Theologiai Szemle, 2016 (59. új évfolyam, 2-3. szám)
2016 / 2. szám - TANÍTS MINKET, URUNK! - Kustár György: A ki nem mondható margójára
TANÍTS MINKET, URUNK!*___________ A ki nem mondható margójára A Bultmann-iskola, különösen Ernst Fuchs szeretetfelfogása Újraindulását követően a történeti Jézus-kutatás megpróbálta azt a bultmanni örökséget átformálni, mely kitiltotta a vizsgálatból a történeti Jézust, és nem engedte, hogy Jézus életének tettei a kéragmatikus üzenet részeivé válhassanak. Sajnos, ahogyan ez a tanulmány is szemlélteti, ez nem járt sikerrel. A Bultmanntanítványok közül Ernst Fuchs kísérlete bizonyult a legmerészebbnek és kecsegtetett a legnagyobb sikerrel. Mert míg Bultmann szerint a történeti esemény önmagában nem, pusztán a hívő megértés révén válik kérügmává, Fuchs szerint Jézus történeti tettei maguk is „kérügmatikus események”, azaz olyan tettek, melyek önmagukban is üdvüzenetként funkcionálnak. Fuchs azonban hiába szűkíti a történeti esemény és a koragmatikus szándék közti rést, elemzései végén az üzenet magába olvasztja a történetit, és a szöveg mozgásává alakítja a történelem dinamikáját. Jézus „üdvtetteinek” elemzése így a Jézus tetteit magába záró szöveg elemzésévé válik, a történeti Jézus hatalma pedig a szövegesemény (Sprachereignis) hatékonyságává. Die Theologie Bultmanns verbannte den historischen Jesus aus dem Kerygma, und schloss die Möglichkeit aus, Jesus könne als historischer Gestalt eine konstruktive Rolle in der kerygmatischen Botschaft spielen. Die historische Jesus-Forschung versuchte nach ihrem Neuanfang das Erbe Bultmanns umzuprägen. Diese Studie zeigt, dass die Bultmann-Schüler scheiterten in ihrem Versuchen wieder Raum für Jesus im Kerygma zu finden. Unter den Bultmann-Schülern, die Ansichten von Ernst Fuchs könnten die Potenz des aus dieser Aporie heraus leitenden Herausbrechens haben, als er die historischen Taten Jesu als solche „kerygmatischen Ereignissen“ betrachtete, die Heilssinn beinhalteten. Unglücklicherweise gelang aber Fuchs die Überbrückung von der zwischen der historischen Taten und des kerygmatischen Intention klaffenden Kluft nicht. Letzten Endes wandelt sich die Analyse von den Taten Jesu in die Ausdeutung des Textes um, und die Macht des historischen Jesus bloß zur Wirksamkeit des Sprachereignisses wurde. Annak ellenére, hogy különösen a páli korpuszban a mimészisz gondolata határozottan jelen van, a bultmanni iskola és a hatása alatt álló újszövetségi teológiai megközelítések rendszerint valamilyen kéragmatikusan kihegyezett állításban értek véget, melyek Jézust mint Isten üdveseményének betörési pontját látják, és a kérügma, valamint a történeti tények közti kapcsolat apóriájának megoldását Jézus egzisztenciális önértésében keresik. Ezekben az elemzésekben Jézus Isten radikális igényének felkiáltójelévé válik, aki nem követhető, és akinek tettei nem szolgálhatnak mintául. Jelen tanulmányban az a kérdés foglalkoztat bennünket, hogy a bullmanniánusok és közülük Ernst Fuchs munkásságában hogyan marad tabu Jézus munkásságának az a része, mely arra utalna, hogy Jézus konkrét etikát hirdetett, és életvezetési elveket is nyújtott a követés keretéül. A kérdés annál is inkább aktuális, mivel a teológiai gondolkodásban egyre markánsabban jelentkezik a teológia és a hívő életgyakorlat kapcsolatának kérdése. A megoldás messze nem a teológiai tézisek alkalmazhatóságának, technikájának kidolgozását jelenti, hanem egy komplett hermeneutikát igényel, melyet azonban a bultmanni iskolának saját teológiai előfeltevései miatt nem sikerül megalkotnia. A Bultmann-iskola és Jézus etikája J. M. Robinson számára a történeti Jézus az „Isten eljövetelének jelene”,1 Gerhard Ebeling szemében a „hit” felhívása és megélője,2 Hans Conzelmann szerint az „Isten közvetlen (unmittelbar) hívása”,3 Ernst Käsemann meglátása alapján az „Isten gyermekének szabadságát hozó”,4 aki képes „felülemelkedni zsidóságán” (Überwindung des Judentums),5 Bomkamm szerint „Isten tette és szava”, melyet egyetlen méltóságjelző sem képes leírni,6 Herbert Braun számára pedig a „másikért lét”.7 Ulrich Wilkens egy kis kézikönyvében ugyan, de véleményét reprezentáló módon azt mondja, hogy Jézus etikája egybeesik az Isten országáról szóló tanításával. Persze ez korántsem jelenti azt, hogy bármit is megtudhatunk a menny „berendezkedéséről”, mert ahogyan a törvény az ítélet meghirdetésének összegződésévé válik, úgy Jézus munkássága is Isten tettének lecsupaszított eseményévé sűrűsödik.10 És bár Jézus sorsa lesz Jézus munkásságának hitelesítője,11 maga ez a sors a „kereszt” teológiai értékelésébe billen át, a történeti eseményre irányuló elemző megértést hatályon kívül helyezve. Bultmann-nal szemben Wilkens Jézus halálának teológiai jelentőségét, a feltámadás megbízhatóságát igyekszik kimutatni a szövegforrások alapján,12 a levont következtetések mégis mindvégig a Bultmann által definiált egzisztenciális fogalmak körén belül maradnak.13 Az etikai az isteni bűnvallásra hívásban és az engedelmességre való elköteleződésben összegződik, anélkül, hogy Jézus tettei közül bármi is „példaértékűvé” válhatna. Bomkamm Jézuskönyve bátrabb, amikor egy teljes - bár rövidke - fejezetet * * Ebben a rovatban csak lektorált tanulmányok jelennek meg.