Theologiai Szemle, 2016 (59. új évfolyam, 2-3. szám)
2016 / 2. szám - SZÓLJ, URAM! - Khaled A. László: Pünkösd utáni útravaló: a szeretet hármas szabálya
Pünkösd utáni útra való: a szeretet hármas szabálya Textus: Jn 21,1-19 1. Pünkösd utáni emberek Pünkösd utáni emberek vagyunk. Olyanok, akik "kétezer év óta olvassuk, és értelmezzük a pünkösdi Lélek érkezését és munkáját. Az egyház megszületett, és az Apostolok cselekedeteiről írott könyv nagyszerű történetei arról számolnak be, ahogy Isten Lelke emberi életeket változtat meg, a Jézus által ígért Lélek megtérít, meggyógyít, és közösséget alkot, a gyülekezetét, az egyházat. Kétezer év óta örök a kérdésünk és vágyunk: az Úr Lelke köztünk is munkálkodik? Jelen van a mi időnkben is? A föld végső határain ma is átélhetjük azokat a kegyelmi időket, amiket az első keresztények Jeruzsálemben, majd Samáriában? A 20. század első felében egyik metodista teológiai tanárunk, későbbi püspökünk Németországban így tanította a lelkészi szolgálatra készülő növendékeket: „Úgy olvassátok a saját egyházatok történetét, mint az Apostolok cselekedeteit.” Egyháztörténészként és lelkészként meghalnak ezek a mondatok. Ahogy a mai fiatalokkal beszélgetek, sajnos egyre általánosabb véleményként hallom: „Nem szeretem a történelmet.” Kórkép ez korunkról. A mai ember elfordul a múltjától. Nem ismeri. Nem akarja. Esetleg nem érti. Nincs hozzá türelme, nyitottsága. Egy felgyorsult és felgyorsított világban a kor embere nem tud megállni, lassítani, elgondolkodni, elmélyülni és hinni. A felgyorsult ember száguld, nincsenek történetei, nincsen múltja, nincsen Istene. Ahogy elfordul az ember Istentől, úgy elveszíti a történeteit is. Te ismered azokat? Vannak történeteid? Amikben Isten cselekedetett? Pünkösd utáni emberek vagyunk, de Jézus ma is köztünk van, cselekszik, elhív, megváltoztat, csodákat tesz, mint egykor. 2 2. Jézusi meghívás Pünkösd utáni emberek vagyunk, akik a Lélek által ma is megújító találkozások részesei lehetünk. Egy történet van előttünk, ami a pünkösd előtti napokban történt, de jól kifejezi azokat az érzéseket, gondolatokat és kérdéseket, amelyekkel a mai emberek és a mai tanítványok szembesülüek. Mi történik itt? A tanítványok nagy lelki élményeken mentek keresztül: az utolsó vacsora, a Golgota, aztán a feltámadás, Jézus megjelenik. És aztán? Aztán mégis azt látjuk, hogy ezek az emberek valahogy elfáradnak, nem találják magukat, a küldetésüket. A tizenkettőből heten visszamennek halászni, vissza egy régi életbe, amit ismertek. Elbizonytalanodás, üresség, útkeresés. Pedig mennyi mindent megtapasztaltak már! De Isten nem engedi el a kezüket. Jézus eljön értük, újra megszólítja őket. Eljön a megfáradtak, a megterheltek, az útkeresők után. Akik elvesztették önmagukat, elvesztették a múltjukat, a célt, a küldetést. Akik elvesztették a látást. Eljön, hogy helyreállítsa őket. Csodálatos ez a türelem számomra, ahogy Jézus újra ott van Péter mellett, tanítja a tanítványt. És három év után újra megajándékozza a csodával: vesd ki a hálót! S a háló megtelik, egy olyan éjszaka után, amikor nem fogtak semmit. Jézus megismétli a csodát, megkeresi az ő tanítványát, az elveszett bárányt, aki kell neki, aki fontos számára! És mit tesz ez a Jézus? Azt, amit mindig is tett, vendégül látta, terített asztalhoz ültette őket. Tűzzel várta őket, kenyérrel és hallal. Fontos részlet: még ki sem vonták a hálót, de már kész volt számukra az étel. Jézus megelőzte őket. Az Isten kegyelme „gyorsabb” nálunk. Ez a megelőző kegyelem mutatkozik itt is meg. Jézus ma is tűzzel vár minket, és asztalt terít nekünk. Nem mi visszük erre az asztalra az odavalókat, nem kell bevásárolni. Ez nem az a meghívás, amikor kapsz egy invitálást, de te fizetsz érte. Péter nem visz semmit, csak önmagát, a lelkesedését, a szívét. Nem kell fizetned, ezt már valaki kifizette helyetted, érted. Jézus mindig is invitált minket, hívott a mennyei asztalhoz, hogy az Úr vendégei legyünk. Egy nagy vacsorához, amire meghívót kapsz, s csak rajtad áll, hogy elfogadod, vagy elutasítod. És ő el fog menni az utak mellé, a távoli helyekre is, hogy mindeneket hívjon. Ezt a meghívást kell közvetítenie Jézus kései, pünkösd utáni tanítványainak is. Idén a magyarországi metodisták arra a Fanny Nast Gamble-re emlékeznek, aki ezt a jézusi meghívást globális méretekben tudta továbbadni és támogatni. 1916-ban az ő adományából lett kiépítve a VI. kerületi metodista missziós központ Budapesten, de ugyancsak nagylelkű támogatója volt az indai, koreai vagy japán misszióknak is. Túllátott önmagán. Jézus meghív, és ha kell, megismétli az elhívást, a csodát. Elmegy Péterért, mert fontos neki Péter. És elküldi nekik a Szentlelket, mert fontosak neki a tanítványai. Fontos vagy neki te is, én is. És eljön érted és értem. Újra meg újra. Amikor megfáradunk, amikor eltévedünk. És elküldi a Lelkét ma is. 3. A szeretet hármas szabálya Eljön a Tiberiás-tenger partjára Péterért. Nem lesz vele most már három évet. Nem tud most sok időt vele tölteni. Egy kis ideje van, talán egy napja. Egyetlen beszélgetés. Amiben a legfontosabbat szeretné neki elmondani. Azt gondolom, amikor kevés időnk van, akkor az utolsó szavakat, gondolatokat nagyon megválogatjuk, a legfontosabbra koncentrálunk. Mi Jézus utolsó szava a Máté evangéliumában? „Menjetek el és tegyetek tanítvánnyá minden népet!” Amikor Krisztus egy mai követője, egy lelkész, vagy egy gyülekezet nem tudja mi a feladata, akkor nyissa ki a Máté evangéliumának 28. fejezetét, és nézze meg Jézus utolsó nagy parancsolatát: „Tegyetek tanítvánnyá!” Jézus tanítványává. Ez nem rólam szól, hanem a másik emberről. És hogy záródik a jánosi evangélium? A kérdésekkel. Pontosabban egyetlen kérdésről, a kulcskérdésről: „Péter, szeretsz engem?” Jézus ezt kérdezi tőlünk ma is: „Szeretsz engem?” Ez vezeti gondolkodásod? Munkád? Céljaid? Ahogy a családodban élsz? Ahogy a gyülekezetedben szolgálsz? Szeretsz engem? Jézus meg akarja erősíteni, meg akarja gyógyítani a szeretetközösséget. Visszajön Péterért, hogy helyreállítsa azt, ami eltörött. Hogy gyógyítsa azt, ami a legfontosabb számára. Szeretsz engem? - kérdezi az Úr. Ha szeretsz, benned van az Isten. De ha szeretsz, akkor nem magad körül forogsz. Ebben a befejező beszélgetésben három irányt ad Jézus a szeretetünknek. A szeretet három szabálya ez. 1. Legeltesd a juhokat. Vagyis adjál nekik. Finom, zöld, dús legelőt. Ne magadnak adj, hanem a másik szükségletét lásd a magad igényei helyett. Adj olyat, amivel táplálsz és építesz. A pásztori szem a másik felé tekint. 2. Őrizd a juhokat. Az őrzés a kapcsolataink komolyan vételéről szól. Megőrizni és megtartani. Családban, gyülekezetben, munkahelyen, szomszédságban. Milyen könnyű felszínes kapcsolatokat építeni. Milyen könnyű kapcsolatokat elengedni. De megőrizni mennyivel nagyobb kihívás, Jézus ezt kéri tőlünk! 3. Kövess engem. Ne a magunk érzése, gondolata után menjünk. Péter elindult a saját feje után. És egy üres hajóban kötött ki a tenger közepén. De ha azután megy, akkor nincs egyház és nincs gyülekezet. Neki az Isten országát kell építeni, túl kell látni a földi síkon Jézust követve! A szeretet három irányát bízza Jézus a pünkösd előtti tanítványokra, hogy ezek nyomán kezdődjön az egyház és a misszió nagy története. Legeltess, vagyis adj. Őrizz, vagyis vigyázz a kapcsolataidra. És kövess, vagyis maradj Jézus lábnyomában! Ámen! Khaled A. László