Theologiai Szemle, 1992 (35. új évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szabó György: Tóth Ferenc lelkészképzési- és továbbképzési reformterve

oldhatja fel. Ebben is igaza van Madáchnak, amikor fi­gyelmeztet, még ha Lucifer szájából is: A szent tanok Ah, épp a szent tan mindig átkotok, Ha véletlen reábukkantatok: Mert addig csűritek, hegyezitek, Hasogatjátok, élesítitek, Míg őrültség vagy béke lesz belőle, Egzakt fogalmat nem bírván az elme, Ti mégis mindig ezt keresitek Önátkotokra, büszke emberek. dr. Medgesy M. László (Wallingford, CT, USA) FELHASZNÁLT IRODALOM Ernst Benz: The Eastern Orthodox Church, Its Thought and Life. Anchor, New York, 1963; Nicolas Berdyaev: The Russian Revolution. Univ. of Mi­chigan Press, Ann Arbor, 1961; Richard T. DeGeorge: Soviet Ethics and Morality. Univ. of Michigan Press, Ann Arbor, 1969; Janes Ellis: The Rus­sian Orthodox Church. London, Croom Helm 1986; Jacques Ellul: The NewDemons (Secular Religions). The Seabury Press, New York, 1975;Jan Librach: The Rise of the Soviet Empire. Frederick A. Praeger, New York, 1967; Richard Lowenthal: World Communism, The Disintegration of a Se­cular Faith. Oxford University Press, New York, 1966; Madách Imre: Az Ember Tragédiája. Szépirodalmi Kiadó Budapest, 1960; G. F. Alekszand­­rov et al: Ioszif Visszarionovics Sztálin, Rövid életrajz. Szikra, Budapest, 1952; B. H. Sumner: Peter The Great and the Emergence of Russia. Collier, New York, 1973; Timothy Ware. The Orthodox Church. Penguin Books, Great Britain, 1973; Serge A. Zenkovsky Ed.: Medieval Russia's Epics, Chronicles, and Tales. E. P. Dutton, New York, 1974. Tóth Ferenc lelkészképzési- és továbbképzési reformterve*. Tóth Ferenc éppen 220 éve született a Balaton mellett, Vörösberényben. Gazdag termést hozó, s egyháztörténeti szempontból is korszakalkotó élete 1844-ben zárult le. Életével, munkásságával külön előadás keretében kellene foglalkozni. Most — a tömör életrajzi összefoglalást adó életrajzi lexikonok, biográfiák mellett, mint pl. Zoványi Egyháztörténeti lexikona, Szinnyei József életrajzi feldol­gozása — csupán csak utalok Tóth Ferenc életének és életművének legfontosabb nyomtatott forrásaira. Első­ként kell megemlíteni Liszkay József (egyébként Tóth Fe­renc veje) életrajzi tanulmányát, mely a Nagy papok életrajza című gyűjteményes kötetben jelent meg 1877- ben. Ez Tóth Ferenc életének leghasználhatóbb össze­foglalása. Az általunk tárgyalt kérdéskört Liszkay azonban éppen csak érinti. De épp így szemérmesen hall­gatnak Tóth Ferenc életművének talán legjelentősebb vo­nulatáról a vele kapcsolatos ünnepi megemlékezések és gyászbeszédek. Életrajzi szempontból azonban ez utób­biak is nélkülözhetetlenek, így az a füzetecske is, mely az 1827. június 19-én Pápán tartott püspökszentelő is­tentisztelet dokumentációja. Ebben található­­Nagy Mihály kocsi lelkésznek, a tatai egyházmegye esperesének ekkor elmondott igehirdetése is, mely az ilyenkor szokásos mó­don felsorolja az ünnepelt érdemeit. Az 1844. november 20-án, a pápai gyülekezet temp­lomában tartott gyászistentiszteleten ugyancsak Nagy Mi­hály esperes, egyházkerületi főjegyző, majd Tóth Ferenc püspök utódja­­ hirdette a vigasztalás evangéliumát. A gyászbeszédet Széki Béla pápai teológiai tanár tartotta. Mindkét beszéd megjelent a Pápán 1845-ben kiadott „Emlékoszlop...” című füzetben. A kisebb cikkeket, meg­emlékezéseket a jegyzetben említem meg. Benedek Sándor 1933-ban külön kötetet szentelt Tóth Ferenc gyakorlati teológiájának, e tanulmánykötetben szintén részletes életrajz található. Ugyanő 1945-ben „Mi­ről prédikált Tóth Ferenc” címmel jelentetett meg egy füzetet.­ Szűkebb témakörünkben egyedül Tóth Endre pápai egyháztörténész professzor végzett kutatásokat. Eredményeit 1931-ben tette közzé egy Pápán megjelent kis fűzött, 16 lapos füzetben, „Lelkészképzés és tovább­képzés Tóth Ferenc korában” címmel. Előadásom tehát Tóth Endre kutatásaihoz kapcsolódik, annak folytatása.­ Ha csak röviden is, de azért Tóth Ferenc életének főbb állomásait szükséges megemlítenem, hogy egyértel­mű legyen előttünk, ki volt ő, s hol van a helye egy­háztörténetünkben. Az elemi iskolát befejezve gimnáziumi s felsőbb ta­nulmányait a debreceni kollégiumban végezte, végig emi­nens tanulóként. 1788. tavaszán lett tógátus diák, 1794-től köztanítóságot viselt, 1798-tól senior volt, ez idő alatt rendezte a kollégium bibliotékáját is. Pro­fesszorai voltak Ormós András, Szilágyi Gábor, Szatmári Paksi István, Hatvani István, Sinai Miklós, tanulótársa volt Csokonai Vitéz Mihály. A kollégium ajánlásával 1799 tavaszától Bécsben nevelősködött gróf Teleki Sámuel er­délyi kancellár házánál, akivel kapcsolata a későbbiekben sem szakadt meg, amit levelezésük bizonyít.­ A pápai református egyház konzisztóriuma 1799-ben meghívta a teológia tanárának, ám előbb — Teleki Sámuel pártfo­gásával — egy éven át a göttingeni egyetemen gyara­pította ismereteit. 1801. június 5-én iktatták be a kollégiumi rangot visszanyert pápai főiskola tanári állá­sába, mint a teológia első tanárát.­­ Természetesen mind­három pápai kollégiumtörténet — Kis Ernőé 1896-ból, Lampert Gézáé 1931-ből, s az 1981-es új kollégiumtör­ténet is — fejezeteket szentel Tóth Ferenc 16 évi pápai tanárságának, a pápai kollégium felvirágoztatásáért ki­fejtett szervező tevékenységének. Tóth Ferenc élete és a pápai kollégium sorsa összefonódtak, örök időkre el­választhatatlanok, hisz pápai lelkészként, esperesként, majd püspökként is a kollégium legfőbb védelmezője, gondviselője volt. Magatartása örök példa minden idők dunántúli püspökeinek. Mándi Márton István mellett ő tette a legtöbbet a kollégium tudományos rangjának visszaszerzéséért, a kollégium Pápán való maradásáért, új tanszékekkel való bővüléséért, az egyre szélesebb ala­pokon folyó oktatás anyagi feltételeinek megteremtéséért. Tóth Ferenc tanári és tudományos munkájában egya­ránt kiemelkedőt nyújtott. Ugyanez mondható el könyv­társzervezői tevékenységéről is.­ A főiskolai könyvtár Pápán igazi fejlődését Tóth Ferenc direktorsága alatt érte el. Az ő áldozatos gyűjtése, buzdítása alapozta meg a könyvtár 1711 előtti magyar könyv-, valamint antikva- és kéziratállományát. A könyvtárba kora legkiválóbb teo- Elhangzott a Doktorok Kollégiuma Plenáris Ülésének Egy­háztörténeti szekciójában. Debrecen, 1988. augusztus 23. 50

Next