Tiszajobbparti Mezőgazda, 1931 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-15 / 1. szám

Miskolc, 1931. január 1­Í. l-ső szám­. 1 0 fi­­ A J Ö­L Hetedik évfolyam­: A Tiasz aJobbparti Mezőg­azdasáf­i Kamara hivatalos közlönye. Kiterjed Nógrád-Hont, Heves, Borsod-Gömör-Kishont, Abauj- Megjelenik Torna és Zemplén vármegyékre. Előfizetési díj havonta kétszer. Abauj-Torna vármegyei gazdasági egyesület hivatalos lapja. Kiadja­­ a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara, Miskolc, Horthy Miklós tér 16. sz. r . ló6 Szerkesztőség: Horthy Miklós­ tér 16. sz. Kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca TSySy. ■ '.­KDN­v :i j| '[> 23­/ 49if/ •<? '? P > • /Jy‘. ' 1 ' Nagy Gy. Ferenc .Karcsán előkotorászott a láda fenekéről 3 Pengőt, postára adta s a szelvényre írta ezeket az"winte sorokat: „Tek. Szerkesztőség! Kénytelen vagyok lapjukkal az én legjobb barátommal az érintkezést félbeszakítani, gazdságom leromlása végett. Szükségesnek látom tehát bejelenteni, a tek. Szerkesz­tőségnek, hogy a második félévi előfizetésemet már alig fogom megújítani.“ Egy meleg és egyben szomorú érzéssel teszük félre a lapot, forgatván a többit: egy pré­post energikus betűvel áldását küldi munkánkra és 12 P. előfizetést a saját és kulcsárja címére küldendő lap példányáért. Egy patriarcha korú földbirtokos reszkető betűivel ostort akar fonni kezünkben a kartelek hátára. Egy uradalmi jószágigazgató jóakaratúlag figyelmeztet a takarmá­nyozási közleményeinkben előforduló tévedésekre. Kálvin egy nagytiszteletű papja súlyos szavak­kal festi meg a falu tenger baját, — ír a jegyző, ír a tanító, a jószágtartó kisgazda, ír a borá­val vigasztalhatatlan szőlőbirtokos, — írnak sokan, mintha panaszukat jólesnék valakinek az ölébe tenni, mintha ráismertek volna egy hangra, amelynek csengése elért a szíveikhez. Nagyok és kicsik szólanak hozzánk, elmondják azt, amit lelki szükségből közölniük kellett, úgy látszik, hogy hat esztendő óta buzgó írásunk, szavunk belopódzott már a lelkükben és otthonra talált. így születik meg és növekedik az a nemes barátság, amelynek melegségét oly szomorú akkorddal akarja lezárni Nagy Gy. Ferenc barátunk, csakhogy a mi lapunkat nem azért hívta életre az országrész agrár közfelfogásának akarata s nem azért járjuk most már hetedik éve a magyar agrár­gondolatok magvetőjének nehéz útját, hogy veszendőbe engedjük hullani a legne­mesebb gyöngyöket, amit fáradsággal és szeretettel végzett búvárkodásunk kihalászott: a magyar föld gazdájának a falu népének barátságát. A mi munkánk, eredményeink nincsennek féléves határidőhöz kötve, utunknak és mun­kánknak célja a mezőgazdasági élet igazságainak érvényesítése és ebben a munkában nem nél­külözhetjük egyetlen Nagy Gy. Ferenc megértését és barátságát sem. A komor tél hangulata a élet válságában megkínzott lelkünk előtt még sötétebbre festi a világot, de nyílik még a tavasz, ad még a Gondviselés langyos májust és áldott nyarat, — az elkeseredés hullámait nem szabad fejünk fölé engedni, a hitet, az akaratot s a jó munkára való készséget meg kell őriznünk a bennünket követő nemzedék számára, a magyar föld jövőjére. Falusi levelek :« SS* a* a»«1­1 ."mxí’ GAZDASÁGI SZAKLAP rtox/­f­.+ /. egy évre 6 pengd.

Next