Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1981 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1981 / 1. szám

Küldöttközgyűlésünknek ezúttal is igen fontos feladatokat kell teljesí­tenie. Meg kell hallgatnia a beszámo­lót az 1980. év végével lezárult ciklus­ról, s meg kell tárgyalnia a következő öt esztendőre szóló tervet. Befejezé­sül pedig meg kell választania az új elnökséget. Mielőtt ezt megtennénk, engedjék meg, hogy röviden beszámoljak arról, hogyan dolgoztunk az 1980. év végé­vel befejeződött tervidőszak alatt, 1976 óta, mi történt a végrehajtás ér­dekében, mit valósítottunk meg, mit teljesítettünk túl és mit nem sikerült elérnünk. Úgy gondolom, helyes, ha néhány mondatban visszaidézem, milyen fel­adatok megoldását vettük tervbe. Me­lyek voltak azok a legfontosabb szem­pontok, elvi és szakmai kérdések, amelyek meghatározták teendőinket. Az a fő cél lebegett előttünk, hogy megőrizzük, s ha lehetséges, tovább szilárdítsuk a tervidőszak végére azt a komoly helyet, amelyet az elmúlt évek során kivívtunk a magyarországi sportegyesületek rangsorában. Jól tudtuk, hogy ezt a célt csak ak­kor érhetjük el, ha állandóan javítjuk a szakosztályok szakmai nevelőmun­káját, ha minden tőlünk telhetőt meg­teszünk a szakmai vezetés színvona­lának emelésére. A tervben természetesen a legna­gyobb figyelmet azokra a szakosztá­lyokra fordítottuk, amelyek a magyar sport élvonalába küzdötték fel magu­kat, amelyekből esetleg válogatott ke­retek tagjai is kikerülhetnek. A terv azt a kötelezettséget is elő­írta számunkra, hogy rajta legyen a szemünk a szakosztályok felkészülési tervének segítésén, a munka rendsze­res ellenőrzésén. A terv lehető pontossággal előírta, mit kell tennünk az utánpótlás neve­lés folyamatának biztosítása érdeké­ben, hány százalékkal kell növelni az igazolt sportolók számát, milyen mér­tékben szükséges növekednie a minő­sített sportolók körének, ezen belül az első osztályú, az arany- és ezüstjelvé­nyesek számának. A terv azt is meghatározta, hogy mennyiben számítunk az eredmények növekedésére, s ezzel összefüggésben állapította meg, melyik sportágban és milyen mértékben szükséges az edzők számának emelése. Végül, de nem utolsó sorban meg­határozta, hogyan és miképpen kell biztosítani azokat az anyagi alapokat, amelyek feltétlenül szükségesek az egyesület üzemeltetéséhez. Kilenc versenyszakosztályunk mindegyike megkapta a maga felada­tát. Ezekről távirati stílusban ejtek csak néhány mondatot. Az íjászoktól az addig elért szint tartását kértük, ugyanazt írtuk elő a kosárlabda, a röplabda és a sakk szak­osztály számára. A kerékpárosok iránt támasztott igény a hazai élvonalba való felzár­kózás volt. Az asztaliteniszezőknek egy osz­tállyal feljebb, az NB II-be kellett jutniok a terv szerint. A vízilabdásoktól az volt az elvárás, hogy állandósítsák helyüket az OB II/A osztály dobogóján. A tájfutókkal szemben azt a köve­telményt írtuk elő, hogy zárkózzanak fel a hazai élvonalhoz, a labdarúgók­nak pedig azt, hogy a kerületi bajnok­ságban eltöltött évek után kerüljenek fel a Budapest III. osztályba. Akkor is, amikor a terv elkészítése folyt, de most is, amikor már el lehe­tett készíteni a mérleget, megállapít­hattuk, hogy reális terv készült! Az akkori küldöttközgyűlés olyan tervet Eredményes esztendők után — további munkára készen! A Tipográfia Testedző Egyesület elnökségének beszámolója a küldöttközgyűlésen Elmondta: Biróczky János

Next