Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Megdöbbenve a hirtelen halálon, fáj­dalommal álljuk körül a Biróczky János hamvait őrző urnát, s a Nyom­da-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének Elnöksége és a Tipográfia Testedző Egyesület nevé­ben veszünk végső búcsút a klub volt ügyvezető elnökétől, a tisztelt veze­tőtől és kollégától, a magyar sport­élet ismert és megbecsült személyi­ségétől. Osztozunk hozzátartozóinak gyászában. Túlságosan hamar, 62 éves korában hagyott itt bennünket, hiszen alig két esztendeje köszöntük meg munkás­ságát az elnöki poszton. S alig egy éve ugyanitt álltuk körül őt, amikor köny­­nyes szemekkel búcsúzott el szeretett házastársától, kedves szurkolónktól, Ilonkától. Közel van hozzánk Birócky János. Tegnap még kezet fogtunk vele, együtt tervezgettünk, hogyan is lépjünk to­vább, és­­ — bár megtörtebb kedély­­lyel — még mondta is, miben tud és akar segíteni. Nehéz szívvel, de friss emlékképek­kel vagyunk képesek vázolni e szép pályát, amelyet a magyar és a szak­mai sportmozgalomban befutott. Éle­te mindvégig egyenesvonalú, töretlen volt, mert a labdarúgás iránti rajon­gása pillanatokig sem felejtette el vele, hogy ő a nyomdászok nagy csa­ládjához tartozik. A vékony szőkésbarna könyvkötő fiú a kispesti pályáról még­if­ista ko­rában a Tipográfiához igazolt, s tagja lett annak a nagyszerű amatőrszelle­mű gárdának, amely magatartásával a legnehezebb időben is példát mu­tatott, és komoly sikereket ért el a Budapest bajnokságban, majd a fel­szabadulás után a magyar labdarúgás második és harmadik vonalában. Amikor kiöregedett, az Állami Nyom­da csapatában játszott, ahol könyv­kötő művezetőként sokáig szervezte a fiatalok sportolását. Amikor pedig szögre akasztotta futballcipőjét, já­tékvezető lett, s nemcsak a hazai él­vonalban, hanem nemzetközi poron­don is méltón működött közre a nép­szerű labdajáték sportszerű lebonyo­lításában. Élete utolsó negyedében nagy ér­demeket szerzett abban, hogy régi sportegyesületünk, a Tipográfia, ma­gas szintre emelkedett, hogy tíz szak­osztálya közül nyolc az országos baj­nokságok első és második vonalában szerepel, és 500 sportolójának sorai­ban kitűnő országos bajnokok, válo­gatott versenyzők és neves szakem­berek szereznek mind több megbe­csülést a klub színeinek. Széles körű tapasztalatai révén sok jó tanáccsal szolgált, kiterjedt kapcsolataival sok sportbarátot aktivizált. Nagy része van abban, hogy az Elnökség az évek hosszú során át jól együttműködve dolgozott, s Biróczky Jánossal együtt mindig képviselte és érvényre jutatta az egyesület hagyományos értékeit: a hűséget a klub színeihez, a küzdeni tudást, s az amatőr szellemiséget. So­hasem tévesztette szem elől, hogy a jövőt jelentő utánpótlást megszervez­ze, és e tekintetben joggal számított a vállalatok, üzemek tömegsportmoz­galmával. Fáradhatatlan volt, jó példával járt elől a szervező munkában — talán nem csoda, ha a vége felé kissé elfá­radt. Most amikor végső búcsút vesz tőle az Egyesület, tiszta lelkiismeret­tel mondjuk róla: méltó volt azokhoz az egykori vezetőkhöz és elődökhöz, akik viharos történelmi körülménye­ink között, áldozatok árán, önmagu­kat nem kímélve tartották fenn a munkássportmozgalom zászlaját és biztosították az Egyesület működését. Közülük is a legjobb szervezők egyi­keként tartja számon őt egyesületünk történelemkönyve. Mielőtt a kőlap mögé rejtik ham­vait, — barátok, sporttársak, ismerő­sök — idézzük emlékezetünkbe Bi­róczky János emberi arculatát is. Tanúsítjuk, hogy kemény akaratú, erős egyéniség volt. Harcos felfogás­ban rúgta a labdát a pályán és élte le napjait. Hamar felcsattant, de nem azért, mert nem szeretett veszíteni, hanem mert a jól elvégzett munkát, a tökéletesen sikerült befejezést imádta, szinte a végletekig. És emlé­kezzünk: volt érzéke a humor iránt, ápolta a barátságot, feloldódott a kö­zösségben. És volt kitűnő szakember a Pátria- és Állami Nyomdában, s jó férj, annak ellenére — és fájdalmára — hogy a sportesemények miatt kény­szerűen kevesebb időt tölthetett a me­leg családi fészekben. Elhangzott a befejezést jelző utolsó sípszó. A hófödte téli pályákon síri csend honol. Biróczky János többé nincs velünk. A miénk most már a feladat, hogy folytassuk a művet, gazdagítsuk a ránk hagyott öröksé­get. Soha nem felejtünk kedves János, emberséged, becsületes életed, lelke­sedésed és szaktudásod lesz munkánk iránytűje! Béke poraidra! (Elmondta Biróczky János temeté­sén 1985. jan. 18-án Bogyó László, a TTE ügyvezető elnöke.) Biróczky János 3

Next