Theologiai Szemle, 2006 (49. új évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1. szám - SZÓLJ, URAM! - Mészáros Kálmán: Jézus Krisztus az Út, az Igazság és az Élet!

SZÓLJ, URAM!_______________________ ✓ s Jézus Krisztus az Út, az Igazság és az Élet! Isten kegyelméből ismét egy új esztendő áll előttünk. Még nem tudjuk, hogy milyen események, hatások, szellemi kihívások várnak ránk ebben az évben. Rohamosan változó világunkban, ahol kiszámíthatatlan folyamatok és fordulatok, reménység és kétség, átmeneti nyugalom, időnként pedig megrázó események és keserű csalódások kísérik életünket, szükségünk van egy olyan biztos pontra, amihez igazodhatunk, és hitünk horgonyával belekapaszkodhatunk. Miben lehetünk biztosak, mi az, ami sohasem fog változni? Pál apostol meg volt győződve arról, hogy csak egyetlen dolog nem változik, csak egyetlen dolog biztos! A Rómában élő keresztyéneket így bíztatta az apostol: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?" - majd így folytatja :Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek... nem választhatnak el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban " (Róm 8,35-39). Tegyük fel a kérdést: Miért volt olyan biztos az apostol afelől, hogy semmi sem változtatja meg Isten szeretetét irántunk? Először is: kicsoda ez a Pál? Kiváló képességekkel rendelkezett; az első században élt törvénytudó. Farizeus volt, aki ismerte, és ereje szerint gyakorolta is a törvényt. A Római Birodalom legnevesebb zsidó rabbija, Gamáliel oktatta, aki egyébként Heródes jogi tanácsadója volt. Pálnak a Rómaiakhoz írt levele viszszatükrözi rendszeres teológiáját - az egész levél Isten irántunk való, Krisztusban megnyilvánuló szeretetének misztériumáról szól, így ez az igerész is annak bizonyítékát tárja elénk, hogy miért volt annyira bizonyos abban, hogy Isten szeretete nem változik irántunk. Nézzük röviden a nagy törvénytudó bizonyítékát. Az első bizonyíték a 31. versben található: „ Na Isten velünk, ki lehet ellenünk?" Más szavakkal kifejezve, ha Isten, aki a világmindenséget alkotta, a mi oldalunkon van, ki fenyegethetne bennünket? Ő bizonyosan hatalmasabb, minden bennünket fenyegető veszélynél és ellenségnél! A második kérdését úgy teszi fel Pál a 32. versben, mint egy ügyész a bíróságon: „De hogyan tudjuk meg, hogy Isten a mi oldalunkon áll?" Ahogyan a szülőknek is, akik szeretetüket akarják bizonyítani gyermekeik felé, kézzelfogható módon kell ezt kifejezésre juttatni. Isten egyetlen Fiát adta értünk. Semmit sem tartott meg magának. Bizonyítékát adta szeretetének, így mondhatja Pál azt, hogy Isten a mi oldalunkon áll, s ezt be is bizonyította. A 33. versben a törvénytudó Pál folytatja a kérdésfeltevést. Ki hozhat fel vádat ellenünk, és ki állíthatja meg Isten szeretetét? Isten maga? Nem, Ő megigazított minket, és nem tart többé bűnösnek bennünket. A 34. versben ugyancsak a törvénytudó kérdezi: „És Krisztus vajon nem vádol bennünket?" Nem, Ő a szószólónk és védőügyvédünk. Nem ítélhet el minket, ha Ő az ügyvéd. A 35-38. versekben is hasonlóképpen folytatja Pál. Ki vagy mi más választhat el minket Isten szeretetétől? Napi gondok? Pénzügyi nehézségek? Házasságon, családon belüli problémák? Konfliktusok a gyermeknevelésben? Az ország kormányzása körüli nehézségek? Egyik sem választhat el minket Isten szeretetétől! És az éhezés vagy a szegénység kihívásai? Azok sem. A háború vagy terrorcselekmények? Nem - semmi sem választhat el Isten szeretetétől. Hogyan tud segíteni nekünk ma a 2000 évvel ezelőtt keletkezett Szentírás? Mire való az Isten változatlan szeretetében való bizonyosság? Úgy gondolom, hogy három fontos dologra tanít bennünket. Először is, ez a bizonyosság erőt ad a mindennapok őrlődéséhez és gondjainak megoldásához. Amikor úgy érezzük, hogy a problémák és kihívások hullámai összecsapnak a fejünk felett, a 37. vers megérint és felemel bennünket. Isten változatlan szeretetének megtapasztalása nyomán a Szentlélek ereje jár át bennünket. Még ha háború dúl is körülöttünk, és ellenséges erők szorongatnak is, úgy, hogy életünk felől is kétségek vennének körül, szívünk mélyén akkor is Isten békessége és nyugalma honol. Másodszor, ez a bizonyosság ad reményt a bizonytalan jövőhöz. Megint csak mint szülő gyakran elgondolkodom, hogy vajon milyen világot hagyunk hátra gyermekeinknek, unokáinknak? Milyen lesz Európa és benne Magyarország, egy-két évtized múlva? Nagyon nehéz problémákkal kell szembenéznie a következő generációnak: világokat megosztó vallási fanatizmus és annak torzszülöttje, a civilizációnkat fenyegető terrorizmus, új, ismeretlen betegségek, túlnépesedés, és így tovább. De függetlenül attól, hogy mit tartogat a jövő, mi tudhatjuk azt, hogy Isten szeretete mindig velünk van. Végül pedig ez a bizonyosság adja az örökkévalósághoz a legnagyobb reményt. Még a halál sem választhat el Isten szeretetétől Jézus Krisztusban. Amikor meghalok, a mennyországban leszek Istennel, Krisztus szeretetében örökké! Mivel Isten gyermeke vagyok, Pálhoz hasonlóan én is bizonyos vagyok abban, hogy semmi sem választhat el Isten szeretetétől - még a halál sem. Kedves Testvéreim, ti hogy vagytok ezzel a kérdéssel? Milyen kapcsolat fűz benneteket Istenhez? Erre a bizonyosságra mindannyiunknak szüksége van. Ennek azonban van egy feltétele, mégpedig hogy Krisztus hívását elfogadva egyedüli Megváltónkként tegyünk vallást Róla! Minden élethelyzetben emlékezzünk Jézus örökérvényű kijelentésére: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!" (Ján 14,6). Világunk sebesen változik. Csak egyetlen reménység van, amely változatlan: az, hogy bármi is történik, nem választhat el Isten szeretetétől, mely Jézus Krisztusban jelent meg. Befejezésül hadd bátorítsalak benneteket, testvéreim, arra, hogy legyetek bátor hírnökei ennek a reményteljes üzenetnek ott, ahol éltek. Magyar népünknek szüksége van azokra az elkötelezett hívő emberekre, akik nem torpannak meg a leküzdhetetlennek látszó akadályok láttán feladatuk teljesítésében, hanem Isten szeretetében bízva készek követségében járni mindvégig hűségesen. Hiszem, hogy ebben a közös küldetésben erősít majd meg bennünket az a közös seregszemle, amelyet hat év után újra szeretnénk megrendezni ez esztendőben. A Magyar Baptisták Világtalálkozóját, Debrecen városában tartjuk meg, 2006. augusztus 4-6. között. A világtalálkozó jelmondata a címben olvasható kijelentés: „Jézus Krisztus az Út, az Igazság és az Élet". Szeretnénk, ha a Kárpát-medencében, a tengerentúl és a nagyvilágban szétszóródott magyar baptisták összetartozását segítené elő az imádságos készülődés erre az ígéretesen szép alkalomra és egy Istentől megáldott világtalálkozón ünnepelhetnénk és adhatnánk hálát együtt a változatlan reménységért. Az a vágyunk, hogy lélekben összeforrva egy szívvel és egy akarattal magasztaljuk és dicsőítsük Alkotónkat, Megváltónkat és Vigasztalónkat! Legyen Isten áldása mindanynyiunkkal! Dr. Mészáros Kálmán 3