Theologiai Szemle, 1982 (25. új évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 2. szám - KÖNYVSZEMLE - Tóth Béla, P.: A teljes élet

Potter ezt az utóbbi hangot üti meg. Széles látó­körű, művelt, sőt tudós — és főleg olyan keresztyén, aki lát a történelemben. Tudja, hogy az egyház előtt álló alternatívák: csökönyösen tovább menni az ed­digi úton, vagy pedig végre valóban figyelmet szen­telni a körülöttünk élő emberek életének, mégpedig közülük is elsősorban a kicsinyek, a kisemmizettek, az elnyomottak tömegeinek. Túl sokáig volt az egyház a hatalom oldalán anélkül, hogy alapító mesterét, Krisztust követte volna a szegények, peremre szorul­tak, kiszolgáltatottak ügyének felvevésében. Szerinte az egyház annyiban egyház, amennyire ké­pes a Krisztus követésben megújulni. Ha nem akar Istennel egyenlő lenni (olyanok lesztek, mint az Is­ten ...”), amint Jézus is, aki Istennek formájában volt, nem tekintette azt zsákmánynak. Ha nem a ma­ga érdekeit keresi, hanem tud szolgai formát felven­ni. Ha tudja odaadni, változtatni, feladni struktúráit, amint Jézus még az életét is tudta odaadni. Lényege szerint tehát egy emberséges, szolgáló és dinamikus keresztyénség az, amit az EVT főtitkára képvisel. Egész könyve mindehhez telis-tele , van jobbnál jobb exegézisekkel. (Ő is jogi alapvégzettségű, mint Kálvin, de olyan teológusokat vall későbbi meste­reinek, mint Barth, Brunner, Bultmann, a két Niebuhr, Dodd, a két Bailly és főleg: Tillich.) Minden tétele bibliai szómagyarázatokból bomlik ki. Ezek kö­zül legszebb talán az „üdvösség” (szótém­a)­­ értelme­zése, ami az ószövetségi „jásá” t kiszélesíteni, tágas­sá tenni, teret adni igére épül, s aminek ellentéte a szűk, a szoros, a szorongatott, az elégtelen. Isten üd­vözítő akarata, megváltó szándéka az, hogy minden emberi lét az őt megillető tágas, bőséges térhez, lehe­tőséghez, élethez jusson. Isten lényege az igazság (cé­­dáká), ami azt jelenti, hogy igazi, valódi, természeté­nek megfelelő. Ezért mindenkinek, aki Krisztusban az övé, az igazság eföldi érvényesülésén (mispát) kell munkálkodnia. Istennél a szó és a tett egyet jelent (hábár), ezért az egyházban nem csak elvekre és hit­tételekre, hanem azokkal összhangzó cselekedetekre van szükség. Vannak görög és latin szómagyarázatok is könyvé­ben bőven. Azokat a közhasznú szavakat értelmezi, amiket az európai kultúrkörben ma unos-untalan használunk, de jelentésük sokszor tisztázatlan. A „dialógus” mögött pl. a személyes, ember-ember kö­zötti beszélgetés alapjelentését mutatja ki. Vagyis szerinte nem elvek és ideológiák (­személytelen, in­tézményes tényezők) ütköztetése az igazi dialógus, hanem életnek élettel való találkozása, egymás meg­becsülő megértése, tudomásulvétele és elfogadása, nem feltétlenül a „megegyezés” vagy netán a „kiegye­zés” kényszerével, de feltétlenül egymás bizalmatlan­ság nélkül való komolyanvételével. A „hatalom” (power) mögött a „potere” szó tartal­mában a „képesnek lenni valamit megtenni, valami újat bevezetni, változtatni” jelentéstartomány alap­ján azt hangsúlyozza, hogy a hatalom gyakorlása, a politika, lényege szerint az emberek együttélése prob­lémáinak rendezését jelenti. A hatalommal való visz­­szaélés, a zsarnokság célja éppen ezért mindig az, hogy elszigetelje az uralkodót az urak­­tól, s az alatt­valókat is szeparálja egymástól, kölcsönös gyanak­vást és félelmet táplálva bennük egymás iránt, hogy ezzel megkösse energiáikat, különösen a változtatás, az újatbevezetés képességét megvonva tőlük. A ha­talom igazi feladata ezzel szemben az emberek együttélésének biztosítása, annak keresése, hogyan tölthetik be rendeltetésüket igazán emberként. Egye­bek közt emlékeztet arra is, hogy a nairobi világ­gyűlés deklarációja szerint a „vallás szabad gyakorlá­sa” magába­­foglalja „a vallási testületek jogát és kö­telességét arra, hogy kritikát gyakoroljanak az ural­mon levő hatalommal szemben vallási meggyőződé­sük alapján, amennyiben az szükséges” (105. o.). A hatalom gyakorlásának fent kifejtett módjához a szeretetre (egy, a hatalmon túli, célt adó tényezőre) van szükség. Az EVT ma, mondja Potter, egy sereg olyan üggyel kell foglalkozzon, amelyek mind a sze­retet hiányából fakadnak, s az EVT radikálisan kény­telen gyakorolni a szeretet hatalmát, ahol csak erre lehetősége van. Az „igazságot szeretetben” parancsa alapján Potter konfrontálja a legkülönbözőbb földrajzi helyzetű tár­sadalmi rendszereket az evangéliumi mértékkel. Sem a nyugati, sem a keleti társadalmi rendszereknek nem elkötelezettje. Nem fogja pártját egyik égtájnak vagy rendszernek sem a másik ellenében. Potter, ezt kell mondjuk, egyedül az igazság elkötelezettje, és úgy tartja, hogy Krisztus az igazság. Sorra veszi a világ minden táját, a közelieket éppúgy mint a távoliakat, és az evangélium mércéjét állítja oda a legkülönbö­zőbb politikai rendszerek és társadalmi berendezke­dések mellé. Hogy melyikről mit is mond részletei­ben, azt megtudhatja az érdeklődő olvasó, ha veszi a fáradtságot könyve átolvasására. Egy bizonyos: őszinte, egyenes és evangéliumi szóra fog lelni. Potter Jézus szemével néz, és ezért sok rafinált álszentsé­gen meg propagandisztikus kendőzésen áthat a pil­lantása. Azt mondtuk, hogy nem elkötelezettje egyetlen táj­nak és rendszernek sem, csak Krisztusnak. Valójá­ban mégis van egy szempont, ami végigvonul egész könyvén, ott van szinte min­den lapon és minden sorban: ez pedig a nem-fehérbőrű ember szenvedései iránti érzékenysége. Személyes elfogultsága lenne? Karib-tengeri, Afrikából rabszolgának behurcolt ősei temérdek megaláztatásának, kiszolgáltatottságának és nyomorának húsába-csontjába vésett emléke? Sokkal inkább a mai realitás hű tükörképe ez, jóléti száza­dunk sötét árnyéka: ma valóban a nem-fehér ember a legelnyomottabb szerte a világon. És hisszük, ha Potter feléjük fordul, akkor benne nemcsak a karib­­tengeri rabszolga ősök unokája, hanem a végre való­ban Krisztusra eszmélő, 20. századi keresztyén az, aki lehajol a legrászorultabbakért. „Beszélni annyi, mint szeretni” — idéz egy afrikai közmondást, könyve egyik legmegkapóbb részében, ahol a kommunióról szól. Isten országa, a közös élet, a kommunió és a kommunikáció egy és ugyanazon valóságok, mondja. Az EVT célja, hogy a „kultúrák egyetemes dialógusának”, az igazi kommunikációnak előmozdítója legyen. Tennie kell ezt egyrészt tagegy­házai egymás közti „beszélgetéseinek” elősegítése, másrészt a nemzetek és kultúrák egyetlen nagy, vi­lágméretű közösségben való harmonikus együttmű­ködése támogatásával. Az ökumené nem uniformizá­lást, nem a fehér kultúra másokra erőltetését jelenti, hanem a Jelenések könyve Mennyei Jeruzsálemének nyitott kapujú városát, ahol minden kapun más és más fajta drágakő van, s amely város mindenkinek nyitva van, mert az Úr annak világossága. Ez a nyi­tott kapujú város, ahol minden nép, nemzet és kul­túra helyet kaphat — az Isten dicsőségének világossá­gában — Potter látomása is. A félelem, rezignáció és nihil világában üzenet ez a világ népeihez, mindenek előtt nekünk, keresztyéneknek. Csak kétféle ember kirekesztett a „nyitott kapujú város”-ból: a gyáva, hitetlen, és a tisztátalan. Az előbbi az, aki magát nem akarja, nem meri elkötelezni, és hitetlenségében

Next