Tiszajobbparti Mezőgazda, 1933 (9. évfolyam, 1-22. szám)

1933-01-22 / 1-2. szám

Miskolc, 1933. január 22. 1—2-ik szám. Kilencedik évfolyam GAZDASÁGI SZAKLAP A Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara hivatalos közlönye. Kiterjed Nógrád-Hont, Heves, Borsod-Gömör-Kishont, Abauj­­Megjelenik Torna és Zemplén vármegyékre. Előfizetési díj havonta kétszer. Az Abauj-Torna vármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos lapja, egy évre 6 pengő. Kiadja : a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara, Miskolc, Horthy Miklós tér 16. sz. Szerkesztőség: Horthy Miklós­ tér 16 sz. Kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi­ utca 13. sz. A sánta kazal és a tyúkanyó Ebben a számban a mi kis lapunk kilencedik évben kopogtat hűséggel a Tisza jobbparti országrész nagy és kis portáinak kapuján, igyekezvén odahordani a gazdasági tudást, az újabb és bővebb ismereteket, igyekszik világosságot gyújtani a sűrű köddel borított helyzet fölött, hogy gazda­testvéreink el ne tévedjenek a haladás egyenes útjáról s a lelkünkben élő kiirthatatlan reményt és örök hitet osztogatjuk soraink utján sok-sok ezernyi barátunk között széjjel, hogy a sokban kilátástalannak látszó küzdelemben erőt ne vegyen rajtunk a csüggedés, a lemondás, mert a Teremtésben az ember, — nem mulatságra, — hanem munkára, küzdelemre született és a mi történelmünk során aligha volt olyan korszaka a magyar gazdanépnek, amelyben ennyire bibliai erőfeszítéssel kellett volna küzdeni a lét fentartásáért, mint most. Ha termelésünknek, értékesítésünknek száz és száz barát, elháríthatatlan közterheink ará­nyait, földi javaink megszerzése és megőrzése körül támadt bizonytalanságot, a gyakran durvára forduló közélet kíméletlen megnyilvánulásait, a jobb idők iránt táplált bizalom fogyatkozását s a magyar gazdanép meg nem érdemelt szenvedéseit látjuk, — ezeknek óriási arányaira azt kell mondanunk, hogy ez a helyzet, amelybe sodródtunk, nem emberi munka eredménye, vagy em­beri mulasztás következménye, nem emberi erény vagy bűn szüleménye, nem intézmények téve­dése vagy tehetetlensége folytán állott elő, hanem a régi világrend felbomlásának fojtó levegőjű folyamatában élünk, amely felbomlásnak a világháború csak megindítója volt s amely felbomlás egy egész kort fog kitölteni, generációknak vérét fogja még szívni, el fogja pusztítani a régi világrend örökéletűnek hitt erősségeit és igazságait, de el fogja temetni a felfordult világ kép­telen hazugságait és szemérmetlen csalásait is, amellyel népeket tettek koldusokká és töméntelen könny- és vérhullás, megrendítő anyagi pusztítások árán végül is kitermel egy új és jobb világ­rendet, amelyben újjá és tisztábbá csiszolt lelkű emberek fognak vigyázni a maguk és ember­társaik boldogságára. Nem tudhatjuk mikor hasad fel ennek a kornak hajnala, de ma bizony nem élünk jó vi­lágot ... nem ... sőt éppen hogy csak élünk és éppen csak hogy el tudjuk szenvedni ezt a vilá­got... de senki sem tagadhatja, hogy még a régi mesék sem írtak ott jó világról, amelyben szökött szegény legények elűzött királyokkal együtt rótták idegen országok végtelen és hontalan vándorutjait.

Next