Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Megdöbbenve a hirtelen halálon, fájdalommal álljuk körül a Biróczky János hamvait őrző urnát, s a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének Elnöksége és a Tipográfia Testedző Egyesület nevében veszünk végső búcsút a klub volt ügyvezető elnökétől, a tisztelt vezetőtől és kollégától, a magyar sportélet ismert és megbecsült személyiségétől. Osztozunk hozzátartozóinak gyászában. Túlságosan hamar, 62 éves korában hagyott itt bennünket, hiszen alig két esztendeje köszöntük meg munkásságát az elnöki poszton. S alig egy éve ugyanitt álltuk körül őt, amikor könynyes szemekkel búcsúzott el szeretett házastársától, kedves szurkolónktól, Ilonkától. Közel van hozzánk Birócky János. Tegnap még kezet fogtunk vele, együtt tervezgettünk, hogyan is lépjünk tovább, és — bár megtörtebb kedélylyel — még mondta is, miben tud és akar segíteni. Nehéz szívvel, de friss emlékképekkel vagyunk képesek vázolni e szép pályát, amelyet a magyar és a szakmai sportmozgalomban befutott. Élete mindvégig egyenesvonalú, töretlen volt, mert a labdarúgás iránti rajongása pillanatokig sem felejtette el vele, hogy ő a nyomdászok nagy családjához tartozik. A vékony szőkésbarna könyvkötő fiú a kispesti pályáról mégifista korában a Tipográfiához igazolt, s tagja lett annak a nagyszerű amatőrszellemű gárdának, amely magatartásával a legnehezebb időben is példát mutatott, és komoly sikereket ért el a Budapest bajnokságban, majd a felszabadulás után a magyar labdarúgás második és harmadik vonalában. Amikor kiöregedett, az Állami Nyomda csapatában játszott, ahol könyvkötő művezetőként sokáig szervezte a fiatalok sportolását. Amikor pedig szögre akasztotta futballcipőjét, játékvezető lett, s nemcsak a hazai élvonalban, hanem nemzetközi porondon is méltón működött közre a népszerű labdajáték sportszerű lebonyolításában. Élete utolsó negyedében nagy érdemeket szerzett abban, hogy régi sportegyesületünk, a Tipográfia, magas szintre emelkedett, hogy tíz szakosztálya közül nyolc az országos bajnokságok első és második vonalában szerepel, és 500 sportolójának soraiban kitűnő országos bajnokok, válogatott versenyzők és neves szakemberek szereznek mind több megbecsülést a klub színeinek. Széles körű tapasztalatai révén sok jó tanáccsal szolgált, kiterjedt kapcsolataival sok sportbarátot aktivizált. Nagy része van abban, hogy az Elnökség az évek hosszú során át jól együttműködve dolgozott, s Biróczky Jánossal együtt mindig képviselte és érvényre jutatta az egyesület hagyományos értékeit: a hűséget a klub színeihez, a küzdeni tudást, s az amatőr szellemiséget. Sohasem tévesztette szem elől, hogy a jövőt jelentő utánpótlást megszervezze, és e tekintetben joggal számított a vállalatok, üzemek tömegsportmozgalmával. Fáradhatatlan volt, jó példával járt elől a szervező munkában — talán nem csoda, ha a vége felé kissé elfáradt. Most amikor végső búcsút vesz tőle az Egyesület, tiszta lelkiismerettel mondjuk róla: méltó volt azokhoz az egykori vezetőkhöz és elődökhöz, akik viharos történelmi körülményeink között, áldozatok árán, önmagukat nem kímélve tartották fenn a munkássportmozgalom zászlaját és biztosították az Egyesület működését. Közülük is a legjobb szervezők egyikeként tartja számon őt egyesületünk történelemkönyve. Mielőtt a kőlap mögé rejtik hamvait, — barátok, sporttársak, ismerősök — idézzük emlékezetünkbe Biróczky János emberi arculatát is. Tanúsítjuk, hogy kemény akaratú, erős egyéniség volt. Harcos felfogásban rúgta a labdát a pályán és élte le napjait. Hamar felcsattant, de nem azért, mert nem szeretett veszíteni, hanem mert a jól elvégzett munkát, a tökéletesen sikerült befejezést imádta, szinte a végletekig. És emlékezzünk: volt érzéke a humor iránt, ápolta a barátságot, feloldódott a közösségben. És volt kitűnő szakember a Pátria- és Állami Nyomdában, s jó férj, annak ellenére — és fájdalmára — hogy a sportesemények miatt kényszerűen kevesebb időt tölthetett a meleg családi fészekben. Elhangzott a befejezést jelző utolsó sípszó. A hófödte téli pályákon síri csend honol. Biróczky János többé nincs velünk. A miénk most már a feladat, hogy folytassuk a művet, gazdagítsuk a ránk hagyott örökséget. Soha nem felejtünk kedves János, emberséged, becsületes életed, lelkesedésed és szaktudásod lesz munkánk iránytűje! Béke poraidra! (Elmondta Biróczky János temetésén 1985. jan. 18-án Bogyó László, a TTE ügyvezető elnöke.) Biróczky János 3