Theologiai Szemle, 1963 (6. új évfolyam, 1-12. szám)

1963 / 11-12. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Kathona Géza: A baranyai unitárizmus a XVII. sz. végén

ték meg. Nem tudták, hogy az egyszerű nép az állandó hadakozás és a vele együtt járó foszto­gatás és pusztulás dacára Baranyában is ragasz­kodott szülőföldjéhez. Urai biztonságos helyre el­menekültek, de ő vállalta a földjével összekötött nyomorúságokat, sűrűn elpusztuló otthonát újból és újból felépítette; ha helyéből kibolygatták, oda mindig visszahúzódott és a szörnyű időket meg­fogyatkozott számban bár, de mégis töretlenül át­vészelte. Hogy történetkutatásunk e részben oly nagyot tévedett, egyik oka hibás osztályszemlélete volt, mely a nagy történelmi események mögött nem vette észre a szegény jobbágy hétköznapi robot között vívott, mégis csodálatos harcát föld­jéért, abból kinőtt életéért és faluközösségéért. Másik oka pedig az a felületessége volt, hogy a török hódoltság egyházi települési viszonyainak és az azokból levonható következtetéseknek szá­mításaiban egészen az újabb időkig semmi jelen­tőséget sem tulajdonított s ekként egyéb adatok híján megállapításaiban elkerülhetetlenül légüres térre épített. Ez annál nagyobb hiba, mert a hódoltsági terü­let népességi viszonyaira nézve egyes vidékeken jóformán csak az ott honos egyházak adatai nyújthatnak megbízható és további következteté­sekre alkalmas tájékoztatást. Emellett a II. József korabeli 1787. évi országos népszámlálás egyes fe­lekezetek népességére vonatkozó adatainak is je­lentőséget kell tulajdonítanunk. Ahol újabb tele­pítések nem zavarták meg a régi magyar lakos­ság sorait, mint a baranyai református falvak túl­nyomó részénél is megállapítható, ott az 1787. évi népszámlálás felekezeti statisztiájából nagyon hasznosan lehet visszakövetkeztetni a hódoltság­végi népesség­ nagyságára. A lakosság számáról egyházi forrásból származó adatok helyességét pedig, mint a baranyai unitárizmus esetében is láttuk, megbízhatóan lehet ellenőrizni e népszám­lálás táblázataiból. A baranyai unitáriusok és re­formátusok XVII. századvégi számáról itt eszkö­zölt megállapításaink is arra figyelmeztetnek, hogy Acsády történeti statisztikai számításai, va­lamint az azoknak alapjául szolgáló elvek revi­­deálásra szorulnak s a kutatásban új módszert kell alkalmazni.* A baranyai unitárizmus szellemi tekintetben mindvégig az erdélyi hitsorsosok egyházi életé­nek függvénye volt. Prédikátorait és iskolatanítóit onnan nyerte s annak irodalmát élvezte. Az 1588. évi pécsi hitvita leírásán kívül semmi önálló szel­lemi produktum nem maradt utána. Nem csodál­ható, hogy egyházi élete az erőforrás nagy távol­sága miatt a XVII. század második felében erő­sen hanyatlásnak indult. Erőszakos felszámolása még az ellenreformáció számos hasonló vállalko­zása közül is kiemelkedik azáltal, hogy itt egy vallásfelekezet gyökeres kiirtása ment végbe. E tragikus sorsukkal az unitáriusok a baranyai reformátusok megmentői lettek, egyben több gyü­lekezetük csatlakozásával hozzájárultak a bara­nyai egyházvidék végleges kialakulásához is. Ma­guk megszűntek ugyan, de a jezsuita térítő erőt négy éven át lekötve tartották. Mivel ezután a baranyai rácok egyházi uniójának munkálása kö­vetkezett sorra,8 s közben 1697-ben megszűnt a katonai közigazgatás is e területen, így végleg el­múlt a jezsuiták számára a Lipót-korszaktól nyúj­tott történelmi alkalom az itteni református egy­ház lehengerelésére. A kuruc szabadságharc le­zajlása után a Pécsett újból tevékenységbe len­dülő jezsuitáknak nem volt már többé lehetősé­gük az unitárius példának a reformátusokon való megismétlésére. Befejezésül még azt említjük meg, hogy a pécsi jezsuiták feljegyzése szerint a baranyai unitárius templomokon mindenfelé a mohamedán szimbó­lum, vagyis a félhold (sceptrum ottomanicum) díszlett.43 A radikális antitrinitárizmusnak az 1570-es évek folyamán Kolozsvárott megfordult exponensei, mint Palaeologus Jakab és Neuser Ádám olyan elveket is hirdettek, hogy az anti­­trinitarizmus és mohamedánizmus eszmei rokon­ságban van egymással. E nézet eljuthatott Bara­nyába is és egyengetője lehetett mohamedánbarát hajlamok kialakulásának, hisz a Dávid Ferenc bukása után Erdélyben felszámolás alá került ra­dikális irányzat kompromittáltjai közül Bogáti Fazekas Miklós, a prózaíró 1580 nyarától 1583 tavaszáig éppen Válaszúti György mellett Pécsett vonta meg magát.50 Mégis a félholdnak jelvényül való választásánál közrejátszhattak gyakorlati okok is, és itt elsősorban erre gondolunk. Ugyanis a hódoltságban a templomok időnkénti javítása csak a török hatóság engedélyével volt eszközöl­hető. Így a félholdnak jelvényül való alkalma­zása kifejezhette az itteni unitáriusoknak azt a szemléletét is, hogy templomaikat az azok fenn­tartására engedélyt nyújtó török államhatalom oltalma alá helyezik. Az unitárius templomok fél­holdját a jezsuiták a kereszttel cserélték fel s e szimbólum is az unitáriusokkal együtt eltűnt Ba­ranyából. Egy helyen mégis megmaradt. A bara­nyai unitárizmus utolsó tárgyi emléke lehet az a félhold ami a siklósi református templomon egészen az újabb időkig látható volt egy elsüly­­lyedt világ mementója gyanánt.51 Mindössze ennyi maradt belőle korunkra. Dr. Kathona Géza JEGYZETEK:­ ­ Egy Keresztien Predikatortvl. S. T. D. P/ P. Az Cassai nevezetes tanítóhoz Alvinczi Peter Vramhoz. Iratot eot szép levél. Pozsony, 1609. 101. RMK I. 416. 2 Pécstől északra feküdt, ma már nem létező község. 3 Hegyszentmárton mellett volt. Elnéptelenedése 1695-ben indult meg. Vö. Follajtár Ernő: Baranya vármegye eltűnt helységei. Pécs, 1942. 22. 4 Siklós várához tartozott. 1703 körül a rácok pusz­tították el. Follajtár i. m. 20.­­5 Cserkúttól nyugatra, a pécsi püspök birtoka volt. Elpusztult a XVIII. század elején. Follajtár i. m. 14. 6 Regenye közelében, a pécsi püspök birtoka volt. Elpusztult a XVIII. század elején. Follajtár i. m. 15. 7 Okorágtól északra. 1696 után elnéptelenedett. Follajtár i. m. 25. 8 Ábránfalva néven is előfordul. Kacsóta mellett volt, elpusztult a XVIII. század elején. Follajtár i. m. 23. 9 Pinzger Ferenc: Emlékezzünk régiekről. Pécs, 1934. 39—42. — Galambos Ferenc: A pécsi jezsuiták működése 1687—1728. Budapest, 1942. 67—68. A térí­tésről közölt összes adatok e két műből valók. 10 Taba István: Baranya megye népessége a XVII. század végén. Pécs, 1941. 22—25. — Vö. Pinzger im. 39—40. és Galambos i. m. 67—68. — 11 Ma Rózsafa. — 12 Lampe—Ember: Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transylvania. Utrecht, 1728. 676. 13 Uo. 676—677. — Taba i. m. 22—25. — Szabó Bá­lint: Emlékkönyv... a belsősomogyi egyházmegyé­ben . . . tartott (püspöki) egyházlátogatásról Pápa, 1929. 447., hol szerző Földváry László hitelére (Ada­lékok a dunamelléki ev. ref. egyházkerület történe­téhez. I. köt. Budapest, 1898. 3-ik térképmelléklet) e területen 1626—1685 közt a felsőbaranyai ref. egy­

Next