A MTA Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének Évkönyve 28. (1961)
1. ÁLLATTAN - Gellért József - Penkov Iván - Kamarás László - Józsa Gábor: Rákos betegek vérszérumának hatása Paramecium caudatum EHRB-re
ANNAL. BIOL. TIHANYi 28 3—10 |HUNGÁRIA 1961 j RÁKOS BETEGEK VÉRSZÉRUMÁNAK HATÁSA PARAMEDIUM CAUDATUM EHRERE GELLÉRT JÓZSEF, PENKOV IVÁN, KAMARÁS LÁSZLÓ ÉS JÓZSA GÁBOR (Tihany, Biológiai Kutatóintézet és Veszprém, Megyei kórház Sebészeti Osztály) Érkezett : 1961. március 14. Julian Huxley (1957) megállapítása szerint „Cancer is not merely a medical problem: it is a biological phenomenon, whose elucidation is bound up with advances in a number of key fields of present-day biology”. Huxley fenti megállapítása indított arra, hogy az emberi rákbetegség egyes biológiai jelenségeivel kísérletesen foglalkozzunk. A kérdés igen komplex és sokoldalú voltára való tekintettel, kutatásainkban ezidáig csak a rákos vérszérumnak az egysejtűekre gyakorolt hatását helyezhettük előtérbe. Hasonló természetű vizsgálatokról egynéhány közlemény is beszámolt már (Nastiukova 1944, Roskin 1946/a és 1946/b, Harrison és mtsi 1948, Egan 1950). Ezen vizsgálatok célkitűzései kizárólag a rákbetegség felismerése, esetleg korai felismerése lehetőségének módszertani kérdését helyezik előtérbe. Az említett irodalomra támaszkodva indított vizsgálat-sorozat első lépéseként a már közölt adatoknak hazai anyagon való ellenőrzését tűztük ki célul, anélkül, hogy a hatásmechanizmusát érintenénk. Jelen tanulmányban vizsgálataink idevonatkozó eredményeiről számolunk be. Nastiukova és Roskin vizsgálataikban biológiai tesztként vérszérumot és Paramecium caudatum-ot alkalmaztak. Szerintük a rosszindulatú daganatos betegek vérszéruma toxikusan hat a Parameciumokra. Előfordul, hogy toxikus hatású a jóindulatú tumoros, egyébként egészséges alanyok széruma is, de kisebb mértékben mint a rákosoké. Ezen az alapon a malignus betegek hígított szérumával kezelt Parameciumok túlélési arányát és szaporodási ritmusát hasonlították össze az egészséges felnőtt kontroll szérumának hatásával. Ezzel az eljárással 79 esetet vizsgáltak, meg és az esetek 85%-ában pontosan kimutatták a malignus tumor jelenlétét. Harrison és munkatársai 1948-ban megismételték a vizsgálatokat. A Paramecium aurelia túlélési arányára támaszkodva arra a konklúzióra jutottak, hogy a legtöbb emberi szérum gyakran tartalmaz a Parameciumokra nézve toxikus anyagot, a hatás tehát nem egészen specifikus a rákos esetekben. Egan 1949-ben egészséges emberek, valamint malignus és benignus tumoros betegek vérszérumával ismételte meg Nastiukova vizsgálatait. Szalmafőzeten tenyésztett Parameciumokon előzetesen azt vizsgálta, hogy a szérum-anyag egyáltalán toxikus-e vagy sem. Azt tapasztalta, hogy míg a szalmafőzetben vagy csak vízben izolált állatok a szokásos ritmusban szaporodtak, addig a hígított szérumban izolált egyedek túlélési aránya és szaporodási ritmusa megváltozott, méghozzá a szérum koncentrációjának arányában. Egan a 0,25—12/100 sorozatba tartozó hígí i*