Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1979 (8. évfolyam, 1-3. szám)

1979-03-01 / 1. szám

Ismét eltelt egy esztendő Egyesüle­tünk életében. És 1978 nem is akár­milyen év volt: ekkor ünnepeltük szakmáink sportegyesületének het­­venötödik évfordulóját. Akkor, a ju­bileumi közgyűlés ünnepi hangulatá­ban úgy éreztük, hogy a századforduló táján nagy tett volt egykori elő­deinktől az Egyesület létrehozása. És nagy elismeréssel, hálával gondoltunk mindazokra, akik a történelmi idők viharos vizein át, napjaink csende­sebb kikötőjébe vezették az Egyesü­let hajóját. Ugyanakkor arra is szá­mítottunk a jubileumi közgyűlés forró pillanataiban, hogy az a sok tapasz­talat, amit elődeink küzdelmes mun­kájából leszűrhettünk, igen jó alap lehet arra, hogy meghatározza tevé­kenységünket az új viszonyok között, a következő negyedszázadra. Mi szüntelenül­ arra gondolunk ugyanis, hogy egyre fejlődő sportéle­tünk új és új követelményeit, szük­ségleteit csakis úgy tudjuk kielégí­teni, ha új módon gondolkodva bár, de felhasználjuk legjobb hagyomá­nyainkat is. A legfőbb tapasztalat az egyesület eredményes tevékenységének biztosí­tására, hogy meg kell teremteni az egységes vezetést, ki kell jelölni a re­ális célokat; gondoskodni kell a za­vartalan működéshez és fejlesztéshez szükséges anyagi alapokról; el kell érni, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű létesítmény álljon ren­delkezésre az edzések, versenyek és mérkőzések zavartalan lebonyolításá­ra; ki kell alakítani a megfelelő szak­mai képesítéssel és pedagógiai érzék­kel felvértezett edzők hálózatát; von­zóvá kell tenni a szakosztályi életet a fiatalok ideáramlása érdekében; nagy erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy mindenoldalúan fejlődjék szakmáink dolgozóinak tömegsportja. A felsorolás természetesen nem teljes, de úgy érzem, ezek számunkra a legfontosabbak. Éppen ezért enged­jék meg, hogy a felsorolás sorrendjé­ben foglalkozzam azzal, hogyan sike­rült ezeknek az alapvetően fontos kö­vetelményeknek megfelelnünk, illet­ve miben vannak még elmaradások. Az egységes vezetés kérdésében az elmúlt évek során komoly előrehala­dás történt. Nem túlzok akkor sem, ha rögzítem, hogy ez a Tipográfia Testedző Egyesületben megvalósult. Ez úgy jött létre, hogy az elnökség összetételében az utolsó 5—6 eszten­dőben lényeges személyi változások nem történtek. Ez az elnökség a kol­lektív vezetést alapvető szükségesség­nek tartotta. A megvalósítás érdeké­ben komoly vitákban alakította ki az egész éves ülésrendjét, amelynek na­pirendjét az elfogadott éves és táv­lati tervekkel összhangban állapította meg. Az a tény, hogy csaknem min­den szakosztályt elnökségi tag patro­nál valamilyen módon, lehetővé tette, hogy a szakosztályi munkáról nem­csak a beszámolókra támaszkodha­tott, hanem személyes tapasztalatai is voltak. Ez megkönnyítette a szak­mai elemző munkát csakúgy, mint a jelentkező szükségletek elbírálásának, kielégítésének munkáját is. Nagy erőt jelent az Elnökség tevékenységében az a tény is, hogy nem aprózódott el jelentéktelen dolgok megvitatásában. Mindig a lényegre, a meghatározó té­mák kibontására és célszerű, megfe­lelő határozatok hozására törekedett. A munkának mégis akadt egy gyen­gesége: nem mindig volt ereje meg­felelő mélységben ellenőrizni a hatá­rozatok végrehajtásának színvonalát. Úgy gondolom, ezt a gyengeséget úgy lehet megoldani, hogy néhány szak­osztályon belül megerősítjük a szak­osztályvezetést! Ezt persze, könnyű így leszögezni,­­ annál nehezebb megoldani, mert a szakosztályi mun­kában jártas, szakmailag hozzáértő társadalmi munkást nem minden sportágban lehet találni. Azt hiszem, ez a jövő fontos problémáinak téma­körébe tartozik. Arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a kiöregedő félben levő sportolókat abban az irányban kell befolyásolni, hogy pályafutásukat be­fejezve szakosztályi társadalmi munkásként folytassák tovább műkö­désüket az egyesületben Másodikként említettem a reális cé­lok kijelölését. Ez tulajdonképpen nem más, mint az egyesület, benne a szakosztályok szakmai fejlesztési ter­ve. Röviden összefoglalva: olyan fej­lesztést szabad csak kijelölni, amely a reális lehetőségek figyelembe véte­lével, természetesen az erők maximá­lis felsorakoztatásával elérhetők. Ná­lunk, Magyarországon szállóigévé vált: addig nyújtózkodj, amíg a taka­ród ér. Ennek a mai, szocialista tar­talmú változata: minden terv annyit ér, amennyi megvalósítható belőle! Felelősségem tudatában kijelenthe­tem, hogy a mi munkatervünk most már évek óta úgy készült el, hogy a szakosztályok reális célokat tűztek ki. Ha a tervek még nem valósultak meg maradéktalanul, abban nem a célok helytelen kijelölése a ludas, ha­nem emberi okok közrejátszása. Egé­szen világosan fogalmazva: szakmai mulasztások egyrészt a versenyzők, másrészt az edzők, vezetők részéről. S ezekkel a mulasztásokkal össze­függésben fellépett fegyelmezetlensé­gek. Szeretném hangsúlyozni: ha a versenyzők képességeire és várható fejlődésére alapozott tervek nem va­lósulnak meg, akkor mindig és min­denütt elsősorban a fegyelem megla­­zulását kell keresni az okok között. Az előre nem tervezhető véletlenek, mint például a betegségek, a sérülé­sek, a családi körülmények kedvez­­­őtlen alakulása stb., csak másodsor­ban jöhetnek számításba. Ennek tu­datában nem győzőm eléggé hangsú­lyozni, hogy elnökségünk milyen el­engedhetetlenül fontosnak tartja a fe­gyelem megszilárdítását az egész vo­nalon. Ha ennek érdekében olyan ál­dozatra is szükség van, mint megvál­ni egyik-másik szakosztály verseny­zőjétől, — még akkor is, ha az illető a legjobb képességűek közé tartozik — ilyen áldozatra is képesnek kell lennünk mert a fegyelem a jövő alapja! Az eredményes tevékenység bizto­sítása érdekét szolgáló intézkedések sorában, harmadjára az anyagi ala­pok kérdését jelöltem meg. Örömmel jelenthetem, hogy az ál­lami juttatások, a szakszervezeti hoz­zájárulás és a saját eszközű bevételek együttesen, lehetővé teszik, hogy a Tipográfia Testedző Egyesület 10 szakosztályának mindegyike, vala­mint az egyesületi adminisztráció gondok nélkül, zavartalanul működ­hessen. Ez nagy szó a mai viszonyok között, amikor a felszerelések és a sporteszközök ára — ezek között je­lentős helyet foglalnak el az import­ból származó, kemény valutáért be­szerezhető eszközök — gyorsabban emelkedik, mint a bevételek! A Ti­pográfia Testedző Egyesület sajátos helyet foglal el a hozzá hasonló nagy­ságrendű sportegyesületek sorában: azt hiszem az egyetlen Magyarorszá­gon a közép kategóriában, amelynek egyetlen létesítménye sincsen! Se kis­, BIRÓCZKY JÁNOS: Gondolatok a közgyűlésen !

Next