Theologiai Szemle, 1970 (13. új évfolyam, 1-12. szám)
1970 / 1-2. szám
THEOLÓGIAI SZEMLE 1970. január—február KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Egy remek Tillich-breviárium (Bodrog Miklós) (54) Gollwitzer professzor Uppsala következményeiről (Komlós Attila) (54) Hendrikus Berkhof: Az úton járó emberhez (Hézser Gábor) (56) A Teológia 1969-es évfolyamáról (Simon János Attila) (57) A szociális diakóniáról az ipari világban (Dobó László) (62) Gerézdi Rábán: Janus Pannoniustól Balassi Bálintig (Tamás Bertalan) (63) Rienecker bibliai lexikona (Bodrog Miklós) (29) A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSEI /Q szerkesztő megjegyzései Évfordulók és feladatok E számunk más helyén ismertetjük hazai protestáns egyházaink külön-külön és együttes terveit felszabadulásunk negyedszázados jubileumának ünneplésére. Átfogó tervek készültek, hogy a magyarországi evangéliumi egyházak méltó módon emlékezhessenek meg azokról a történelmi eseményekről, amelyekben Isten — a nemzeti lét és nemlét határmezsgyéjére jutott népünk felszabadításával — egyházaink, gyülekezeteink, a hivő emberek számára is megnyitotta a bűnbánat, az újrakezdés, a másképpen csinálás izgalmas lehetőségét. Ez az év még olyan alkalmakat is hoz, mint az országépítő István király születésének ezeréves jubileuma. Bartók Béla halálának huszonötödik évfordulója; remélhető, hogy mindegyik világrészből sokan, magyarok és nem magyarok kívánnak majd részt venni ezeken az ünnepségeken is. Természetesen egyházaink számára is jelentős feladatokat kínálnak ezek a tartalmakban nagyon különböző ünnepségek, amelyekben kifejezésre juthat és tovább erősödhet az új társadalmi feltételek között erőteljesen bontakozó nemzeti egységünk, és a fenyegetett világbékéért érzett fokozódó felelősségünk. A felekezeti világszövetségek nagygyűlései Több protestáns egyházunk ugyanakkor érdekelt, és teológiai munkásságával is részt vesz azokban az előkészületekben, amelyek 1970 júniusától október végéig hét felekezeti világszövetség nagygyűléseit gyűjtik össze. Június 11—20-ig az adventisták világkonferenciája lesz az észak-amerikai Atlantic Cityben; július 12—18-ig a Baptista Világszövetség tart nagygyűlést Tokióban; a Lutheránus Világszövetség Porto Alegreben július 14-től 24-ig tartja nagygyűlését; augusztus 1—8. között a kvékerek világkonferenciája lesz a svédországi Sigtunában; a Református Világszövetség és a Nemzetközi Kongregacionalista Tanács egyesülési kongresszust hívott össze a kenyai Nairobiba augusztus 20-tól 30-ig; végül a Krisztus Tanítványai (Disciples of Christ) elnevezésű amerikai egyházszervezet tartja nagygyűlését október 20—25 között Adeleidben. A felekezeti világszövetségeknek ez a megélénkült és megsűrűsödött tevékenysége természetesen élénken foglalkoztatja a protestáns sajtót is. Sokan vetik fel újra a felekezeti világszövetségek létjogosultságának a kérdését is; ezek a szervezetek tudvalevőleg a múlt század utolsó negyedétől kezdve alakultak meg rendre, és az Egyházak Világtanácsa létrehozása óta egyesek részben „paradox”, sőt „anti-ökumenikus realitásoknak” tekintik őket, másfelől „egyre nagyobb és fontosabb szerepet töltenek be az ökumenikus párbeszédben és különösen az EVT-ben”. Kétségtelen, hogy a most következő nagygyűléseken a felekezeti világszövetségek eddigi munkájának bírálata, de egyúttal az újraértékelése is várható. Hazai egyházaink nyilván ezeken a nagygyűléseken is képviselni fogják „a szolgáló egyháznak” azt a közös teológiáját, amely az istenszeretetet és emberszeretetet „csak egy lélegzetvételre kimondható” egységnek ismerte fel. Isten munkatársai tevékenységének súlypontját az introvertált, önfenntartásra összpontosuló feladatok helyett az egyetemes érdekű ügyekre, elsősorban a világbéke megóvására, az egymástól különböző társadalmi rendszerekben élő országok és népek békés együttélésének elősegítésére helyezte. Az EVT fejlesztési világkonferenciája Az egyházak világméretű együttműködését a gazdaságilag fejletlen országok megsegítése érdekében január 26—31 között Montreuxben tárgyalta az EVT e célra összehívott világkonferenciája. Ismeretes, hogy az elmúlt évtizedben a „Harmadik világ” országaiban általában nem emelkedett, sőt inkább tovább csökkent az egy főre jutó nemzeti jövedelem; a konferencián elhangzott előadások szerint ezt nemcsak „a népesedés robbanásszerű növekedése” okozta, hanem az is, hogy a bevitt „segélyeket” meghaladták a megsegített országokból kivitt értékek; a fejletlen országokban tovább növekedett a feszültség is a népesség gazdag és szegény osztályai között. Mit tehetnek az egyházak e helyzet megváltoztatása érdekében? — ezt tárgyalták az EVT világkonferenciájának résztvevői, felerészben a Harmadik Világból meghívott delegátusok, továbbá a római katolikus egyház megfigyelői, az ENSZ és más nemzetközi segélyszervezetek képviselői közreműködésével.