Theologiai Szemle, 2009 (52. új évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - KITEKINTÉS - Rajki Zoltán: A Hetednapi Adventista Egyház Magyarországon a rendszerváltozás után a statisztika tükrében
képet kaphatunk arról, hogy mely társadalmi csoportok az adventizmus potenciális „vevői”. Tanulmányom statisztikai adatainak legfontosabb forrásaiként felhasználtam: az egyház hivatalos jelentéseit, a 2005. év végi/2006. év eleji felmérését, valamint a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatait. I. A taglétszám és a tagfelvétel számának alakulása a Hetednapi Adventista Egyházban 1945 és 2006 között Magyarországon A Hetednapi Adventista Egyház a második világháborút követően gyors ütemben bővítette tagjainak számát. A taglétszám 1945 és 1949 között 3608 főről 6107 főre emelkedett. (1. diagram) A keresztségek száma 1946- ban 798 fő, 1947-ben 861 fő és 1949-ben 827 fő volt. (2.diagram) A gyors taglétszám bővülésének hátterében az állt, hogy a felekezet a vallásszabadság lehetőségeit kihasználta. Tagságát sikeresen mozgósította különböző programok segítségével, illetve a bizonytalan politikai, gazdasági és társadalmi helyzetben a lakosság is fogékonynak bizonyult a vallás iránt. A kommunista hatalomátvételt követően állami nyomásra csökkent a hitterjesztés lehetősége a külvilág felé. Sőt az egyház még saját tagjainak lelkigondozását is korlátozottan végezhette. Az ötvenes évek elején azonban a taglétszám kisebb ütemben, de tovább növekedett. A keresztségek száma 678 főről (1950) 434 főre csökkent 1952-re. Az alacsonyabb ütemben megvalósuló taglétszámbővülés a negyvenes évek második felének missziója utóhatásaként értékelhető. Ezt követően taglétszámcsökkenést és a keresztségek számának gyors visszaesését figyelhetjük meg. Az előbbi üteme 1956 és 1965 között felgyorsult a Buday-féle szakadás, a névleges tagok törlése, a külvilág felé irányuló missziós erőfeszítések korlátozottsága következtében, illetve a gyülekezetek a társadalmi viszonyok változásához sem a legszerencsésebben reagáltak. A felekezetben helyi szinten erős befolyással rendelkeztek a „tanulás-ellenes” személyek. Egyes gyülekezetekben kizárást, vagy fegyelmi eljárást vonhatott maga után a moziba, színházba, presszóba járás, vagy a „divatos öltözet”. A Kádári-konszolidáció, a falusi-tanyasi életforma szétverése, a falusi lakosság városba, különösen nagyvárosba (elsősorban Budapestre) költözése szintén tagveszteséggel járt. A felekezet 1965 és 1971 között politikai okok miatt 5800 főt jelentett taglétszámként, de ténylegesen a Négyesi-féle szakadás, és a hitehagyások miatt alacsonyabb lehetett, amit tükröz, hogy 1972-ben 5485 főt regisztráltak. Az 1970-es évek elején stagnálást, sőt kisebb taglétszámbővülést tapasztalhattunk. Okaként a gyülekezeti élet megszilárdulását, az aktív lelkigondozói munkát, illetve a korábbi szakadár mozgalmakból visszatértek csoportját említhetjük meg. Az Egervári-féle szakadás nagymértékben hozzájárult a taglétszám 3573 főre történő zuhanásához az 1975 és 1986 közötti években. (1-2. diagram) A felekezet konszolidációja a 80-as évek közepére fejeződött be, amely lehetőséget teremtett arra, hogy az ország politikai, társadalmi helyzetének változását kihasználva erősödjön a hitéleti aktivitás, és tartós taglétszám növekedést tapasztalhassunk. A keresztségek/tagfelvételek száma 1989 és 1996 között 200-400 fő körül ingadozott. 1989-ben a 400 főt is meghaladó keresztség/tagfelvétel hátterében az Aratás Budapest evangélizációs kampány mellett az Egervári csoporthoz tartozók egyházhoz való visszatérése, illetve rehabilitációja állt. Az 1990-es évek elején, a keresztségi/tagfelvételi eredmény jelentős részét a külföldről érkező lelkészek evangélizációs sorozatai (Békéscsaba, Gyula, Szeged, Zalaegerszeg, Debrecen stb.) adták. A magyarországi adventizmus bővüléséhez nagymértékben hozzájárult az erdélyi magyar áttelepülő hittársaik számának növekedése. Ennek következtében a taglétszám 3600 főről 4800 főre emelkedett. A 20. század végén, a 21. század elején a társadalom vallás iránti érdeklődése átalakult és a hagyományos, egyházias jellegű felekezetek iránti érdeklődés csökkent, illetve a nagy evangélizációs sorozatok negatívumai is nyilvánvalókká lettek. A gyors és nem kellően átgondolt döntések következménye az új tagok jelentős mértékű lemorzsolódása volt. Az új missziós módszerek (műholdas evangélizáció, kiscsoportokra épülő evangélizáció, gyülekezet-alapítási mozgalom) kiforratlan alkalmazása, illetve a felekezet energiáinak belső, hatalmi viszonyokra való koncentrálódása miatt a keresztségek száma évente 150-160 főre csökkent. A taglétszám 1997-ben a Keresztény Adventközösséghez tartozók kizárása miatt 4400 főre esett vissza, majd ezt követően 4600 fő körül stabilizálódott 2004-re.8 (1-2. diagram) 2. diagram 1. diagram A Hetednapi Adventista Egyház taglétszámának alakulása 1945 és 2006 között (fő) Hetednapi Adventista Egyházhoz csatlakozók számának alakulása 1946 és 2006 között (fő) 1400 ■ 1200 ■ 1000 - 800 ■ 600- 400- 200 ___j \ \ a 1940 1950 1960 1970 1980 1990 2000 2010 Forrás: A Hetednapi Adventista Egyház hivatalos statisztikai adatai alapján készült saját szerkesztés 44