Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1981 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1981 / 1. szám
Küldöttközgyűlésünknek ezúttal is igen fontos feladatokat kell teljesítenie. Meg kell hallgatnia a beszámolót az 1980. év végével lezárult ciklusról, s meg kell tárgyalnia a következő öt esztendőre szóló tervet. Befejezésül pedig meg kell választania az új elnökséget. Mielőtt ezt megtennénk, engedjék meg, hogy röviden beszámoljak arról, hogyan dolgoztunk az 1980. év végével befejeződött tervidőszak alatt, 1976 óta, mi történt a végrehajtás érdekében, mit valósítottunk meg, mit teljesítettünk túl és mit nem sikerült elérnünk. Úgy gondolom, helyes, ha néhány mondatban visszaidézem, milyen feladatok megoldását vettük tervbe. Melyek voltak azok a legfontosabb szempontok, elvi és szakmai kérdések, amelyek meghatározták teendőinket. Az a fő cél lebegett előttünk, hogy megőrizzük, s ha lehetséges, tovább szilárdítsuk a tervidőszak végére azt a komoly helyet, amelyet az elmúlt évek során kivívtunk a magyarországi sportegyesületek rangsorában. Jól tudtuk, hogy ezt a célt csak akkor érhetjük el, ha állandóan javítjuk a szakosztályok szakmai nevelőmunkáját, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk a szakmai vezetés színvonalának emelésére. A tervben természetesen a legnagyobb figyelmet azokra a szakosztályokra fordítottuk, amelyek a magyar sport élvonalába küzdötték fel magukat, amelyekből esetleg válogatott keretek tagjai is kikerülhetnek. A terv azt a kötelezettséget is előírta számunkra, hogy rajta legyen a szemünk a szakosztályok felkészülési tervének segítésén, a munka rendszeres ellenőrzésén. A terv lehető pontossággal előírta, mit kell tennünk az utánpótlás nevelés folyamatának biztosítása érdekében, hány százalékkal kell növelni az igazolt sportolók számát, milyen mértékben szükséges növekednie a minősített sportolók körének, ezen belül az első osztályú, az arany- és ezüstjelvényesek számának. A terv azt is meghatározta, hogy mennyiben számítunk az eredmények növekedésére, s ezzel összefüggésben állapította meg, melyik sportágban és milyen mértékben szükséges az edzők számának emelése. Végül, de nem utolsó sorban meghatározta, hogyan és miképpen kell biztosítani azokat az anyagi alapokat, amelyek feltétlenül szükségesek az egyesület üzemeltetéséhez. Kilenc versenyszakosztályunk mindegyike megkapta a maga feladatát. Ezekről távirati stílusban ejtek csak néhány mondatot. Az íjászoktól az addig elért szint tartását kértük, ugyanazt írtuk elő a kosárlabda, a röplabda és a sakk szakosztály számára. A kerékpárosok iránt támasztott igény a hazai élvonalba való felzárkózás volt. Az asztaliteniszezőknek egy osztállyal feljebb, az NB II-be kellett jutniok a terv szerint. A vízilabdásoktól az volt az elvárás, hogy állandósítsák helyüket az OB II/A osztály dobogóján. A tájfutókkal szemben azt a követelményt írtuk elő, hogy zárkózzanak fel a hazai élvonalhoz, a labdarúgóknak pedig azt, hogy a kerületi bajnokságban eltöltött évek után kerüljenek fel a Budapest III. osztályba. Akkor is, amikor a terv elkészítése folyt, de most is, amikor már el lehetett készíteni a mérleget, megállapíthattuk, hogy reális terv készült! Az akkori küldöttközgyűlés olyan tervet Eredményes esztendők után — további munkára készen! A Tipográfia Testedző Egyesület elnökségének beszámolója a küldöttközgyűlésen Elmondta: Biróczky János