Theologiai Szemle, 1979 (22. új évfolyam, 1-6. szám)

1979 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bucsay Mihály: Kálvin jelenléte Magyarországon 1544-1944

„általános keresztyénektől” szokta minduntalan szá­­monkérni, csakhogy Sebestyéneknél sokkal mélyebb odafigyeléssel a Szentírásra és Kálvin teológiájára. Ez elől a látásmód elől az éb­redési mozgalom legjobbjai nemcsak hogy nem tudtak elzárkózni, de 1936-ban ép­pen ezek közül az egyik, Victor János adta kezünkbe az Institutio első kiadásának valóban kiváló új fordí­tását­ 13. A belmissziós irány más munkásai is foglal­kozni kezdtek Kálvinnal és ki is adták ezeket az írá­saikat44. Az evangélizációs mozgalom egyik legmoz­gékonyabb szervezője, Békefi Benő sikerült magyará­zatot írt a Heidelbergi Kátéhoz, és ebben sokszor és szívesen idézte Augustitinust és Kálvint45. Sajnos Barth magyar tanítványai, többnyire fiatal teológiai tanárok, doktorandusok és lelkészek, nem ju­tottak abba a helyzetbe, hogy az 1945-öt megelőző években érdemleges befolyást gyakorolhattak volna a magyar református egyház kormányzására. Ez gördült tovább előre a maga „keresztény-nemzetinek” neve­zett, valójában azonban neobarokk sínein. A magyar reformátusságnak a haza életbevágó ügyei iránt a történelemben sokszor megmutatkozott érzékenysége azonban most is jelt adott magáról. Nem­csak a „Soli Deo Gloria” diákmozgalomban tömörült ifjúság és más, a politikai baloldal felé orientálódó lel­készek emelték fel szavukat, hanem — nem várt me­rész agilitással — a belmissziós mozgalom egyes mun­kásai is. Ezek voltak a legbátrabbak, amikor az ül­dözött zsidóságnak, vagy a baloldal üldözőbe vett ve­zetőinek kellett segítséget nyújtani. Ilyesfajta ember­mentő munkájuk során óhatatlanul kapcsolatba kerül­tek a politikai ellenállás különböző árnyalatait képvise­lő csoportokkal, köztük a kommunistákkal is. Ők vol­tak egyházunkban talán a legelsők, akik a kommunis­tákat nem abban az ördögnek ábrázolt alakban ismer­ték meg, ahogy a propaganda évtizedek óta látni ta­nította őket, hanem saját személyes tapasztalatukból, eszmecseréikből 40. Bucsay Mihály JEGYZETEK 1. Belényesi Gergely 1544-ben meglátogatta Kálvint és új­szövetségi tanulmányairól beszélgetett vele. Kálvin mély be­nyomást tett a fiatal magyar theologusra. Bucsay Mihály: Belényesi Gergely, Kálvin magyar tanítványa. Bp. 1944. 107. Kaprofontos Ferenc 1561. december 26-án Wittenbergből levél­ben fordult Kálvinhoz és azt írta neki, hogy az ő és a hel­vét tudósok tekintélyében bízik az egész Magyarország. Prot. Szemle 1911. 98. — 2. Zoványi Jenő: A reformáció Magyar­­országon 1565-ig. Bp. 1921. 384—401. — Révész Imre vélemé­nye szerint Méliusz theológiájának alapjai helvét irányúak ugyan, de egyáltalában nem kálviniak. Így vélekedik többek közt a következő tanulmányaiban: A „Kálvinista Róma”. Theol. Szemle 1933—34. 92. — Kálvin az 1564-i Nagyenyedi Zsi­naton. Kolozsvár, 1934. 109. és köv. — Kálvin legelső magyar támadója. Theol. Szemle 1933. 4. és köv. — 3. Magyar Könyv­­szeml­e 86 (1970). 119—129. — 4. Bucsay Mihály: Méliusz theo­­logiája Kátéja tükrében. Studia et Acta Ecclesiastica II. Bp. 1967. 313, 325. és köv. — 5. Közli E. F. K. Müller: Die Bekenntnisschriften der Reformierten Kirche. 1903. — 6. Az Institutiora először a Nagyváradon 1569-ben lezajlott hitvita anyagában találunk hivatkozást. Debreceni Ember Pál (Lam­pe) Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transsyl­vania. Utrecht, 1728. 235. — 7. Legkorábban Szegedi Kis Ist­ván Loci-jának első kiadásában jelent meg, a Skaricza-féle életrajzban. Basel 1585. 2. — 8. Adatokkal többé-kevésbé iga­zolható a következő magyar teológusok genfi látogatása: Szegedi Gergely, Thury Pál, Károlyi Gáspár, Paksi Mihály, Laskói Csókás Péter stb. — 9. Atyáink az 1567. évi debre­ceni zsinaton azzal a kifejezett hivatkozással emelték egy­házunk hitvallásának rangjára Bullinger II. Helvét Hitval­lását, hogy azt előzőleg a genfi egyház lelkészei is aláírták. — 10. Bucsay Mihály: Leitgedanken der Theologie Bullin­­gers bei Petrus Melius. Zürich, 1975. Bullinger-Gedenkbuch II. 197—214. — 11. Bucsay Mihály: Das Speculum des István Sze­gedi etc. Basler Zeitschrift für Geschichte u. Altertumskunde 72 (1973) 71—91. — 12. Báthory István országbíró (1555—1605), a reformáció századának egyik legnagyobb magyar reformá­tus imádkozója, végrendeletében Kálvinhoz fűzi Jézus és az apostolok tanításának felújítását. Komáromy András: Báthory István országbíró végrendelete. Századok, 1890. 124. és köv. Gönczi István hitvitázó iratának már a címe is ugyanezt az értékelést tartalmazza: Fanharmonia, sive universalis con­sensus Jesu Christi veri Dei et hominis et Joannis Calvini. . . Vizsoly 1599. — 13. Kétségtelen, viszont nem eléggé közis­mert, hogy az antitrinitárius mozgalom azzal akarta feloldani a kor három szellemi hatalma, a keresztyénség, a zsidóság és az iszlám közötti ellentéteket, hogy kész volt kiküszö­bölni az amazok számára elfogadhatatlannak tűnő keresztyén dogmákat. Az antitrinitárius atyafiak vagy nem ismerték elég jól a Koránt, vagy nem­ vették azt komolyan, mert ott a 19. szúra („Mária”) vége felé világosan kitűnik, hogy Moha­med már azt is Istenhez nem méltó gondolatnak és felség­sértésnek tartotta, hogy Istennek fia volna. Ezt viszont az unitáriusok is vallották. — 14. Szenczi Molnár Albert arra mutatott rá előszavában, hogy Pázmány Péter gyakran idéz­gette hitvitázó irataiban az Institutio-t, de idézetei pontatla­nok, vagy ki vannak szakítva összefüggésükből. Institutio­­fordításának egyik célja volt, hogy a hűséges fordítás lehe­tővé tegye a hivatkozások ellen­őrzését. R. M. K. I. 540. — 15. Haragh Mihály: Amesius és a magyar puritanismus. An­gol Filológiai Tanulmányok Bp. 7. (1942) 94—112. — Bodon­­helyi József: Az angol puritánizmus lelki élete és magyar hatásai. Debrecen, 1942. — Makkai László: A magyar puri­­tánusok harca a feudalizmus ellen. Bp. 1952. — Medgyesi Pál szerint bűn nem olvasni az Institutio-t. Dialogus politico­­ecclesiasticus. Bártfa, 1650. 89. Az egész munkácska tele van Kálvin-idézetekkel. — 16. Zoványi Jenő: A coccejanizmus tör­ténete. Bp. 1890. — 17. Szabó Géza: A magyar református orthodoxia. Bp. 1943. — 18. Szilágyi Tönkő Márton: Philoso­phia. Heidelberg, 1678. — 19. Bucsay Mihály: Das Drama der Trauerdekade usw. Rebellion oder Religion, ed. P. F. Barton és Makkai L. Bp. 1977. 57. és köv. — 20. Ballag­ Mór: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (ezután: PEIL) 1864. má­jus 22., továbbá Báró Vay Béla, PEIL 1878. 502. és köv. — 21. Fáy András szerint Kálvin nem mérkőzhet Lutherrel, Melamchthonnal vagy Zwinglivel, mert az abszolút hatalom csak Istent illeti. Óramutató. Pest, 1842. 23. — Kozma Jó­zsef felsőszabolcsi esperes Kálvint „protestáns Torquemadá­­nak” nevezte. PEIL 1878. 675. és köv. — A túlhajtott indivi­dualista liberalizmusnak ugyanezt az elutasító álláspontját képviselte Zoványi Jenő nagyérdemű egyháztörténészünk is Kálvin irányában. — 22. Kun Bertalan, PEIL 1848. 228. és köv., továbbá PEIL 1859. Az emlékünnepségekről tartalmasabb sajtókiadványok jelentek meg Kecskeméten, Pápán, továbbá Sá­rospatakon, ahol az ünnepi beszédet Heissler József tartotta, va­lamennyi 1864-ben. — 23. Pest, 1864. — 24. Az 1559. évi Institutiot Czeglédy Sándor és Rabold Gusztáv fordították magyarra. A két­kötetes mű Pápán jelent meg 1909-ben és 1910-ben mint a refor­mátus Egyházi Könyvtár (a következőkben: REK) 5. és 6. kö­tete.­­ A Kálvin János Művei című sorozatnak 1906 és 1912 között 17 kötete jelent meg különböző magyar református teológusok fordításában és gondozásában. Megemlítjük még itt, hogy Pruzsinszky Pál Kálvinnak a nőkhöz írt leveleiből állított össze és fordított le egy gyűjteményt. Bp. 1909. — 25. Szentpéteri Kun Béla: Kálvin egyházalkotmánya. Debre­cen, 1906. — S. Szabó József: Kálvin János élete és refor­mációja. Debrecen, 1909. — Jean Henri d’Aubigné: Jean Cal­vin, un des fondateurs des libertés modernes c. művét Ba­logh Ferenc fordította magyarra. Debrecen, 1878. — S. Szabó József Georg Lösche: Luther, Melanchthon und Calvin in Österreich—Ungarn (Tübingen, 1909) c. művéből fordított ma­gyarra nagyobb magyar vonatkozású részletet. Debrecen, 1912. — 26. Kálvin Jubileumi Emlékkönyv. A magyarok genfi útja. Bp. 1910, sok képpel. — Alexandre Claparéde: Les voix ma­gyares au Jubilée de Calvin, Génévé, 1909. Genf, 1910. — 27. Az Emlékezés Kálvinról c. műben jelent meg Nagy Károly­­tól: Kálvin mint dogmatikus és etnikus. Bp. 1909. — E jubi­leum alkalmából a következő jelesebb egyházi férfiak em­lékbeszédei jelentek meg: Balogh Ferenc, Debrecen; Bartók György, Nagyenyed; Dicsőfi József, Debrecen; Benkő Lajos, Hajdúnánás és Kovács Alajos, Komárom. — Varga Lajos két verset írt Kálvin János emlékére: Babérág 1509—1909. Debre­cen, 1909. Itt említjük meg, hogy a 19. és 20. században jó­val több mint 30 traktátus-jellegű, a széles olvasóközönség­nek szánt irat jelent meg Kálvinról Magyarországon és Er­délyben, de ezekkel részletesen nem foglalkozunk. — 28. Kál­vin János kisebb művei a rendszeres theologia köréből. For­dította Czeglédy Sándor. Pápa, 1912. REK 9. kötet. — Kálvin János ifjúkori levelei, fordította Pruzsinszky Pál. Pápa, 1910. — 29. Pruzsinszky Pál: Kálvin János. Pápa, 1909—1912. A mű a REK 4. és 8. kötete. — Veress István: Einfluss der calvini­­schen Grundsätze auf das Kirchen- und Staatswesen in Un­garn. Tübingen, 1910. — Kacsóh Lajos: Kálvin János poli­tikai-társadalmi téren. Kunszentmiklós, 1911. — Sebestyén Je­nő: Kálvin és a kapitalizmus. Marosvásárhely, 1911. — Ugyan­az: Nietzsche és Kálvin. Bp. 1917. — 30. Kanyaró Ferenc: Unitárius történetírás és Kálvin-orthodoxia. 1895. — Gyenge János: Servet Mihály pőre és Kálvin viszonya ahhoz. Bp. 1909. 2. kiad. Nagyvárad, 1913. — Kovács J. István: Kálvin és Servet. Pápa, 1911. — 31. Kuyper Ábrahám: A kálvinizmus lényege. Bp. 1922. — Doumergue Emil: Művészet és érzelem Kálvinnál és a kálvinizmusban. Bp. 1922. — Kuyper Ábra­hám: A calvinismus politikai jelentősége. Bp. 1923. — Sebes­tyén Jenő és köre a következő sorozatokat adta ki: Holland —Magyar Kálvinista Könyvtár. Bp. 1922. és köv. — A Kálvin János Társaság Kiadványai. Bp. 1936. és köv. — A Buda­pesti Református Theologusok Kálvin János Körének Kiad­ványai. Bp. 1938. és köv. — A Kálvin János Társaság 1938 januárjában tartott konferenciájának előadásait tartalmazza a következő gyűjteményes mű: Az Egyetemes Papság Lényege és Jelentősége. Bp. 1938. — 32. A Kálvinista Szemlét 1920-tól 1932-ig Sebestyén Jenő szerkesztette, 1933-ban Kovács J. Ist­ván. — 33. A Magyar Kálvinizmus­t 1934-től 1938-ig Sebes­tyén Jenő szerkesztette. — 34. Sebestyén Jenő: Mit akar a Kálvin János Társaság? Bp. 1936. — 35. Tavaszy Sándornak 280

Next