Theologiai Szemle, 1966 (9. új évfolyam, 1-12. szám)

1966 / 7-8. szám - TANULMÁNYOK - Bányai Jenő: Válasz Pechtol János és Szigeti Jenő megjegyzéseire

Válasz Pechtol János és Szigeti Jenő megjegyzéseire A Tecológiai Szemle I. évi 1—2. számában, „Az er­délyi és alföldi baptista misszió kezdeti korszaka” cí­mű dolgozathoz Pechtol János és Szigeti Jenő a fo­lyóirat 3—4. számában „Megjegyzések”-et fűzött. A megjegyzés lényege az volt, hogy a hazai „első bap­tista”, Rottmayer János (1818—1901) élete utolsó évei­ben az adventista (annak idején, szombatista) feleke­­zethez csatlakozott. Az említett dolgozat szerzője utalt ugyan a Rottmayer család adventista kapcsolataira, azonban helyhiány miatt érvei részlegesek maradtak. I. L. R. Conradi, az adventisták európai misszió terü­letének igazgatója 1890-ben érkezett Kolozsvárra. Mint tudjuk az erdélyi szombatosok utáni kutatása során az Egyetemi Könyvtárban megismerkedett az unitá­rius dr. Kovács János történész, egyetemi tanárral. A Conradi és Rottmayer között létrejött találkozót az adventista sajtó három folyóirata közli: Evangéliumi munkás,1 Advent Hirnök,2 Idők Jelei.3 Ha jól szem­ügyre vesszük a felsorolt lapokat, mindhárom cikké­ben más—más — olykor ellentmondó — epizódot tu­dunk meg e találkozóról. Dr. Kovács állítólag azt a kijelentést tette Rottmayernek: Conradi Kolozsvárra jövetelének célja, hogy „unitárius legyen”. Rottmayer ettől a lépéstől óvandó, Conradit meghívta otthonába. Pechtől és Szigeti e résznél megjegyzik: „Valószínű­leg több látogatás és beszélgetés követte ezt az érde­kes ismerkedést.” Majd Conradit idézve így fejezik be ezt a visszaemlékezést: „A vége az lett, hogy — Rottmayer — feleségével együtt elfogadta az igazsá­got. Könnyes szemekkel mondta, imé a tanár volt eszköz ahhoz, hogy a teljes igazságot megismerhesse.”­’ A második tudósítása szerint: „A Rottmayer család Conradi testvért estére magához hívta azzal a számí­tással, hátha sikerül őt a baptista hitre téríteni... Rövid beszélgetés után meggyőződtek arról, hogy a tízparancsolat szerint a szombatot kell megünnepelni. Az adventi üzenetről is meggyőződve, elfogadták a jelenvaló igazságot. Így lett az első erdélyi baptistá­ból az első adventista Magyarországon. Családja is elfogadta az adventi igazságot. Rottmayer testvér 1846 óta terjesztette a Bibliát Erdélyben, mint a Brit és Külföldi Bibliatársulat képviselője. Munkája nem maradt eredménytelenül, dacára annak, hogy német ajkú volt, csakhamar csatlakozott hozzá néhány ma­gyar család is. Kolozsvárott elfogadta még az igaz­ságot Enyedi Szabó István, Magyarvistán pedig Ko­vács János.” Végül lássuk a harmadik forrást.” Ebben szó szerint a következőket olvashatjuk: „Kolozsváron dr. Kovács bemutatta a Conradi testvért egy német ajkú bap­tista családnak — Rottmayer János és nejének —, akik a Brit és Külföldi Biblia Társulatot képviselték, és már 1846 óta foglalkoztak a Biblia terjesztésével. Ők voltak egyébként az első baptisták Magyarorszá­gon. Rottmayerék szeretettel fogadták Conradi test­vért és bizonyságtevését. Már az első találkozó elég volt arra, hogy elfogadják a szombat igazságát, vala­mint az adventi üzenetet. A közölt források szembeötlő ellentmondásai a kö­vetkezők: 1. A három folyóirat különböző térítési szándéko­kat tételez fel bizonyos célzatossággal. Mintha egy­részt az unitárius dr. Kovács és másrészt a baptista Rottmayer legfőbb célja az lett volna, hogy az ide­genbe érkezett Conradit eltérítsék adventista hitéről. Dr. Kovács János professzor életét nem ismerjük, de hivatását tekintve nem tételezzük fel róla ezt a szán­dékot. Rottmayer János élete és jelleme alapján állíthat­juk, hogy semmi sem állott távolabb tőle, mint az „erőszakos hittérítés”. Felvetődik a kérdés, vajon Rottmayer — akinek egyébként kényesen vigyázni kellett arra, hogy a prozelitizmus vádjával ne illet­hessék —, miért éppen egy alig megismert külföldit szándékozott volna a saját meggyőződésének meg­nyerni? Úgy gondoljuk, közel járunk az igazsághoz, ha kimondjuk, hogy ez éppen fordítva történhetett! Conradi tett meg mindent annak érdekében, hogy az addig Magyarországon teljesen* ismeretlen felekezetet történelmileg összekapcsolja a nagyon is vitatható múlttal.­ (Lásd, a bözödújfalui szombatosokat.) Ezt alátámasztja az ismeretlen történetírótól vett idézet: „Mily csodálatos, hogy éppen az erdélyi szombatosok történelmi nyomain jutott el hazánkba az utolsó szom­batreformot hirdető nép üzenete!”3­2. Ma már tisztázódott az igazság a körül, hogy „Rottmayer 1846 óta terjesztette a Bibliát Erdélyben" (2., 3.), hiszen 1846—1866-ig Pest-Budán tevékenyke­dett.5 Másrészt az sem helytálló, hogy a Brit és Kül­földi Társulat kötelékében, hanem a Skót Nemzeti Bibliatársult szolgálatában állott, ahová 1866-ban König Rudolf hívta meg.5 Módosítani kell azt az állí­tást is, hogy Rottmayer német ajkú lett volna. Mint, közöltük, atyai ágon német, de anyai ágon magyar származású volt, tehát magyar anyanyelvű.5­3. Míg az egyik híradás szerint „rövid beszélgetés után”,­ addig a másik tudósításból az derül ki, hogy „... már az első beszélgetés elég volt arra”, hogy Rottmayerék elfogadják az „adventi igazságot”? Vi­szont Pechtor és Szigeti így ír, hogy (A „Megjegyzé­sek” 4. bekezdésében) „valószínűleg több látogatás és beszélgetés követte ezt az ismerkedést.”4 Az idézetek összevetéséből az derül ki, hogy az adventista törté­netírás e téren feltevésekre van utalva. Felvetődik a kérdés, vajon, ha Rottmayer János már egy „rövid beszélgetés után”, vagy az „első beszélgetés” során meggyőződött a „szombat igazságáról”, és szinte egyik óráról a másikra feladta több évtizedes, harcokban és üldöztetésekben kipróbált hitét, akkor miért kellett két esztendőt várni az ismeretlen történetíró szerint a „szent keresztség felvételére”?” Ugyanis az idézett lapban szó szerint ezeket olvashatjuk: „Rottmayer János és felesége keresztségre való előkészítése kö­rülményeiről bővebbet nem tudunk, azonban való­színű (!) hogy több látogatás történt, míg 1892-ben Conradi testvér a keresztség szentségében részesítette őket.” „Ugyanakkor Kolozsvárról megkeresztelkedett Enyedi Szabó István és Magyarvistáról Kovács János. Ők az adventizmus első gyümölcsei Erdélyben.”3 Kiál­tó ellentmondásba keveredik Pechtor és Szigeti „Megjegyzés”-ének az előzőeket módosító 5. bekez­dése, ahol ezt olvashatjuk: „Rottmayer csatlakozása nem újrakereszteléssel történt, mivel a baptista ke­­resztséget az Adventista Egyház érvényesnek ismerte el.”„ Ezeket az ellentmondásokat csak még jobban megerősíti az, hogy Pechtor és Szigeti a 3. bekezdés­ben a „szent keresztségben” részesülők közül azt írják Enyedi Szabó Istvánról, hogy az csak 1905. szeptem­ber 22-én lett az egyház tagja.”'’ Tehát 13 évvel ké­sőbb! Ha figyelembe vesszük Pechtor és Szigeti sa­ját forrásait korrigáló igyekezetét és ellentmondásos megjegyzéseit, úgy találjuk, hogy tettükkel ők ma­guk is kétségbe vonják Conradi felőli forrásuk hite­lességét. 4. Ilyen hasonló ellentmondást látunk abban is, hogy a tudósítások szerint Rottmayer „munkája nem maradt eredménytelenül: dacára annak, hogy német ajkú volt, csakhamar csatlakozott hozzá néhány ma­gyar család is.”­ Ugyanakkor az 1898-ban Magyaror­szágra érkező F. J. Huenergardt misszionáriussal kap­csolatosan azt olvassuk: „Ekkor az egész monarchia területén csupán a Kolozsváron élő négy (!) testvér képviselte az adventi üzenetet.”­ Vajon hol vannak Rottmayer munkájának gyümölcsei s különösen az a „néhány magyar család?” Hiszen, ha tüzetesen átnéz­zük a történeti visszaemlékezéseket, akkor is csak Huenergardt munkájának eredményeiről lehet beszél­ni Nagyszeben, Brassó, Fogaras és Arad városában, valamint az ősz B. Mihály házanépe megkeresztelé­­­sével 19­11-­ben Kolozsvárott.3­5. Azzal kapcsolatosan pedig, ami akár a későbbi

Next