Theologiai Szemle, 2009 (52. új évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1. szám - KITEKINTÉS - Rajki Zoltán: A Hetednapi Adventista Egyház Magyarországon a rendszerváltozás után a statisztika tükrében

képet kaphatunk arról, hogy mely társadalmi csoportok az adventizmus potenciális „vevői”. Tanulmányom statisztikai adatainak legfontosabb for­rásaiként felhasználtam: az egyház hivatalos jelentéseit, a 2005. év végi/2006. év eleji felmérését­, valamint a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatait. I. A taglétszám és a tagfelvétel számának alakulása a Hetednapi Adventista Egyházban 1945 és 2006 között Magyarországon A Hetednapi Adventista Egyház a második világhábo­rút követően gyors ütemben bővítette tagjainak számát. A taglétszám 1945 és 1949 között 3608 főről 6107 főre emelkedett. (1. diagram) A keresztségek száma 1946- ban 798 fő, 1947-ben 861 fő és 1949-ben 827 fő volt.­ (2.diagram) A gyors taglétszám bővülésének hátterében az állt, hogy a felekezet a vallásszabadság lehetőségeit kihasználta. Tagságát sikeresen mozgósította különböző programok segítségével, illetve a bizonytalan politikai, gazdasági és társadalmi helyzetben a lakosság is fogé­konynak bizonyult a vallás iránt.­ A kommunista hatalomátvételt követően állami nyo­másra csökkent a hitterjesztés lehetősége a külvilág felé. Sőt az egyház még saját tagjainak lelkigondozását is kor­látozottan végezhette. Az ötvenes évek elején azonban a taglétszám kisebb ütemben, de tovább növekedett. A ke­resztségek száma 678 főről (1950) 434 főre csökkent 1952-re. Az alacsonyabb ütemben megvalósuló taglét­számbővülés a negyvenes évek második felének misszi­ója utóhatásaként értékelhető. Ezt követően taglétszám­csökkenést és a keresztségek számának gyors visszaesé­sét figyelhetjük meg. Az előbbi üteme 1956 és 1965 kö­zött felgyorsult a Buday-féle szakadás, a névleges tagok törlése, a külvilág felé irányuló missziós erőfeszítések korlátozottsága következtében, illetve a gyülekezetek a társadalmi viszonyok változásához sem a legszerencsé­sebben reagáltak. A felekezetben helyi szinten erős befo­lyással rendelkeztek a „tanulás-ellenes” személyek. Egyes gyülekezetekben kizárást, vagy fegyelmi eljárást vonhatott maga után a moziba, színházba, presszóba já­rás, vagy a „divatos öltözet”. A Kádári-konszolidáció, a falusi-tanyasi életforma szétverése, a falusi lakosság vá­­­­rosba, különösen nagyvárosba (elsősorban Budapestre) költözése szintén tagveszteséggel járt. A felekezet 1965 és 1971 között politikai okok miatt 5800 főt jelentett tag­létszámként, de ténylegesen a Négyesi-féle szakadás, és a hitehagyások miatt alacsonyabb lehetett, amit tükröz, hogy 1972-ben 5485 főt regisztráltak. Az 1970-es évek elején stagnálást, sőt kisebb taglétszámbővülést tapasz­talhattunk. Okaként a gyülekezeti élet megszilárdulását, az aktív lelkigondozói munkát, illetve a korábbi szakadár mozgalmakból visszatértek csoportját említhetjük meg. Az Egervári-féle szakadás nagymértékben hozzájárult a taglétszám 3573 főre történő zuhanásához az 1975 és 1986 közötti években.­ (1-2. diagram) A felekezet konszolidációja a 80-as évek közepére fe­jeződött be, amely lehetőséget teremtett arra, hogy az or­szág politikai, társadalmi helyzetének változását kihasz­nálva erősödjön a hitéleti aktivitás, és tartós taglétszám növekedést tapasztalhassunk. A keresztségek/tagfelvéte­­lek száma 1989 és 1996 között 200-400 fő körül ingado­zott. 1989-ben a 400 főt is meghaladó keresztség/tagfel­­vétel hátterében az Aratás Budapest evangélizációs kam­pány mellett az Egervári csoporthoz tartozók egyházhoz való visszatérése, illetve rehabilitációja állt.­ Az 1990-es évek elején, a keresztségi/tagfelvételi eredmény jelentős részét a külföldről érkező lelkészek evangélizációs soro­zatai (Békéscsaba, Gyula, Szeged, Zalaegerszeg, Debre­cen stb.) adták. A magyarországi adventizmus bővülésé­hez nagymértékben hozzájárult az erdélyi magyar áttele­pülő hittársaik számának növekedése. Ennek következté­ben a taglétszám 3600 főről 4800 főre emelkedett. A 20. század végén, a 21. század elején a társadalom vallás iránti érdeklődése átalakult és a hagyományos, egyházi­­as jellegű felekezetek iránti érdeklődés csökkent, illetve a nagy evangélizációs sorozatok negatívumai is nyilván­valókká lettek. A gyors és nem kellően átgondolt dönté­sek következménye az új tagok jelentős mértékű lemor­zsolódása volt. Az új missziós módszerek (műholdas evangélizáció, kiscsoportokra épülő evangélizáció, gyü­lekezet-alapítási mozgalom) kiforratlan alkalmazása, il­letve a felekezet energiáinak belső, hatalmi viszonyokra való koncentrálódása miatt a keresztségek száma évente 150-160 főre csökkent. A taglétszám 1997-ben a Ke­resztény Adventközösséghez tartozók kizárása miatt 4400 főre esett vissza, majd ezt követően 4600 fő körül stabilizálódott 2004-re.8 (1-2. diagram) 2. diagram 1. diagram A Hetednapi Adventista Egyház taglétszámának alakulása 1945 és 2006 között (fő) Hetednapi Adventista Egyházhoz csatlakozók számának alakulása 1946 és 2006 között (fő) 1400 ■ 1200 ■ 1000 - 800 ■ 600- 400- 200 ___j \ \ a 1940 1950 1960 1970 1980 1990 2000 2010 Forrás: A Hetednapi Adventista Egyház hivatalos statisztikai adatai alapján készült saját szerkesztés 44

Next