Theologiai Szemle, 2016 (59. új évfolyam, 2-3. szám)

2016 / 2. szám - TANÍTS MINKET, URUNK! - Kustár György: A ki nem mondható margójára

TANÍTS MINKET, URUNK!*___________ A ki nem mondható margójára A Bultmann-iskola, különösen Ernst Fuchs szeretetfelfogása Újraindulását követően a történeti Jézus-kutatás megpróbálta azt a bultmanni örökséget átformálni, mely kitiltotta a vizsgálatból a történeti Jézust, és nem engedte, hogy Jézus életének tettei a kéragmatikus üzenet részeivé válhassanak. Sajnos, ahogyan ez a tanulmány is szemlélteti, ez nem járt sikerrel. A Bultmann­­tanítványok közül Ernst Fuchs kísérlete bizonyult a legmerészebbnek és kecsegtetett a legnagyobb sikerrel. Mert míg Bultmann szerint a történeti esemény önmagában nem, pusztán a hívő megértés révén válik kérügmává, Fuchs szerint Jézus történeti tettei maguk is „kérügmatikus események”, azaz olyan tettek, melyek önmagukban is üdv­üzenetként funkcionálnak. Fuchs azonban hiába szűkíti a történeti esemény és a koragmatikus szándék közti rést, elemzései végén az üzenet magába olvasztja a történetit, és a szöveg moz­gásává alakítja a történelem dinamikáját. Jézus „üdvtetteinek” elemzése így a Jézus tetteit magába záró szöveg elemzésévé válik, a történeti Jézus hatalma pedig a szövegesemény (Sprachereignis) hatékonyságává. Die Theologie Bultmanns verbannte den historischen Jesus aus dem Kerygma, und schloss die Möglichkeit aus, Jesus könne als historischer Gestalt eine konstruktive Rolle in der kerygmatischen Botschaft spielen. Die historische Jesus-Forschung versuchte nach ihrem Neuanfang das Erbe Bultmanns umzuprägen. Diese Studie zeigt, dass die Bultmann-Schüler scheiterten in ihrem Versuchen wieder Raum für Jesus im Kerygma zu finden. Unter den Bultmann-Schülern, die Ansichten von Ernst Fuchs könnten die Potenz des aus dieser Aporie heraus leitenden Herausbrechens haben, als er die historischen Taten Jesu als solche „kerygmatischen Ereignissen“ betrachtete, die Heilssinn beinhalteten. Unglücklicherweise gelang aber Fuchs die Überbrückung von der zwischen der historischen Taten und des kerygmatischen Intention klaffenden Kluft nicht. Letzten Endes wandelt sich die Analyse von den Taten Jesu in die Ausdeutung des Textes um, und die Macht des historischen Jesus bloß zur Wirksamkeit des Sprachereignisses wurde. Annak ellenére, hogy különösen a páli korpuszban a mimészisz gondolata határozottan jelen van, a bultmanni isko­la és a hatása alatt álló újszövetségi teológiai megközelítések rendszerint valamilyen kéragmatikusan kihegyezett állításban értek véget, melyek Jézust mint Isten üdveseményének betö­rési pontját látják, és a kérügma, valamint a történeti tények közti kapcsolat apóriájának megoldását Jézus egzisztenciális önértésében keresik. Ezekben az elemzésekben Jézus Isten ra­dikális igényének felkiáltójelévé válik, aki nem követhető, és akinek tettei nem szolgálhatnak mintául. Jelen tanulmányban az a kérdés foglalkoztat bennünket, hogy a bullmanniánusok és közülük Ernst Fuchs munkásságában hogyan marad tabu Jézus munkásságának az a része, mely arra utalna, hogy Jé­zus konkrét etikát hirdetett, és életvezetési elveket is nyújtott a követés keretéül. A kérdés annál is inkább aktuális, mivel a teológiai gondolkodásban egyre markánsabban jelentkezik a teológia és a hívő életgyakorlat kapcsolatának kérdése. A megoldás messze nem a teológiai tézisek alkalmazhatóságá­nak, technikájának kidolgozását jelenti, hanem egy komplett hermeneutikát igényel, melyet azonban a bultmanni iskolának saját teológiai előfeltevései miatt nem sikerül megalkotnia. A Bultmann-iskola és Jézus etikája J. M. Robinson számára a történeti Jézus az „Isten eljöve­telének jelene”,1 Gerhard Ebeling szemében a „hit” felhívása és megélője,2 Hans Conzelmann szerint az „Isten közvetlen (unmittelbar) hívása”,3 Ernst Käsemann meglátása alapján az „Isten gyermekének szabadságát hozó”,4 aki képes „felül­emelkedni zsidóságán” (Überwindung­­ des Judentums),5 Bomkamm szerint „Isten tette és szava”, melyet egyetlen méltóságjelző sem képes leírni,6 Herbert Braun számára pe­dig a „másikért lét”.7 Ulrich Wilkens egy kis kézikönyvében ugyan, de véleményét reprezentáló módon azt mondja, hogy Jézus etikája egybeesik az Isten országáról szóló tanításával.­ Persze ez korántsem jelenti azt, hogy bármit is megtudha­tunk a menny „berendezkedéséről”, mert ahogyan a törvény az ítélet meghirdetésének összegződésévé válik,­ úgy Jé­zus munkássága is Isten tettének lecsupaszított eseményévé sűrűsödik.10 És bár Jézus sorsa lesz Jézus munkásságának hitelesítője,11 maga ez a sors a „kereszt” teológiai értékelé­sébe billen át, a történeti eseményre irányuló elemző megér­tést hatályon kívül helyezve. Bultmann-nal szemben Wilkens Jézus halálának teológiai jelentőségét, a feltámadás megbíz­hatóságát igyekszik kimutatni a szövegforrások alapján,12 a levont következtetések mégis mindvégig a Bultmann által de­finiált egzisztenciális fogalmak körén belül maradnak.13 Az etikai az isteni bűnvallásra hívásban és az engedelmességre való elköteleződésben összegződik, anélkül, hogy Jézus tettei közül bármi is „példaértékűvé” válhatna. Bomkamm Jézus­könyve bátrabb, amikor egy teljes - bár rövidke - fejezetet * * Ebben a rovatban csak lektorált tanulmányok jelennek meg.

Next