Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 2006 (35. évfolyam, 1-2. szám)

2006-01-01 / 1. szám

A Komjádi uszoda az estébe hajló órában is olyan hangos, mintha versenyidőszak volna. Aki csak a pezsgő élet hangja után ítél, csa­latkoznia kell, mert pénteken este fél nyolckor - amikor a Tipogária TE úszópalántái is vízbe szállnak - „csupán” edzés van, méghozzá egyszerre négy csoportnak. A vízbe szállással azonban még várni kell a fél nyolcra érkezett fiataljainknak, ugyanis a medence azon ré­sze, ahol majd tempózni fognak, kergetik a labdát, csak negyed ki­lenckor szabadul fel az előző csoport edzésének befejezésével. Az idő azonban addig sem telik semmittevéssel. A „szárazon” - pontosabban a nézőtéri lelátó né­hány sorában - megkezdődik a la­zító torna. Novák András edző ugyan olyan kemény gyakorlato­kat diktál amatőr vízkedvelőink­nek, mintha a vízilabda nemzeti bajnokság valamelyik osztályában szerepelnének. Hogy miért a feltételes mód? Mert ahhoz, hogy versenyszerűen mérkőzhessenek, ellenfeleket fo­gadhassanak, a megfelelő játéktu­dáson túl meglehetősen sok anya­gi is kellene. Ez utóbbiban a Ti­pográfia TE köztudottan nem dús­kál, ezért már csaknem egy évti­zed óta nem jegyzik pólósainkat, pedig... (Akik emlékeznek még ar­ra, hogy a nemzeti bajnokság él­vonalában „szikrázó” mérkőzése­ket játszottak nemcsak itthon, ha­nem külföldi megmérettetéseken is, visszaidézhetik a típósok egy­kori remekléseit.) Novák András éppen négy évtizede hagyta abba a versenysportot, de nem szakadt el az uszodától. A váltás csak an­nyi módosulást hozott az életé­ben, hogy aktív időszaka utolsó nyolc évében elkezdett edzős­­ködését folytatta. Már akkor is az ifik nevelését vállalta. A gyerekek és a helyszínek vál­toztak csupán - emlékezik a tör­téntekre az edző. - Három uszo­dában dolgoztunk. A legtöbb időt itt, a Komjádiban töltöttük, egy időben a Margitszigeten, aztán a Dagályban volt átmeneti ottho­nunk... Sajnos, amióta az állami támogatás megszűnt, a Tipográfi­ának nincs bajnoki pontokért küz­dő csapata. A költségek igen tete­mesek. A pályabérlet óránként 16 ezer forint, ehhez jön a játékveze­tők, a zsűri, az orvos, a nevezés és az utazás díja, ha nem hazai környezetben játszanánk. Az edzések semmiben nem külön­böznek attól, mintha a verseny­­sportban vennénk részt, csupán a bajnoki mérkőzések hiányoznak a sorból. Úgy látom, a néhány évvel ez­előtti társaság teljesen kicseré­lődött... Ez igaz, a mostaniak többsége középiskolás, és annyiban is más a minőség, hogy már nem az a cél, a nálunk nevelődő tehetsége­ket átadjuk más egyesületnek. Ezt megelőzően az Újpesti „Dózsával volt megállapodásunk. Ők hozzá­járultak bizonyos költségek fede­zéséhez, ennek fejében oda ten­dáltak az aktív sportot folytatni vá­gyók. Egy idő óta az Újpesti Dó­zsában megkezdődött az utánpót­lás tervszerű nevelése, nekik sze­rencsére van ehhez megfelelő anyagi alapjuk... A mostaniak szá­mára a mozgás, a sport öröme, az edzettség érzése marad elsősor­ban, s ezért fizetnek. Megveszik a labdát, az uszodabelépőt, 2006 ja­nuártól pedig ők fedezik a pálya­bérletet is. Olykor akad még me­cénás, így legutóbb Fi­ló Pál or­szággyűlési képviselő nyújtott anyagi segítséget, emlékezve ar­ra, hogy egykor ő is a Tipográfiá­ban vízilabdázott... Mit lehet tudni azokról, akik kap­csolatba kerültek a versenysport­tal? Innen indult Pogácsa János, aki serdülő válogatott lett, az OB I- ben játszik Hajas Gábor, Kenéz Krisztián. A közelmúltban ment el tőlünk Horváth Misi, ő az Újpest­ben talált otthonra. Közben véget ér a lazító torna, akik csak ezért jöttek ma az uszo­dába, elköszönnek, a többiek a medence szélén várják a vízbe szállást. Végre negyed kilencet mutat az óra, az addig játszók el­hagyják birodalmukat, helyüket nyomban elfoglalják a mieink, hogy megkezdjék a vízi edzést, majd labdázzanak este fél tízig. Novák András edző most a „partról” figyeli, terelgeti tanítvá­nyait. Ő már túl van a napi „edzés­adagon”. Délelőttönként úszik, rendszeresen gimnasztikázik. Ha kedve tartja, kerékpárra pattan (van versenygépe, meg mon­­tenbyke is), amikor lehetősége van rá, sízik, a jégen tölti az időt. Aki látja friss, fiatalos mozgását, nem hinné el, hogy elmúlt hetven éves... A labdabiztonságot gyakorolják Pezseg az uszoda vize még az esti órákban is

Next