Theologiai Szemle, 1973 (16. új évfolyam, 1-12. szám)

1973 / 11-12. szám - HAZAI SZEMLE

nehézségek mindnyájunk problémáivá váltak. Avagy nem figyeljük-e feszült figyelemmel, hogy mi történik a világ különböző részein? Vietnamban, Kambodzsá­ban és Közel-Keleten? Hogy a kizsákmányolás és igaz­ságtalan háborúk borzalmas pusztításai folytán miként szenvednek még ma is milliók és milliók? Avagy lehe­­tünk-e közömbösek szépen terített asztalunk mellett akkor, amikor embermilliók az éhínség áldozatai? Egyházunk nevében ez ünnepélyes alkalommal te­szek vallást arról, hogy az egyház ma csak egyféle­képpen­ töltheti be szolgálatát. Mégpedig, ha a materiá­lis és a spirituális élet egybekapcsoltságát, elválasztha­tatlan összetartozását, mindig szem előtt tartjuk. Mind­nyájan tudjuk, hogy a világ roppant méretű átalaku­lása sem a jelenben, de várhatóan a jövőben sem jut előbbre visszahúzó erők és ellenható tényezők sokasá­gának leküzdése nélkül. Testvéreim figyelmét felhívom szeretettel, hogy mi soha ne legyünk a visszahúzók kö­zött! Munkáljuk mindig az előbbrejutást teljes erőnk­kel, mint akiknek része van abban a jóban, amit tár­sadalmunk eredményként ér el. Ne feledjük sohasem, hogy míg a földön élünk, isteni küldetésünket itt vé­gezzük, utunk az egyház útja és az egyházat alkotó gyülekezetek útja nem lehet más, mint a másokért vál­lalt és teljes odaadással végzett szolgálat útja! Külde­tésünket csak így tudjuk betölteni. Előadásom első részében a felszabadulás előtti nyo­morúságos helyzetünkről szóltam és ezzel állítottam szembe eredményeinket, melyeket a mában értünk el. És mindezeket annak tudatában, hogy a jelenlevők mindnyájan jól tudják, hogy a mi államunk nem vallja magát keresztyén államnak, de békét akar határainkon belül és határainkon túl is. Államunk eme béketörek­vését mi bibliai meggyőződéssel valljuk magunkénak és támogatjuk a Béketanács minden nemes törekvését. Egyházunk maga is szószólója volt annak a felismerés­nek, hogy az Istennel való megbékélés arra is kötelez bennünket, hogy a népek és nemzetek békéjének meg­őrzése érdekében fogjunk össze mindenkivel, akik egy szebb és jobb emberi jobblétért fáradoznak, félretéve az ideológiai különbözőségből adódó kérdéseket. A Ha­zafias Népfront ehhez nyújt tág lehetőséget mindnyá­junknak, mivel egy-egy ügyben kívánja aktivizálni or­szágunk népét, amely munkából azért vesz ki részét örömmel egyházunk, mivel mi is haszonélvezői va­gyunk valamennyi eredménynek, melyet országunk népe közös összefogásban ér el. Adventista hitünkből fakad, hogy a Krisztusvárás boldog tudatában élve, hétköznapjainkat becsületes munkában kívánjuk tölteni. Országunk vezetőinek munkáját nagyrabecsüljük és támogatjuk. Igen nagy­­jelentőségűnek látjuk a nemzetközi életben azt a kor­mányprogramot, amelyet a béke szolgálatában valósít meg. Elég ha itt megemlítem a nagyjelentőségű Buda­pesti felhívást, melynek alapján európa felelős szemé­lyiségei tárgyalást folytatnak földrészünk békekérdésé­ről. örülünk annak, hogy az Európa biztonsága ér­kében létrehozott konferencia egyre eredményesebben folytatja munkáját! De örülünk annak is, hogy a Ge­nerál Konferencia és a Divízió is egyre pozitívabb mó­don foglal állást, a háború és béke kérdésében. Mi, adventisták a Szentírás tanítása alapján valljuk, hogy az állam, mint felsőbbség azért van, hogy az or­szág rendjét és békéjét, az állampolgárok nyugodt épí­tő munkáját biztosítsa. Hazaszeretetünk és egyházsze­retetünk éppen ezért azt kívánja, hogy a lelkészek és gyülekezeti tagok a jövőben együtt tegyenek meg min­den tőlünk telhetőt az állam és egyház jóviszonyának fennmaradása érdekében. Mi, adventisták állampolgári kötelességeinknek hűségesen eleget téve folytatjuk ke­resztyén életünket. Egyházunk 75 éves jubileumi ünnepségén ne feled­jük el, hogy az „ígéret földje” felé vezető úton az egy­házat szükséges a pusztában vándorló Isten népe as­pektusában is látni. Az egyháznak szükségszerűen vol­tak, vannak és lesznek elöljárói. Van hűséges derék hada, de vannak egyet nem értők, bizonytalanok, láza­dók, fantaszták és betegek is, akiket amennyire az Ige elvárja és tőlünk telik, segítenünk kell. Az Ige ad mindnyájunknak eligazítást a pislogó gyertyabélre vagy a megrepedt nádra nézve egyaránt, de figyelembe véve, hogy az Újszövetség Ura Jézus, a gyümölcs télen fügefa mellett sem ment el szótlanul. Az egyház eddig megtett útján sokaktól már búcsút kellett vennünk, mert az élet és halál Ura elszólította őket. De ha rajtuk kívül még másoktól is búcsút kell vennünk, a célbajutás mégsem kétséges számunkra, hiszen Istennek Jézus Krisztusban adott ígérete bizto­sít bennünket e tekintetben. Ez alkalommal Isten iránti hálaadással emlékezem meg azokról, akik az elmúlt háromnegyed század alatt hűséggel szolgálták az egyház Urát és az egyházat. Köszönöm ma élő egyháztagjainknak, Isten műve irán­ti odaadó, hűséges szeretetüket. Mindenekfölött kö­szönjük az Örökkévaló Istennek, hogy egyházunk tör­ténelmének egy ilyen nevezetes évfordulójához, ilyen békés időben értünk el, hogy elcsendesedhetünk, hogy ünnepelhetünk. Egyházunk ma élő tagjait testvéri sze­retettel kérem: a jövőben is legyenek mindig hűsége­sek alapelveinkhez, végezzék szolgálatukat a Szentlé­lek Úristen segítségével. Egész életünk, minden mi cse­lekedetünk legyen példaadó a bennünket körülvevő világ számára. Éljünk Isten akarata szerint, mint akik várjuk ama boldog reménységet, a megtartó Jézus Krisztusnak eljövetelét, akinek legyen dicsőség, örök­kön örökké. 379

Next