Theologiai Szemle, 2017 (60. új évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 1. szám - A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE - Bóna Zoltán: A Reformáció

THEOLOGIAI SZEMLE 2017.1. szám Felelős kiadó: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Szerkesztőség: Ökumenikus Tanács Irodája 1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3. Telefon: 371-2690 Fax: 371-2691 Kiadóhivatal: A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója 1113 Budapest, Bocskai út 35. Telefon: 386-8267, 386-8277 Index: 26 842 ISSN 0133 7599 Főszerkesztő: Dr. Bóna Zoltán Szerkesztőségi bizottság elnöke: Dr. Kádár Zsolt tagjai: Dr. Csepregi András Dr. Fekete Károly Dr. Kodácsy Tamás Dr. Korányi András Dr. Reuss András Háló Gyula Kalota József Szuhánszky T. Gábor T. Németh László Ungvári Csaba Olvasószerkesztő: Jakab László Tibor Nyomás és kötés: HVG Press Kft. Felelős vezető: Tóth Péter Nyomdai előkészítés: TIBUKTU Kiadó Előfizethető a kiadóhivatalban, postautalványon, vagy átutalással a Református Kálvin Kiadó 11711034- 20856731 számlájára. Előfizetési díj egy évre: 6300,- Ft Egyes számára: 1575,- Ft Előfizetési díja nyugati terjesztésben befizethető a fenti forintszámlára. Megjelenik negyedévenként i főszerkesztő jegyzete A Reformáció mint teológiai és történeti jelenség valamint szükségszerűség — sok más eseménnyel/ jelenséggel ellentétben — eo ipso csak folyamatában értelmezhető. Még a lutheri reformáció 1517. október 31. köthető eseménye, amelynek a konkrét dátum okán van egy erős punktuális eleme is, csak a kontinuális reformációval szoros összefüggésben, bár annak egyik legjelesebb történeti pontja/pillanataként érthető és vizsgálható. És ennek bibliai, teológiai gyökerei egyaránt vannak. Jézus Krisztus sokszor, sokféleképpen beszél a megújulásról, az újjászületésről, az új korról és az új foltról, az új teremtésről. És ugyanezt találjuk az apostolok irataiban is. Ugyanakkor a megújulás nála sem légüres térből és még csak nem is a most pillanatából, vagy az önmagára mutatásból indul a jövő felé, hanem valamihez való visszafordulást feltételez. A Hegyi beszédben a törvényt magyarázza, és ahhoz képest beszél az újról, és nem azzal ellenkezve. A Nagyparancsolatban a prófétákra is hivatkozva buzdít a kettősegy szeretetre. A spirituális újjászületésnek - ahogy az egyértelmű a Nikodémussal való beszélgetésben - az a Szentlélek az alapja, aki már a teremtéskor is kreatíve „lebegett a vizek felett”. A forradalomnak ugródeszkája van a ma tűrhetetlenségében, a reformációnak pedig biztos alapja van a múlt vagy az örök isteni rendben. Ezt az alapot pedig a bölcsesség, a szeretet, a kegyelem és az áldozat jellemzi. S ez igaz az egyház történelmében végbemenő reformációs folyamatra is. E folyamatban - vagy primer vagy szekunder módon - a reformálódás mindig az evangéliumban dokumentált Krisztushoz valóvisszatérést jelenti. Pál apostol leveleitől kezdődően az apologéták iratain át az ökumenikus zsinatok hitvallásáig ez történt, már akkor is, amikor az evangélium formálisan nem állt a maihoz hasonlóan rendelkezésre. Pál levelei a legtöbb esetben reformatív reakciók ilyen vagy olyan spirituális, vagy praktikus deformációkkal szemben. Az apologéták ugyanezt teszik, amikor védekeznek a félremagyarázó vádaskodásokkal szemben. A zsinatokon visszatérve Krisztus szavaihoz, ön-propagációihoz, parancsaihoz fogalmazták meg például a Szentháromságtant (Nicea 325) és Krisztus egy lényegben való kettős természetét (Kalcedon 451). A középkor teológusai és szentjei közül - legalábbis sokak és az én megítélésem szerint is - azok a nagyok és szentek, akik szintén ezt tették: például Augustinus és Ferenc. A monasztikus mozgalmat is ez a reformációs szükség és készség hatotta át Benedektől a Cluny-i reformig. És innen már csak egy ugrás az elő-reformátorok sora Wiclif-től, prágai Jeromoson át Husz Jánosig. S ez mind hordozza magán a reformáció ismérveit, ami elvezetett a 16. századi Reformációhoz, a nagy egyéniségekhez, mint Luther, Zwingli, Kálvin és a meghatározó hitvallásokhoz, mint az Ágostai, a Heidelbergi és a 2. Helvét Hitvallás. Ennek a nagy eseménynek van most a 21. században félévezredes történelmi évfordulója. Ami oda vezetett, és ami abból következett a máig, annak pedig kétezer évet meghaladó, ma is élő története van. Ez utóbbinak nincs (év)fordulója, csak folyamata van, amely egyszerre jelent lehetőséget és feladatot. S ha e kettőt bölcsen és hűségesen megragadjuk, akkor áldást is Krisztus egyháza és a Krisztusban teremtett és megtartott egész világ számára. „Ecclesia semper reformanda est”. Karl Barth nevéhez kötődik ez a közismert mondás, aki olykor, de nem mindig a „reformata” jelzőt is közbeiktatta. A fenti bibliai és történeti gondolatok alapján tehát elmondhatjuk: mivel a reformáció teológiai értelemben visszatérést jelent Krisztushoz, ez Krisztus egész népének mindenkori nagy lehetősége és áldásos feladata. Bóna Zoltán A Theologiai Szemle egyes számainak megjelenési ideje: 1. szám március 15. • 2. szám június 15. • 3. szám szeptember 15. • 4. szám december 15. KÉZIRAT LEADÁSÁNAK IDEJE:____________________2017. 02. 01. A szerkesztőség közleménye Kérjük kedves munkatársainkat, hogy szövegszerkesztővel készült írásaikat E-mailben Microsoft Word dokumentumban küldjék el szerkesztőségünkbe. A dokumentum mérete A/4-es álló formátum, 2,5 cm-es margóviszonyokkal. A kenyérszöveg 12 pontos Times New Roman betűtípusból legyen szedve, szimpla sorközzel, ezzel is megkönnyítve az előzetes terjedelemszámítást. Ha a dokumentum tartalmaz görög vagy héber írást is, úgy csatolják ezeket a betűtípus file-okat is az anyaghoz, ennek hiányában nem garantált az írás pontos megjelenítése. E-mail címünk: theolszemle@meot.hu. Internet: http://www.theolszemle.meot.hu. Az írás közlése nem jelenti azt, hogy a szerkesztőség a szerzővel mindenben egyetért. A cikkek tartalmáért minden szerző maga vállalja a felelősséget. Dokumentumok megőrzését, visszaküldését nem tudjuk vállalni.