Tiszajobbparti Mezőgazda, 1932 (8. évfolyam, 1-20. szám)

1932-01-24 / 1-2. szám

2 TISZAJOBBPARTI MEZŐGAZDA­ ból visszavárnák az apostolt, hogy újból és még mélyebbre égesse be igazságait a magyar nem­zet lelkébe. Milyenek voltak a gönci levél pontjai? „A tisztességes és sokak megélhetésének érdeke kívánja az uzsoratörvény revízióját. Az uzsora legyen tilos, ha pénzben, vagy terményben, állatokban, vagy egyéb árukban folyik, és hivatalból üldöztessék. Az ámítás, hamisítás és csalásra szigorúbb büntetés szabandó. Kívánnunk kell a földmívelésügyi és ipari termelvények oly árképződését, mely mellett a ter­melés jutalmazó. A fedezetlen gabona határidő üzlet megakadályozandó, a gabona­börze törvény útján szabályozandó. Az ingó jelzáloghitel a földmívelés érdekében törvényileg szervezendő. Elégséges vámokat, a kivitel fennakadása esetén behozatali tilalmakat követel terményeink védelmére. Követeli a létminimum adómentességét és a kincstár kárpótlásául ajánlja az adóterheknek felfelé is arányos és igazságos elosztását. 8-ik pontja a legmélyebben szánt: A szövetkezeteket karoljuk fel s alakítsunk belőlük ezreket, mert ezek útján olcsóbb lesz a hitel s hitelt kap mindaz, aki hitelre érdemes. Korlátozzuk az árú uzsorát a fogyasztási szö­vetkezetek útján. Terjesszük a termény, bor és húsértékesítő szövetkezeteket. Hozzuk létre a szövetkezeti biztosítást. Terjesszük az együttműködés szellemét, mely midőn egyrészt naponta hatalmasabbá teszi a tőke összecsoportosítása révén a pénz embereit, épp oly ellentállóvá tudta tenni sok helyen az ipar munkáját is. Itt az ideje nálunk is, hogy a földmívelő, az iparos s egyáltalában a fogyasztók nagy­­közönsége szervezkedjék szövetkezetekbe és főleg nálunk, Magyarországon tanulja meg, hogy nem egyedül csak a szövetkezet cégérén megnevezett tárgyból származik a szövetkezetekre haszon, hanem különösen az együttműködés, az egy­érdekűség, mely az összetartozandóság érzését életre­­hívja, fogja megadni azt az erőt, mely a kisembert, a magárahagyott társadalmi parányi ellent­­állásra képessé teszi. A társadalmi harcot az a szervezetlenség mozdítja elő, mellyel az egyes rétegek érdekei­nek elnyomása jár. Hatóságaink hassanak jó irányban, emeljék a nép szellemi színvonalát és védjék meg az illetéktelen túlkapástól. Mindezt összefoglalva, a jelen időben politikai pártkülönbség nélkül oda kell törekednünk, hogy újból érvényre jusson közgazdasági téren a tisztesség és hogy biztosíttassék népünk szá­mára a megélhetést. Csak a Gondviselés kiválasztottjainak tartja fenn a történelem azt, hogy földi elmúlásuk után hirdetett igazságaik az emberek lelke fölött továbbélnek. A gönci levél pontjai ma is köz­szükséget hirdetnek, ma is parancsolnak s az ünneplő tábornak, mely lelkét a nagy magyar szövetkezeti apostol eszméi letéteményeseinek vallja, elsősorban kell éreznie, hogy a gönci levél igazságai még nem érvényesültek s az egybefogó magyar társadalomnak ezt a harcot a végsőig megfeszített erővel folytatni ma is nemzeti kötelesség. P.J.

Next