Theologiai Szemle, 2017 (60. új évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1. szám - SZÓLJ, URAM! - Papp János: Valami új született!
2017 fontos esztendő a magyar protestantizmus számára. Sokat készültünk erre az emlékévre, sokat beszéltünk és írtunk ennek kapcsán, miközben a fő üzeneteket, megszólító tartalmakat kerestük. Mindannyian a magunk helyén, a magunk egyházával együtt, a jelen társadalmát vizsgálva és értve igyekszünk a leghitelesebben emlékezni, hogy ezzel a jelent és a jövőt építhessük. Éjszaka volt. A két férfi csöndes beszélgetésében az érdeklődést és a nyugalmat hirtelen döbbenet váltotta fel. Az idősebb férfi kifakadva kérdezte: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét? (Jn 3,4)” - Nikodémus nem értette Jézusnak az éjszaka csendjében elhangzó örökérvényű szavait. Az emberek azóta sem értik. Mégis megtörténik ez a csoda újra és újra, amikor valaki újjá lesz, valami teljesen új történik vele benne. Ezt éltem át én is sok-sok keresztyén testvéremhez hasonlóan, ami nem hasonlítható máshoz, csak születéshez. Az újjászületés, a felülről való születés az Isten csodája, melyet az emberben, az emberért tesz. Nem lehet elmagyarázni, leginkább átélni, megtapasztalni lehet. Akik újjászülettek, tudják. Akik nem, azok aligha értik... Ugyanakkor az újjászületés Istentől jövő csodája elengedhetetlen és alapvető a valóságos hívő élethez, a Krisztus igazságához való igazodásban és a hozzá méltó szolgálatban. Cser Kálmán így fogalmazta meg egyik igehirdetésében ezt az igazságot: „Isten ellen lázadó természetünk annyira megromlott, hogy javíthatatlan. Sem nem értjük Istent, sem egyetérteni nem tudunk vele. Újra kell teremteni az embert. Isten az ő beszédével teremt. Akinek a szívébe belehull Isten igéje, abban egy új élet fogan meg. Újra kapcsolatba kerül Istennel, aki az élet forrása, így isteni természet részesévé lesz (2Pt 1,4). Erre mindenkinek szüksége van, az úgynevezett jó embereknek is. A velünk született természet nem örökölheti Isten országát. S mi ezen nem tudunk változtatni, csak Isten Szentlelke tud újjáteremteni. Nem én szülöm újjá magamat, mint ahogyan a születésemet sem én hajtottam végre. Nekem csak ezt kell belátnom: erre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy életem, üdvösségem legyen. ” Igen, erre az igazán újra, az Istentől származó Életre van szükségünk mindannyiunknak. 2017 a reformáció emlékére. Tudjuk, hogy valami új kezdődött el 500 éve. Azonban ez az új kezdés, amikor Isten valami újat kezdett a világon munkálni, azért történhetett, mert a 2000 éve eljött Krisztus valósága volt benne megtapasztalható. Meggyőződésem, hogy a reformáció azért válhatott az egész világot és az elmúlt 500 év történetét meghatározó folyamattá, mert teret adott Isten Szentlélkének, Krisztus újat teremtő akaratának. A reformáció vezéralakjainak lelki útkereséséből, vallomásaiból láthatjuk, hogy a döntő mozzanatok nem a külső cselekmények voltak, hanem a bennük megtörténő változás, a Szentlélek által munkált új élet és bizonyosság. Az újjászületés bibliai, egyben egyetemes keresztyén érték. Az a meggyőződésem, hogy ebben a különleges és vissza nem hozható évben ennek a központi igazságnak is nagyon hangsúlyosnak kellene lenni. Lehetnek persze kétségeink afelől, hogy a jelen társadalma akar-e hallani erről a kétségtelenül egyházi, mélyen biblikus igazságról. Felmerülhet a kérdés: miként beszélhetünk a személyes lelki kincseinkről, a Szentírás mély igazságáról a rohanó emberek között. Van-e valós érdeklődés, fogékonyság a keresztyénség lényege iránt is, vagy csak a népszerű felszín, a könnyen megérthető és kevés befektetéssel járó értékek érdekesek? Érdekel-e valakit ma az, hogy önmagát teljesen megtagadva Isten újjászülő kegyelmét befogadja? Azonban ha jobban megnézzük, az ezoterikus mozgalmak, a reinkarnáció gondolatának a terjedése és a népi-spirituális kezdeményezések (lásd pl. a Facebook sok-sok bejegyzését) ma is felemelik (egy egészen más tartalommal) az újjászületést és megpróbálják az emberek valós szükségleteit ezekkel a kitalációkkal betölteni. Mindez megerősítheti bennünk az evangélium hirdetésének krisztusi parancsát és aktualitását. Hiszem, hogy Krisztus újjászülő munkáját ma sem hagyja abba! „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Jn 5,17 Bárcsak újat kezdene közöttünk társadalmunk széles rétegeiben az Isten 2017-ben is: Újjászülne sokakat a Lélek által! Új hívők, ezáltal megerősödő vagy új gyülekezetek jönnének létre! Hozzá igazodó új döntések, új kapcsolatok, új intézmények, új események, új versek, új énekek... új szolgálatok születhetnének meg, amik örömöt, áldást és növekedést hozhatnak egyházi, közösségi életünkben. A felülről való születés gondolata ugyanakkor nem emberi akaratunkat és teljesítményeinket helyezi előtérbe. Istent állítja középre, arra a helyre, ahol neki lenni kell, hogy a tőle származó tevékenységeink igazán tartalmas, jó gyümölcsöket termőek lehessenek. Mi, magyar baptisták is igazodni szeretnénk a Reformáció évfordulójához, és ehhez a meghatározó igazsághoz, ezért, az év legnagyobb szabású baptista eseményének, a Magyar Baptisták 4. Világtalálkozójának (Debrecen, 2017. augusztus 4-6.) is ezt a jelmondatot választottuk: Valami új született! Igeversként pedig Pál apostol szavait helyezzük előtérbe: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 2Kor 5,17 Várjuk, hogy Istent Szentlelke által valami új szülessen bennünk, közöttünk, körülöttünk 2017-ben! Imádkozunk és készséggel azon dolgozunk, hogy az év meghatározó eseményeiben, a különféle közös vagy egyházanként gyülekezetenként zajló történéseiben Krisztus jelenvalóságát élhesse át minden résztvevő! Papp János 3