Theologiai Szemle, 1966 (9. új évfolyam, 1-12. szám)
1966 / 7-8. szám - TANULMÁNYOK - Bányai Jenő: Válasz Pechtol János és Szigeti Jenő megjegyzéseire
Válasz Pechtol János és Szigeti Jenő megjegyzéseire A Tecológiai Szemle I. évi 1—2. számában, „Az erdélyi és alföldi baptista misszió kezdeti korszaka” című dolgozathoz Pechtol János és Szigeti Jenő a folyóirat 3—4. számában „Megjegyzések”-et fűzött. A megjegyzés lényege az volt, hogy a hazai „első baptista”, Rottmayer János (1818—1901) élete utolsó éveiben az adventista (annak idején, szombatista) felekezethez csatlakozott. Az említett dolgozat szerzője utalt ugyan a Rottmayer család adventista kapcsolataira, azonban helyhiány miatt érvei részlegesek maradtak. I. L. R. Conradi, az adventisták európai misszió területének igazgatója 1890-ben érkezett Kolozsvárra. Mint tudjuk az erdélyi szombatosok utáni kutatása során az Egyetemi Könyvtárban megismerkedett az unitárius dr. Kovács János történész, egyetemi tanárral. A Conradi és Rottmayer között létrejött találkozót az adventista sajtó három folyóirata közli: Evangéliumi munkás,1 Advent Hirnök,2 Idők Jelei.3 Ha jól szemügyre vesszük a felsorolt lapokat, mindhárom cikkében más—más — olykor ellentmondó — epizódot tudunk meg e találkozóról. Dr. Kovács állítólag azt a kijelentést tette Rottmayernek: Conradi Kolozsvárra jövetelének célja, hogy „unitárius legyen”. Rottmayer ettől a lépéstől óvandó, Conradit meghívta otthonába. Pechtől és Szigeti e résznél megjegyzik: „Valószínűleg több látogatás és beszélgetés követte ezt az érdekes ismerkedést.” Majd Conradit idézve így fejezik be ezt a visszaemlékezést: „A vége az lett, hogy — Rottmayer — feleségével együtt elfogadta az igazságot. Könnyes szemekkel mondta, imé a tanár volt eszköz ahhoz, hogy a teljes igazságot megismerhesse.”’ A második tudósítása szerint: „A Rottmayer család Conradi testvért estére magához hívta azzal a számítással, hátha sikerül őt a baptista hitre téríteni... Rövid beszélgetés után meggyőződtek arról, hogy a tízparancsolat szerint a szombatot kell megünnepelni. Az adventi üzenetről is meggyőződve, elfogadták a jelenvaló igazságot. Így lett az első erdélyi baptistából az első adventista Magyarországon. Családja is elfogadta az adventi igazságot. Rottmayer testvér 1846 óta terjesztette a Bibliát Erdélyben, mint a Brit és Külföldi Bibliatársulat képviselője. Munkája nem maradt eredménytelenül, dacára annak, hogy német ajkú volt, csakhamar csatlakozott hozzá néhány magyar család is. Kolozsvárott elfogadta még az igazságot Enyedi Szabó István, Magyarvistán pedig Kovács János.” Végül lássuk a harmadik forrást.” Ebben szó szerint a következőket olvashatjuk: „Kolozsváron dr. Kovács bemutatta a Conradi testvért egy német ajkú baptista családnak — Rottmayer János és nejének —, akik a Brit és Külföldi Biblia Társulatot képviselték, és már 1846 óta foglalkoztak a Biblia terjesztésével. Ők voltak egyébként az első baptisták Magyarországon. Rottmayerék szeretettel fogadták Conradi testvért és bizonyságtevését. Már az első találkozó elég volt arra, hogy elfogadják a szombat igazságát, valamint az adventi üzenetet. A közölt források szembeötlő ellentmondásai a következők: 1. A három folyóirat különböző térítési szándékokat tételez fel bizonyos célzatossággal. Mintha egyrészt az unitárius dr. Kovács és másrészt a baptista Rottmayer legfőbb célja az lett volna, hogy az idegenbe érkezett Conradit eltérítsék adventista hitéről. Dr. Kovács János professzor életét nem ismerjük, de hivatását tekintve nem tételezzük fel róla ezt a szándékot. Rottmayer János élete és jelleme alapján állíthatjuk, hogy semmi sem állott távolabb tőle, mint az „erőszakos hittérítés”. Felvetődik a kérdés, vajon Rottmayer — akinek egyébként kényesen vigyázni kellett arra, hogy a prozelitizmus vádjával ne illethessék —, miért éppen egy alig megismert külföldit szándékozott volna a saját meggyőződésének megnyerni? Úgy gondoljuk, közel járunk az igazsághoz, ha kimondjuk, hogy ez éppen fordítva történhetett! Conradi tett meg mindent annak érdekében, hogy az addig Magyarországon teljesen* ismeretlen felekezetet történelmileg összekapcsolja a nagyon is vitatható múlttal. (Lásd, a bözödújfalui szombatosokat.) Ezt alátámasztja az ismeretlen történetírótól vett idézet: „Mily csodálatos, hogy éppen az erdélyi szombatosok történelmi nyomain jutott el hazánkba az utolsó szombatreformot hirdető nép üzenete!”32. Ma már tisztázódott az igazság a körül, hogy „Rottmayer 1846 óta terjesztette a Bibliát Erdélyben" (2., 3.), hiszen 1846—1866-ig Pest-Budán tevékenykedett.5 Másrészt az sem helytálló, hogy a Brit és Külföldi Társulat kötelékében, hanem a Skót Nemzeti Bibliatársult szolgálatában állott, ahová 1866-ban König Rudolf hívta meg.5 Módosítani kell azt az állítást is, hogy Rottmayer német ajkú lett volna. Mint, közöltük, atyai ágon német, de anyai ágon magyar származású volt, tehát magyar anyanyelvű.53. Míg az egyik híradás szerint „rövid beszélgetés után”, addig a másik tudósításból az derül ki, hogy „... már az első beszélgetés elég volt arra”, hogy Rottmayerék elfogadják az „adventi igazságot”? Viszont Pechtor és Szigeti így ír, hogy (A „Megjegyzések” 4. bekezdésében) „valószínűleg több látogatás és beszélgetés követte ezt az ismerkedést.”4 Az idézetek összevetéséből az derül ki, hogy az adventista történetírás e téren feltevésekre van utalva. Felvetődik a kérdés, vajon, ha Rottmayer János már egy „rövid beszélgetés után”, vagy az „első beszélgetés” során meggyőződött a „szombat igazságáról”, és szinte egyik óráról a másikra feladta több évtizedes, harcokban és üldöztetésekben kipróbált hitét, akkor miért kellett két esztendőt várni az ismeretlen történetíró szerint a „szent keresztség felvételére”?” Ugyanis az idézett lapban szó szerint ezeket olvashatjuk: „Rottmayer János és felesége keresztségre való előkészítése körülményeiről bővebbet nem tudunk, azonban valószínű (!) hogy több látogatás történt, míg 1892-ben Conradi testvér a keresztség szentségében részesítette őket.” „Ugyanakkor Kolozsvárról megkeresztelkedett Enyedi Szabó István és Magyarvistáról Kovács János. Ők az adventizmus első gyümölcsei Erdélyben.”3 Kiáltó ellentmondásba keveredik Pechtor és Szigeti „Megjegyzés”-ének az előzőeket módosító 5. bekezdése, ahol ezt olvashatjuk: „Rottmayer csatlakozása nem újrakereszteléssel történt, mivel a baptista keresztséget az Adventista Egyház érvényesnek ismerte el.”„ Ezeket az ellentmondásokat csak még jobban megerősíti az, hogy Pechtor és Szigeti a 3. bekezdésben a „szent keresztségben” részesülők közül azt írják Enyedi Szabó Istvánról, hogy az csak 1905. szeptember 22-én lett az egyház tagja.”'’ Tehát 13 évvel később! Ha figyelembe vesszük Pechtor és Szigeti saját forrásait korrigáló igyekezetét és ellentmondásos megjegyzéseit, úgy találjuk, hogy tettükkel ők maguk is kétségbe vonják Conradi felőli forrásuk hitelességét. 4. Ilyen hasonló ellentmondást látunk abban is, hogy a tudósítások szerint Rottmayer „munkája nem maradt eredménytelenül: dacára annak, hogy német ajkú volt, csakhamar csatlakozott hozzá néhány magyar család is.” Ugyanakkor az 1898-ban Magyarországra érkező F. J. Huenergardt misszionáriussal kapcsolatosan azt olvassuk: „Ekkor az egész monarchia területén csupán a Kolozsváron élő négy (!) testvér képviselte az adventi üzenetet.” Vajon hol vannak Rottmayer munkájának gyümölcsei s különösen az a „néhány magyar család?” Hiszen, ha tüzetesen átnézzük a történeti visszaemlékezéseket, akkor is csak Huenergardt munkájának eredményeiről lehet beszélni Nagyszeben, Brassó, Fogaras és Arad városában, valamint az ősz B. Mihály házanépe megkeresztelésével 1911-ben Kolozsvárott.35. Azzal kapcsolatosan pedig, ami akár a későbbi