Theologiai Szemle, 1970 (13. új évfolyam, 1-12. szám)
1970 / 7-8. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE
ez a száma tiszteletpéldányként jutott el Hamburgba. Egy biztos, hogy Conradi már 1893 június 19-én, 18 nappal a „Levél a Szerkesztőhöz” megjelenése után Nagybecskereken járt. Ez a gyors látogatás is korábbi kapcsolatokat sejtet. A látogatást így adja hírül a Keresztyén: „Conradi hamburgi misszionárius, mint a Nemzetközi Vallásos Iratokat Terjesztő Egyesület titkára, a múlt hó 19-én I. Becskerekre érkezett, és itt, miután a lapok szerkesztőjével és Popovich Bogdánnal magyar és szerb nyelvű vallásos iratok kiadását illetőleg értekezett, a ref. paplakon egy írásmagyarázatot is tartott. Előadása tárgya az Új Jézusban levő gazdagság volt, mely bölcsesség, bűnbocsánat és örök élet. Azután fejtegette, hogy ki az igaz keresztyén. Az — válaszolta — akiben Krisztus van és egy ilyen miről ismerszik meg? A munkáról, amit végez és a módról, hogy végzi, mert az Isten országa érdekében való munkát Krisztusban bízva, Krisztus által kell az alázatosság, semmiségünk tudata érzetében végezni.” Előadása után Vécsey egyházi főgondnok mondott köszönetet Conradi úrnak, azon szívességéért, hogy II. Becskereket meglátogatta, s itt előadást tartott. Conradi úr innen folytatta útját Romániába, Bulgáriába, Konstantinápolyba, majd onnan júl. 22-re Schweizba fog menni, s ott egy e célra csinált sátorban fog evangéliumi beszédeket tartani. Isten áldása a fáradhatatlan buzgó férfim.”20 Conradi szemmel láthatóan alkalmazkodik a Magyar Misszió-Társulat alapelveihez. Ezt tükrözi prédikációjának kivonata. De megbeszéléseinek fő célja: a vallásos iratok kiadása. Talán ez a beszélgetés tükröződik a Keresztyén egyik kis hírében: „Az alakuló misszió egyik ága leszen a vallásos iratok ingyen való osztogatása. II. Becskereken két testvér már gyakorolja ezen misszió-munkát a hetenként több vallásos iratokat szórnak szét. Kísérje Isten tovább is működésüket égi sikerrel. Kik érzik, hogy a misszió ezen ágát folytathatják, azok hozzánk fordulnak, szintén ellátjuk őket ingyen vallásos iratokkal.”30 Conradi nagybecskereki látogatása nem volt eredménytelen. Nemcsak Rottmayer János adakozik az alakuló első Magyar Misszió Társaság javára, hanem felesége és Neff Ádám (1824—1904) is, aki a Rottmayer körül kialakult kolozsvári adventista csoport egyik alapító tagja.31 A Keresztyén később is közöl adventista forrásokból származó cikkeket 32, sőt Szalayra sem maradt hatástalan a Conradival való találkozás. A Conraditól hallott egészségügyi alapelveket maga is tovább adta beszélgetéseiben.33 A Conradival való kapcsolat által jutott el a Jézushoz vezető út is Szalay Józsefhez.34 A Keresztyén 1894 jún. 1-i számában ezt a rövid hírt olvassuk: „Jézushoz vezető út. E lapok szerkesztője egy nagyon jó könyvet fordított angolból, mit most nyomnak Hornyánszky Viktor könyvnyomtató intézetében. A szép nagy könyv (160 lap) díszesen bekötve csak 50. kr. leend, mely összeg egyenesen hozzám, Nagybecskerekre küldendő. — Mondhatom, hogy ennél még egy jobb, a lelki életet, az élet-keresztyénséget kimerítőbben, világosabban tárgyaló munkát még nem olvastam. Ajánlom mindenkinek, mindenkinek ajánlom. Hívő keresztyén társaimnak pedig azt mondom, hogyha másként nem tehetik, adják el kabátjukat és vegyék meg, mert méltó arra. Kinek pedig kabátja nincs, hogy eladja, bírni meg bírni óhajtja, annak én a misszió pénztárából megküldöm ingyen.”35 Eszerint 1894. jún. 1-én Szalay már leadta a kéziratot a nyomdába. A felhívás nyomán az előfizetők is gyűltek.36 Szalay úgy számított, hogy a könyv 1894 júliusának végére elkészül 37, de rosszul számolt a könyv kiadásának költségeivel. Erről is tudósít a Keresztyén: „A Jézushoz vezető út c. könyvet én fordítottam, de a Nemzetközi Vallásos Iratokat Terjesztő Egyesület a kiadást elvállalta, így ő szabta meg a könyv árát is. Éspedig kötetlen példány ára 90 kr. közötte pedig 1. sz. 20 kr. A könyv augusztusban szét fog küldetni. Én tehát tévedésből jeleztem kötött példányt 50 ki. Kérem azért azokat, akik így leírni óhajtják a könyvet, a hiányzó összeget még hozzám küldeni .. Ebből az is kiderül, hogy a könyv lefordítása Szalay egyéni vállalkozása volt és csak később kapcsolódott be a Nemzetközi Vallásos Iratokat Terjesztő Egyesület a könyv kiadásába. A könyv kissé megkésett, de augusztus végén már kötik,39 míg végül 1894 októberében megjelenik a könyv.40 A kinyomtatás után Szalay így mutatja be a könyvet: „Ez az élet-keresztyénség nagy hittana”.41 A Keresztyén és Szalayval rokon gondolkodású egyházi sajtó is lelkes szavakkal méltatta a könyvet. A Hajnal 42 — bár a fordítást nyelvileg nem a legjobbnak tartja — mégis így ír: „A mű egyike a külföldi vallásos iratok legmélységesebbikének, Istennek az emberek iránti szeretetét rajzolja mindenek előtt, s mintegy azt mondja: Isten annyira szeret, hogy érdemes hozzá menni. Kifejti aztán, hogy a keresztyén élet miként kezdődik bűnbánattal, mint következik a bűnbánatra a beismerés, mennyire szükséges, hogy a Jézusnak adjuk át magunkat s élő hittel ragaszkodjunk hozzá. Végül rámutat arra, hogy a keresztyénnek is folyton növekedni kell, s egyszersmint rámutat ama segédeszközökre, amelyek a keresztyént fejlődésében segítik”. A Kolozsvárott megjelenő Kis Tükör 43 ismertetése is figyelemreméltó: „A könyv 13 fejezetben tárgyalja Istennek az ember iránti szeretetét, a bűnösnek Krisztusra való szorultságot, a bűnbánatot, vallástételt, magunk átadását Istennek, elfogadtatásunkat, az istenfiúság tudatát, a Krisztusban való növekedést, munkát s életet, a keresztyén életre segítő eszközöket, az imádkozást, a kétségeket s az Úrban való örömöt. Valóban mélyen és szépen írja le az utat, amelyet az Úr a bűnös lélek számára Jézushoz készített. Különösen szép részei azok, melyekben azt írja le, hogy Krisztusra szorul minden lélek, s amelyekben azt írja le, hogy Krisztusra szorul minden lélek, s amelyekben a Krisztushoz menetel akadályait, nehézségeit s azok elhárítását írja le.” Ez az ismertetés is nyelvi gyengeségeit veszi kritika alá. Egy részletet is közöl a könyvből folytatásokban.44 A Békésen megjelenő „Evangélista” c. folyóirat is ajánlja olvasóinak a könyvet.45 Érdekes a Szabad Egyház című folyóirat kritikája. Mivel református lelkész írásának tartja a könyvet, a szemléltető képeket kifogásolja benne a Heidelbergi káté 98. kérdése alapján.46 De nemcsak az egyházi sajtó fogadta lelkesen a könyvet, hanem az egyszerű bibliás emberek is. A „Keresztyéniben egy derecskéi paraszt asszony: „Hegedűs Gáborné ismertette a könyvet, aki maga 31 példányt rendelt.E7 így ír az íráshoz nem szokott emberek nehézkes stílusában, de mégis őszintén: „a jézusi szent tulajdonok, melyekkel gazdag azon kedves könyv minden lapja, vajha bírnának mindnyájunkat arra, hogy lehetnénk a mi Jézusunknak hű követői, mert azon kedves könyv kimutatja előttünk azon szent nyomokat, melyek az Istenember életét oly gazdaggá s reánk nézve oly boldogítóvá és méltó követendővé tevék”.48 De Derecskén hosszú ideig lelki táplálék volt a könyv. Tanúsítja ezt egy levél is, melyet 1897 febr. 10-én Békési Mihály „derecskei lakos, középosztálybeli hajlott korú szöllő és földműves írt. Ebből megtudjuk, hogy hosszú téli estéken a derecskei bibliás paraszt emberek többek között a Jézushoz vezető utat olvasgatták.49 Békésen is sokan olvasták a könyvet. Már 1894 októberében újabb könyvszállítmányt kért Sza-