Theologiai Szemle, 2017 (60. új évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 1. szám - A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE - Bóna Zoltán: A Reformáció

THEOLOGIAI SZEMLE 2017.1. szám Felelős kiadó: Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa Szerkesztőség: ökumenikus Tanács Irodája 1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3. Telefon: 371-2690 Fax: 371-2691 Kiadóhivatal: A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója 1113 Budapest, Bocskai út 35. Telefon: 386-8267, 386-8277 Index: 26 842 ISSN 0133 7599 Főszerkesztő: Dr. Bóna Zoltán Szerkesztőségi bizottság elnöke: Dr. Kádár Zsolt tagjai: Dr. Csepregi András Dr. Fekete Károly Dr. Kodácsy Tamás Dr. Korányi András Dr. Reuss András Háló Gyula Kalota József Szuhánszky T. Gábor T. Németh László Ungvári Csaba Olvasószerkesztő: Jakab László Tibor Nyomás és kötés: HVG Press Kft. Felelős vezető: Tóth Péter Nyomdai előkészítés: TIBUKTU Kiadó Előfizethető a kiadóhivatalban, pos­tautalványon, vagy átutalással a Református Kálvin Kiadó 11711034- 20856731 számlájára. Előfizetési díj egy évre: 6300,- Ft Egyes szám ára: 1575,- Ft Előfizetési díja nyugati terjesztés­ben befizethető a fenti forintszám­lára. Megjelenik negyedévenként J főszerkesztő jegyzete A Reformáció mint teológiai és történeti jelenség valamint szükségszerűség — sok más eseménnyel/ jelenséggel ellentétben — eo ipso csak folyamatában értelmezhető. Még a lutheri reformáció 1517. október 31. köthető eseménye, amelynek a konkrét dátum okán van egy erős punktuális eleme is, csak a kontinuális reformációval szoros összefüggésben, bár annak egyik legjelesebb történeti pontja/pillanataként érthető és vizsgálható. És ennek bibliai, teológiai gyökerei egyaránt vannak. Jézus Krisztus sokszor, sokféleképpen beszél a megújulásról, az újjászületésről, az új borról és az új foltról, az új teremtésről. És ugyanezt találjuk az apostolok irataiban is. Ugyanakkor a megújulás nála sem légüres térből és még csak nem is a most pillanatából, vagy az önmagára mutatásból indul a jövő felé, hanem valamihez való visszafordulást feltételez. A Hegyi beszédben a törvényt magyarázza, és ahhoz képest beszél az újról, és nem azzal ellenkezve. A Nagyparancsolatban a prófétákra is hivatkozva buzdít a kettős- egy szeretetre. A spirituális újjászületésnek - ahogy az egyértelmű a Nikodémussal való beszélgetésben - az a Szentlélek az alapja, aki már a teremtéskor is kreative „lebegett a vizek felett”. A forradalomnak ugródeszkája van a ma tűrhetetlenségében, a reformációnak pedig biztos alapja van a múlt vagy az örök isteni rendben. Ezt az alapot pedig a bölcsesség, a szeretet, a kegyelem és az áldozat jellemzi. S ez igaz az egyház történelmében végbemenő reformációs folyamatra is. E folyamatban - vagy primer vagy szekunder módon - a reformálódás mindig az evan­géliumban dokumentált Krisztushoz való (visszakérést jelenti. Pál apostol leveleitől kezdődően az apologéták iratain át az ökumenikus zsinatok hitvallásáig ez történt, már akkor is, amikor az evangélium formálisan nem állt a maihoz hasonlóan rendelkezésre. Pál levelei a legtöbb esetben reformatív reakciók ilyen vagy olyan spirituális, vagy praktikus deformációkkal szemben. Az apologéták ugyanezt teszik, amikor védekeznek a félremagyarázó vádaskodásokkal szemben. A zsinatokon visszatérve Krisztus szavaihoz, ön-propagációihoz, parancsaihoz fogalmazták meg például a Szentháromságtant (Nicea 325) és Krisztus egy-lényegben való kettős természetét (Kalcedon 451). A középkor teológusai és szentjei közül - legalábbis sokak és az én megítélésem szerint is - azok a nagyok és szentek, akik szintén ezt tették: például Augustinus és Ferenc. A monasztikus mozgalmat is ez a reformációs szükség és készség hatotta át Benedektől a Cluny-i reformig. És innen már csak egy ugrás az elő-reformátorok sora Wiclif-től, prágai Jeromos-on át Húsz Jánosig. S ez mind hordozza magán a reformáció ismérveit, ami elvezetett a 16. századi Reformációhoz, a nagy egyéniségekhez, mint Luther, Zwingli, Kálvin és a meghatározó hitvallásokhoz, mint az Ágostai, a Heidelbergi és a 2. Helvét Hitvallás. Ennek a nagy eseménynek van most a 21. században félévezredes történelmi évfordulója. Ami oda vezetett, és ami abból következett a máig, annak pedig kétezer évet meghaladó, ma is élő története van. Ez utóbbinak nincs (év)fordulója, csak folyamata van, amely egyszerre jelent lehetőséget és feladatot. S ha e kettőt bölcsen és hűségesen megragadjuk, akkor áldást is Krisztus egyháza és a Krisztusban teremtett és megtartott egész világ számára. „Ecclesia semper reformanda est”. Karl Barth nevéhez kötődik ez a közismert mondás, aki olykor, de nem mindig a „reformata” jelzőt is közbeiktatta. A fenti bibliai és történeti gondolatok alapján tehát elmondhatjuk: mivel a reformáció teológiai értelemben visszatérést jelent Krisztushoz, ez Krisztus egész népének mindenkori nagy lehetősége és áldásos feladata. Bóna Zoltán A Theologiai Szemle egyes számainak megjelenési ideje: 1. szám március 15. • 2. szám június 15. • 3. szám szeptember 15. • 4. szám december 15. KÉZIRAT LEADÁSÁNAK IDEJE: ____________________2017. 02. 01. A szerkesztőség közleménye Kéijük kedves munkatársainkat, hogy szövegszerkesztővel készült írásaikat E-mailben Microsoft Word dokumentumban küldjék el szerkesztőségünkbe. A dokumentum mérete A/4-es álló formátum, 2,5 cm-es margóviszonyokkal. A kenyérszöveg 12 pontos Times New Roman betűtípusból legyen szedve, szimpla sorközzel, ezzel is megkönnyítve az előzetes terjedelemszámítást. Ha a dokumentum tartalmaz görög vagy héber írást is, úgy csatolják ezeket a betűtípus file-okat is az anyaghoz, ennek hiányában nem garantált az írás pontos megjelenítése. E-mail címünk: theolszemle@meot.hu. Internet: http://www.theolszemle.meot.hu. Az írás közlése nem jelenti azt, hogy a szerkesztőség a szerzővel mindenben egyetért. A cikkek tartalmáért minden szerző maga vállalja a felelősséget. Dokumentumok meg­őrzését, visszaküldését nem tudjuk vállalni.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék