hallottuk, hogy csak az szeret igazán, aki barátjáért életét odaadja. Haszontalan dicsőségért, íme odaadjuk az életet prédául és irigységgel sértjük meg felebarátunkat a jogot tiporva. Dicsőségünket háborúra és vérontásra alapítjuk, és a természet minden jogát megzavarjuk civódással és verekedéssel, mintha a föld ma esett volna ki a pokol sötét öléből szabadon tomboló csupasz fúriákkal. Nekünk, keresztyéneknek van-e egyebünk a puszta nevünknél? De cselekedeteink legtöbbször hiányzanak; senki nem mutat türelmet, sem szeretetet. A fejedelmek szeretet nélkül, csak szeszélyt gyakorolnak. A fejükbe vettek valami hóbortot, csak tombolás következik soron. Ha pedig a kegyelmes Isten a béke sugarát nem villantja reánk, emberből mi csak jószággá leszünk!” Ez a költemény — vagy mondhatnánk prédikációnak is —, nem jelent meg nyomtatásban, csak kéziratban lett ismeretessé darusban. A felelős hazafiságnak ez a megrázó felkiáltása elég volt Zwingli vádolására. Alighogy ez a tiltakozás a franciákkal 1515-ben lejárt katonai szerződés megújítása ellen elhangzott, rövidesen jött a megtorlás: azonnali áthelyezés Fridolinba. Einsiedelnben írja: „A közügyekben élénken részt vettem és ezért megtanultam sok zaklatás eltűrését.” A franciabarát párt Zwinglit elbuktatta és a „sötét erdőbe” száműzette. Cím szerint még ugyan két évig glarusi lelkipásztor. A gyülekezet helyesen gondolkodó többsége remélte bátor őrállójának visszatértét. Isten azonban a hűséget több szolgálattal építette be egyháza reformációjának nagyszabású tervébe. Határozott eredményei is voltak a zürichi reformátor hazafias szolgálatának. Luzern 1521 májusában hozzájárult ahhoz, hogy háború esetén a francia király 16 000 zsoldost toborozhasson. Ekkor lehetetlennek tartott fordulat következett: Zürich felmondta a franciákkal való szövetséget s így egymaga félrebillentette a mérleg nyelvét. Zwingli később így nyilatkozott erről az eseményről, amely csodaszámba ment: „A zsoldosháborúknak Zürichben semmi más nem vetett véget, hanem egyedül csak Isten Igéje.” Közismert Zwingliről, hogy nemcsak a személyes megigazulás, hanem az emberiség üdvössége, az egyházi élet megtisztítása mellett a nép egész életének megújulását is érlelte teológiájában és szolgálatában. Együttérezve népével, felemelte szavát az 1525-ös parasztfelkeléskor, a parasztokkal való bánásmódban minden zsarnokságnak „határt kell szabni”. Neki köszönheti a svájci parasztság a jobbágyság eltörlését és a kilenced megszüntetését. A társadalmi felelősséget abban az irányban is erősítette, hogy hirdette azt a meggyőződését, hogy a szegényekről való gondoskodás nem folytatható a szokásos módon, mert a szegények nem a keresztyénekért vannak, hogy azok alamizsnájukkal rászolgáljanak a mennyországra, hanem az egyház van a szegényekért. De nem úgy, hogy meghosszabbítsa a kolduséletet, hanem hogy kiragadja őket az ínség mocsarából. Ha eddig egyesek jótéteménye körébe tartoztak a