Tiszajobbparti Mezőgazda, 1925 (1. évfolyam, 12-23. szám)

1925-07-05 / 12. szám

GAZDASÁGI SZAKLAP A Tisza jobbparti Mezőgazdasági Kamara hivatalos közlönye. — Megjelenik minden hó első és harmadik vasárnapján. — Előfizetési díj egy évre 50.000 korona. Kiadja: a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara, Miskolc.# Első évfolyam Szerkesztőség: Miskolc, Széchenyi­ utca 36. Kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 21. Miskolc, 1925. július’5. 5B79 B '***■ 12-ik szám.­ ARATÁSKOR Péter-Pál nap körül megpendül a kasza a hullámzó vetésben és dűl rendre, gyűlik marékba az élet,s így nevezi a magyar ember kenyeret adó gabonáját, kifejezvén ebben azt, hogy a magyar gazda és földmives nép egész évi megélhetésére, mennyire uralkodó jelentőséggel bír az aratás. Ez a munka — tempójában, hangulatában felülemeli a magyar földművest, — minden más mezőgazdasági munkájához hasonlítva, de felülemeli minden más nemzet földmunkása fölé magasan. A kora hajnal munkában találja, az alkonyat még a rendek között hagyja és ha a holdfény engedi, úgy feszült izmokkal végzi aratását a holdvilágnál tovább. Ebből a munkából a sok is kevés neki, aratásban a fáradtságot nem ismeri, a magyar föld­mives derék voltát az arató munkájának mértékével mérik, ebben a szorgalom egyenlő a becsülettel és ha a magyar munkás aratásával az egész évre szóló kenyerét megkeresheti, azt Isten, ember előtt meg is érdemelte. Ma folyik az aratás az egész országban. A termés átlag jó eredményekkel bíztat. A Duna- Tisza közéről, Tiszántúlról, Dunántúlról jó hírek érkeznek, Szatmárban bőséges termést várnak. Szükség is van erre. Egész gazdasági létünknek a mezőgazdaság az alapja és ennek fő bevételi forrása az aratás. Szomorú dolog, de kamarai körzetünk megyéinek gazdasága nem osztozhatik teljes mértékben az országos örömben. Abaúj, Zemplén, Borsod, Heves, részben Nógrád megyék terméseredményei igen szomorú képet mutatnak. A téli szárazság, a tavaszi csapadék kedvezőtlen eloszlása, a június eleji forró napok lerontották a jó aratáshoz fűzött reményeinket és terméseredményeink a közepes átlagnál jóval alacsonyabbra várhatók. Hogy a jó téli hótakaró, a kiadós májusi eső gabonatermésünkre nézve mit jelent, azt tudja minden gazda. A Gondviseléssel perbe szállani nem lehet, fogadjuk a silányabb termésünket azzal a megnyugvással, ami a Gondviselés magasabb erőinek megnyilvánulásai iránt a gazda hígadtabb termé­szetéből folyik. Azonban önkéntesen felmerül lelkünkben a kérdés, hogy a magyar gazda termésének létre­hozásában nem bíz-e sokat a Gondviselésre ? Vajjon csak az időjárás egyedül volna-e az a tényező, amelynek szeszélyeitől függ a magyar föld termése ? Erre a kérdésre határozottan felelhetünk nemmel, mert igaz, hogy az időjárás befolyásától

Next