Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1977 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám
Mindannyian jól emlékszünk arra, hogy az 1975. évi bajnoki évben a Tipográfia vízilabdásai nagyszerű sikert arattak: meggyőző formában játszva, magabiztosan nyerték meg a bajnoki címet és megszerezték a jogot arra, hogy a legelső vonalban, az Országos Bajnokság első osztályában, a Vasas, az OSC, az FTC, az Újpesti Dózsa és a többi nagyok között játszhassanak. Az egyesület azonban — különböző okok miatt — józanul mérlegelve a lehetőségeket, nem vállalhatta a legmagasabb osztályban való szereplést. Maradt tehát a II. osztályban. Amikor megkezdődött az új, az 1976. bajnoki évre való felkészülés, s közeledett a bajnoki rajt, sokan arra számítottak, hogy a csapat ismét megállja a helyét, s legalább is dobogóra kerül. Mint ismeretes, ez az óhaj nem teljesült, csak az ötödik helyet sikerült kiharcolni. Aki csupán azt mérlegeli, hogy a csapat a bajnoki arany után 4 helylyel lépett vissza a ranglétrán, s csak az elért helyezés után értékeli a csapat eredményét, tevékenységét, munkáját, az természetesen arra a következtetésre jut, hogy 1976 nem volt valami túlságosan sikeres esztendő. Mondjuk meg, igaza is van. Ha azonban a vizsgálódó nem hagy ki semmi lényegeset az év történéseiből, akkor viszont azt állapíthatja meg, hogy a vizeseknek bizony nincs okuk a szégyenkezésre. Úgy véljük, teljes mértékben egyet lehet érteni Szlávik Andrással, a Tipográfia elnökségének tagjával, a vízilabda szakosztály vezetőjével is, aki viszont így érvel: — Egy szakosztály teljes évi munkáját, az eredményeit vagy a balsikereitnem szabad az összefüggésekből kiragadva megítélni, mert ha ezt teszszük, akkor tévedünk. Mi volt a helyzet, amikor mi elindultunk az 1976- os új bajnoki év felé? Abból a csapatból, amely egy évvel korábban — elsősorban nagyszerű csapatjátéka eredményeképpen — megnyerte a bajnoki címet, eltávozott 5 kezdőjátékos, tehát a legjobbaknak háromnegyede. Teljesen új csapatot kellett tehát összekovácsolni részben a megmaradtakból, részben a néhány újonnan ide igazolt fiúból. Hogy mit jelent egy új együttes kialakítása, azt nem kell bővebben ecsetelnem. Jó ha tudjuk azt is, hogy a tőlük eltávozottak között olyan egyéniségek voltak, akik meghatározták a csapat stílusát. Ilyen egyéniségek nem jöttek helyettük, habár köztük is akadtak kiválóságok. Azt sem lehet tagadni, hogy a legfelsőbb osztályban való nem indulásunk is okozott bizonyos letörtséget, s idő kellett ennek a hangulatnak a feloldásához is. Ha tehát mindezeket a fontos tényeket fontolóra vesszük s ezek összefüggéseiben vizsgáljuk az ötödik helyünket, nyugodtan meg lehet dicsérni mind a csapat eredményét, mind pedig a szakmai vezetés munkáját — fejti ki véleményét Szlávik András. Ezekhez Samu Miklós, a szakosztályvezető edzője még hozzá is tesz valamit: — Azt se feledjük, hogy a mi csapatunk ugyanannyi pontot szerzett, mint a 4. helyezett, sőt a gólaránya is aktív, a 4. helyezetté pedig passzív. Új sikerek felé Németh László 3