Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1974 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1974-03-01 / 1. szám
Gajda László, a szakszervezet szervezési osztályának vezetője átadja az elismerő oklevelet és ajándék tárgyat Egy centenáriumi tömegverseny Szakszervezetünk az utóbbi időben jelentősen fellendült tömegsport akció keretében, Budapest születésének 100. évfordulója tiszteletére egyfordulós női és férfi asztalitenisz csapatversenyt rendezett. A zömében színvonalas találkozók során ez a végeredmény született. Férfi csapat (3 fős): 1. Zrínyi Nyomda 10, 2. Pénzjegynyomda 8, 3. PV Csepeli Gyára 6 pont. Női csapat (2 fős): 1. PV Csepeli Gyára 18, 2. Egyetemi Nyomda 14, 3. Tipográfia TE 14 pont. Férfi csapat (2 fős): 1. Zeneműkiadó Vállalat 14, 2. Akadémiai Nyomda 14, 3. Közlekedési Nyomda 12 pont. (Egyforma pontszámnál az egymás elleni eredmény döntött a helyezési sorrendben.) A szép és értékes díjakat január 28-án adta át a győzteseknek és a helyezetteknek Gajda László elvtárs, a szakszervezet szervezési osztályának vezetője. Figyeljük a kerékpárosokat Két éve, 1972-ben a Tipográfia kerékpárosai mind a pályán, mind az országúton nagyszerűen szerepeltek. A pályabajnokságban az I., az országúton a II. helyet szerezték meg az év végi összesítésben. Amikor megkezdődött a felkészülési időszak az 1973. évre, a szakvezetők igen derűlátón ítélték meg a kilátásokat. Később azután fokozatosan kiderült, hogy nem az elképzelések szerint versenyeztek a szakosztály tagjai. Sem a felkészítés, sem a formábahozás, sem a formábantartás nem sikerült. Meg sem közelítették az 1972-es eredményeket, hiszen a pályabajnokságban a III., míg az országúton csak az V. helyet érték el. Vajon mi lehetett az oka a visszaesésnek? „Mi egyhelyben topogtunk...” — Mi egy helyben topogtunk — állapítja meg Krétai László, aki a tavaly novemberi jubileumi díszközgyűlésen kapta meg a „Sport és Testnevelés Kiváló Dolgozója” kitüntetést —, ugyanakkor mások elhagytak bennünket. Különösen az okozott sok bajt, hogy elmaradtak a kemény országúti edzések, pedig ezek nélkül nem várható fejlődés a pályán sem. A mi versenyzőinkben megvolt és megvan a képesség arra, hogy legalább oly mértékben fejlődhessenek, mint azok, akik elhagyták őket. Csakhogy „meg kellett volna fogni a gyerekeket”! S mivel ehhez a szakosztály szakmai vezetésében nem volt meg a kellő erély, fegyelmezetlenség ütötte fel a fejét. Úgy gondoljuk, valóban ezek voltak az okai annak, hogy visszaesés következett be nemcsak az eredmé- Sipos Zoltán edzői tanácsokat és utasításokat ad a munka megkezdése előtt (Záhonyi Iván felvételei) 3