Theologiai Szemle, 1971 (14. új évfolyam, 1-12. szám)

1971 / 11-12. szám - TANULMÁNYOK - Pávich Zsuzsanna: "A Biblia világa"

„A Biblia világa ” A Magyar Rádió előadássorozatáról A Magyar Rádió tudományos és ismeretterjesztő ro­vatának sokat ígérő sorozata indult meg július 6-án A Biblia világa címmel. A szerkesztő-riporter, Dr. Rapcsányi László nem kisebb feladatra vállalko­zott, mint hogy művelődéstörténetünk alapkönyvét, a Bibliát mutatja be. Beszélgető partnerei a jelenlegi magyarországi bibliatudomány és ókorkutatás legjele­sebb művelői, vallástörténészek, egyetemi és theológiai professzorok, a kérdés elismert szaktekintélyei voltak. Számtalan kérdés vetődött fel minden korban a Bib­liával kapcsolatban, mellette és vele szemben egyaránt. Minden korban voltak, akik az Ó- és Újszövetséget Is­ten kijelentése dokumentumának tartották, és ugyan­csak mindig voltak emberek, tudósok, gondolkodók, akik — burkoltan vagy nyíltan — gyakran élesen kri­tikus szemmel tekintettek a Szentírásra. A tíz adásból álló sorozat nem állásfoglalás volt a Biblia mint Isten kijelentésének írott dokumentuma ellen vagy mellette. A sorozat a Bibliát az ókori Kelet kultúrájának szer­ves részeként, történeti, művelődéstörténeti forrásként kezelte. Ismerete azonban — a jól megalapozott bibliai tájékozottság — alapfeltétel mindannak megértéséhez, befogadásához, ami európai kultúránk évezredeinek terméke. Az egyes beszélgetések során a megkérdezettek, te­kintet nélkül világnézetükre és felekezeti hovatartozá­sukra, mindannyian tudományos és művelődéstörténeti szempontok szemmel tartásával válaszoltak a feltett kérdésekre. Ilyen módon lehetőség nyílt arra, hogy a Bibliáról tárgyilagos, tudományosan megalapozott megállapítások hangozhassanak el. Érdekes és figyelemre méltó, hogy a tíz adásban Rapcsányi László szerkesztő-riporternek 145 kérdése, illetve megjegyzése hangzott el. Már maga ez a szám is mutatja, hogy — talán egy-két kivétellel — való­ban élénk, izgalmas beszélgetéseknek lehettünk fülta­núi a 200 perc során. Áttekintésünk az egyes beszélgetések főbb mondani­valóiról természetesen csak hézagos lehet, és semmi­képpen sem érzékeltetheti az adások izgalmas, tovább­­gondolkozásra késztető légkörét. A sorozat egyes részei általában kéthetenként jelentkeztek a Kossuth adón, egy adás kivételével este fél tizenegy utáni időpontok­ban, ami — tekintettel a széles körű érdeklődésre — túl későinek bizonyult. * Mint már említettem, július 6-án kezdődött a soro­zat. Az első beszélgetésben dr. Hahn István professzor, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Ókori Történeti Tanszéke vezetőjének társaságában a Bibliával kapcso­latos alapvető kérdésekre keresett választ a szerkesztő­­riporter arra, hogy tulajdonképpen mi a Biblia. A kérdés felvetése előtt dr. Rapcsányi László pár mondatos, tömör bevezetőjében ismertette hallgatóival azt a szemléletmódot, amellyel a tíz adás során a Bib­liához közelítenek: „Az emberi művelődéstörténet egyik alapkönyvét vizsgáljuk, és érdemes már beszél­getésünk, sorozatunk elején leszögezni, hogy a Bibliát történeti műnek tekintjük, történeti forrásanyagnak.” Az adás szerkesztője feltételezte, hogy hallgatói ren­delkeznek egy alapvető biblikus műveltséggel. Utalt arra, hogy „a magyar nép legelső olvasmánya is a ka­lendárium és a Biblia volt, és a bibliafordításokon csi­szolódtak a nemzeti nyelvek”. Az első beszélgetések során a Biblia fogalmát, az egyes bibliai könyvek összeállítását, majd a kanonizá­lás folyamatát vázolta Hahn István. Már a legelső kér­désre adott válasz után elhangzott Rapcsányi László­nak egy olyan megállapítása, ami azután sokszor visz­­szatért a továbbiakban: a Biblia egy antológia. Ennek a hatalmas terjedelmű anyagnak kialakulásával, ká­nonná formálódásával kapcsolatban jegyezte meg Hahn István, hogy „az Ótestamentum kialakulásának az ideje éppen a spontaneitás következtében rendkívül hosszú”. Ezzel a megállapításával állította szembe az Újszövetséget, amelynek egyes könyvei „már eleve egy meghatározott vallásos koncepciónak a propagálására készültek, tehát ilyen értelemben sokkal tudatosabb, sokkal átgondoltabb, sokkal szorosabban összetartozó, összefogottabb alkotás”. Szabad legyen ezzel kapcso­latban megjegyeznünk, hogy mindkét esetben tudatos szerkesztésről beszélhetünk. Mint ahogyan az első szá­zadok vitái, így pl. a Marcion-féle kánon arra késztette a keresztyén egyházat, hogy a tévtanításokkal szemben megállapítsa a kánont, az Ószövetség végleges szövegé­nek összeállítói, az ún. Jamiiai iskola tudósai Kr. u. 100 körül ugyancsak tudatos munkát végeztek. Helyte­len tehát, ha bárki is, arra gondol, hogy az Újszövetség iratai már eleve, mintegy a Kánon számára készültek volna. A kanonizálás mindkét esetben, az Ó- és Új­szövetséggel kapcsolatban egyaránt már egy kijegece­­sedett tradíció, praxis jóváhagyása volt. Ez a jóváha­gyás viszont, tehát a kanonizálás az Ószövetség eseté­ben éppúgy tudatos volt, mint az Újszövetségnél. Különösen érdekes szempontok felvetésével válaszolt Hahn professzor arra a kérdésre, hogy miben látja a Biblia művelődéstörténeti jelentőségét? Primer és sze­kunder megközelítési módot említett. A primer szem­léleti mód szerint az Újtestamentumot önmagában, ér­tékelésétől, további sorsától, hatásától függetlenül mint irodalmi alkotást vesszük szemügyre, az Ótestamentum pedig mint az ókori Kelet egyik kulturális szempontból igen jelentős népének kollektív emlékezete és kollek­tív tudása, amely egy sorba állítható a korai emberiség nagy reprezentatív alkotásaival, mint a Gilgames eposz, Iliász stb. A Hahn professzor említette szekun­der szemléleti mód viszont arra figyelmeztet, hogy míg az ókori Kelet legnagyobb alkotásai is — mint a Gil­games eposz — évezredeken keresztül kiestek az em­beriség emlékezetéből, a XIX. században kellett őket újra felfedezni, addig a Bibliát, az Ótestamentumot nemcsak olvasták, hanem évszázadokon keresztül a műveltségnek egyik elemi hatású alakítójává lett. „Mi akarva-akaratlanul az Ótestamentum szimbólumkin­csével, motívumainak gazdagságával élünk, és nagyon sokszor nem is tudva ezekben a kategóriákban gon­dolkozunk.” E két szempont alapján feltétlenül tanulságosnak tartja Hahn István professzor a Magyar Rádió vállal­kozását, azt, hogy „profán szemmel és művelődéstörté­neti érdeklődéssel fordulunk a Biblia felé”, amely „gaz­dagította, színezte, sőt alakította mai közműveltségün­ket”.* A sorozat július 19-én elhangzott második részében dr. Félegyházi József, a római katolikus Hittudományi Akadémia professzora, a Szent István Társulat alelnö­­ke válaszolt dr. Rapcsányi László kérdéseire. A beszél­getés célja a bibliai földrajzi alapvetés volt. Hogy ez a terület valójában mennyire szerteágazó, mennyi min-

Next