Theologiai Szemle, 1995 (38. új évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - EMLÉKEZZETEK MEG... - Pápai Szabó György: Torkos Jakab dunántúli püspök kanonika vizitációja 1747-ből
lógiai tevékenysége. In Studia et Acta II. (Szerk. Dr.Bartha Tibor) - Czeglédy Sándor: 1964. Emberi hagyományok ostorozása. In Református Egyház 1964. - Dömötör Tekla: 1983. Naptári ünnepek, népi színjátszás. Bp. 1983. - Erdélyi Zsuzsánna: 1976. Hegyet hágók letét lépék. Budapest - Énekeskönyv 1794. Közönséges Isteni Tiszteletre rendeltetett Énekeskönyv, mellyben vágynak Himusok, Sóltárokból szereztetett Ditséretek Posonyban Nyomtattatott Patczkó Ferentznél 1794. Énekeskönyv 1822. Közönséges Isteni tiszteletre rendeltetett Énekeskönyv...Nyomtatatott Pesten a Fő T Dunán inneni, Dunán túli és Tiszán inneni Helvét Vallástételt tartó Superintendentziák rendelésére, Trattner János betűivel 1822. - Énekeskönyv 1907. Közönséges Isteni tiszteletre rendelt Énekes Könyv Budapest 1907. - Énekeskönyv 1948. Énekeskönyv a magyar reformátusok használatára. Budapest FD.-II. 1843. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. In Egyházi és Iskolai Lap II. évfolyam. Szerk. Székács József és török Pál Pesten. - Földváry László, 1906. Adatok a Felsőmagyarországi ev. Egyház történetéhez. In Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár (Szerk: Stomp László V. évfolyam Budapest 1906. - Kádai Bodor Gellért: 1677. Traditiorum humanarum flagellatio Debrecen 1677. - Katona Géza: 1940. Samarjai János gyakorlati theologiája. In Theologiai Szemle XVI. évfolyam pótfüzete. - Kilián István-Kiss Tamás: 1985. Nagyváradi betlehemes játék (1629) - Kiss Áron: 1881. A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései Bp. 1881. - Kriza Ildikó: 1977. Szálláskereső Mária (Apokrif motívumok a mai szájhagyományban) In Népi Kultúra, népi társadalom, Főszerkesztő Ortutai Gyula. Bp. 1977. - LF. 1566. Váradi Énekeskönyv - Makkai Endre - Nagy Ödön: 1993. Adatok a téli néphagyományok ismeretéhez. Bp. 1993. - Manga János: 1947. Szálláskeresés. In Ethnographia Bp. 1947. - Martonfalvi Tóth György: 1663. Kerestyéni ünnepek, Uj kiadás 1700. Kolozsvár - Molnár Ambrus-Szigeti Jenő: 1984. Református népi látomásirodalom a XVIII. században. Bp. - Molnár Ambrus: 1989. A Partikuláris és nemzetközi iskola. In Négyszáz év Hajdúszoboszló neveléstörténetéből. (Szerk: Gazdag István) - Murányi Róbert Árpád: 1979. A lutheri liturgia a Bánfai Gyűjtemény tükrében. In Theologiai Szemle (Szerk: Prőhle Károly) Új folyam XXII. 1979. Nagy Sándor Béla: 1937. A református istentisztelet Kálvin felfogása szerint. In Theologiai Szemle XIII. évfolyam (Szerk: Csikesz Sándor) Első pótfüzet Debrecen 1937. - Révész Kálmán: 1883. Egy ünnep, melyet a naptárakból kifeledtek. In Debreceni Protestáns Lap, 1883. május 5. - Szegedi Gergely: 1569. Énekeskönyv, melből szoktanac az urnac Diczeretet mondani... Debreczenbe nyomtatta Komlos András A N.M.D.LXIX. - Szénási Sándor: 1994. A református Mária-kép. In Confessio 94/1.(Szerk: Tenke Sándor) Bp. - Szilády Áron: 1893.Sz.Gergelyről és énekeskönyvéről Budapest 1893. - Zoványi Jenő: 1977. Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon 3. javított és bővített kiadás (Szerk: Ladányi Sándor) EMLÉKEZZETEK MEG Torkos Jakab dunántúli püspök kanonika vizitációja 1747-ből A tanulmányunk tárgyát képező egyházlátogatási jegyzőkönyv („Processus Visitationis Extraordinariae in nomine Domini Anno 1747 die 26 Mai...”) eredeti kéziratát a Dunántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának Kézirattára őrzi.A címet, valamint az egyházvizsgálat alapját képező kérdéseket kivéve a kézirat magyar nyelvű, a szokásos latin citációkkal, betoldásokkal. Témánk tehát a Torkos Jakab szuperintendens által, Nagybányai István kéttornyúlaki és, Komáromi Pál győri lelkészek (ez utóbbi a tatai egyházmegye esperese, egyázkerületi főjegyző) társaságában a veszprémi, peremartoni és belsősomogyi egyházmegyékben 1747. május 26-június 12 között tartott egyházlátogatás jegyzőkönyve. A 27 levélből álló, 32x20 cm nagyságú kézirat zömmel Torkos Jakab kézírását tartalmazza, kisebb részben Nagybányai Istvánét, vagy Komáromi Pálét. Itt említem meg, hogy a református egyházi gyűjteményekben található kanonika vizitációk tudományos feldolgozása megkezdődött, s ezt a munkát a Közép-Kelet-Európai Reformáció Történetének Kutató Intézete (Debrecen) irányítja, így kerülhetett sor 1986-87-ben a pápai gyűjteményekben található két kanonika vizitációs napló, illetve jegyzőkönyv feldolgozására, szövegük legépelve, sajtókész állapotban van. Az egyik a Torkos-féle kézirat, a másik a már említett Komáromi Pál esperesnek, 1736-ban a tatai traktusban teljesített egyázlátogatásáról készült jegyzőkönyve. Remélhetőleg kiadásukra is mielőbb sor kerülhet. A püspöki esperesi egyázkormányzás legfőbb eszköze a református egyházban is a rendszeresen végzett egyházlátogatás (canonica visitatio) volt. Sőt, legrégibb zsinati kánonaink szerint ez nem csupán joga, hanem egyenesen kötelessége volt az espereseknek és püspököknek. Számadással tartoztak a traktus és a szuperintendencia legfőbb hatóságának a provinciális, illetve generális zsinatnak. A püspöki kanonika vizitációt (generális visitatio) főbb zsinataink szintén törvénybe iktatták, ám ezt utóbb a püspökök jobbára elhanyagolták, az esperesekre hagyva az egyházlátogatás teljesítését, így a püspöki egyházlátogatási jegyzőkönyvek anyaga sokkal kisebb az esperesi látogatások jegyzőkönyveihez képest. Torkos Jakab 1711.február 13-án Pápán született. Alsóbb iskoláit Pápán végezhette. A prédikátori hivatalra a sárospataki kollégiumban készült, mivel felsőbb tanulmányok folytatására Pápán akkor nem volt lehetőség. Miután Sárospatakon befejezte tanulmányait, külföldre ment. 1733-34-ben Zürichben, 1735-ben rövid ideig Utrechtben tanult. Hazatérvén 1735 őszén Pápán - rövid rektorkodás után - lett másodlelkész Komáromi József mellett. Ekkor 24 éves, 1752. május 8-ig pápai prédikátor, amikor is a pápai eklézsia vallásgyakorlatát királyi rendelettel betiltották. Pápáról elűzetvén, 1752-ben Peremartonban, majd 1758-ban Adásztevelen foglalt el lelkészi állást. 1745-ben - 34 évesen - Kenessey István dunántúli főkurátor hathatós közreműködésével választják püspökké, mely tisztét 40 esztendőn át, egészen 1785-ben 37