Tiszajobbparti Mezőgazda, 1941 (17. évfolyam, 1-19. szám)

1941-01-05 / 1. szám

TISZAJOBBPARTI MEZŐGAZDA 4 szőlőieányazás jelentősége írta : Grábner Emil m. kir. gazdasági főtanácsos­ ­ Magyarország szőlőterületei a visszatért erdélyi ré­szekkel együtt a 417 ezer kat. holdat meghaladják. Eb­ben a nagy szőlőterületben igen jelentékeny tőkebefek­tetés, sok munkaalkalom, tehát kereseti lehetőség rejlik. Ezért valószínűnek látszik az, hogy ezek a területek jól teremnek és a beléjük fektetett tőke és munka jól ka­matozik. Az idei tapasztalatok azonban sajnos, ennek ellenkezőjét, mutatják és a szomorú terméseredmények csaknem valamennyi szőlővidékünkön azt mutatják, hogy ezen a téren súlyos bajok vannak, mert sok eset­ben veszteséges a szőlőművelés. Kétségtelen, hogy a bajok és a nagyon sok esetben veszteséges idei szőlőtermés egyik legfőbb oka a csapa­dékos, hűvös, időszakonként ködös nyári időjárás volt, de ennek káros hatása azokban a szőlőkben, amelyek­ben gyakrabban megújíthatták a betegségek és kártevők elleni védekezést, sokkal kevesebb károkat okoztak, mint ott, ahol ez anyagi erők hiánya, vagy más okokból nem történhetett. Az sem lehet kétséges, hogy a termőképesebb szőlő jobban képes a belterjesebb művelés, tehát a gyakoribb kapálás, valamint a többi ápolási munkák, főként a kár­tevők elleni védekezés költségeit jó haszonnal visszaté­ríteni, mint a gyengén termő szőlő. Ezért törekednünk kell arra, hogy a szőlő minél termőképesebb és ennek folytán minél biztonságosabban termő legyen. Valamennyi szőlősgazdának ez a természetes törek­vése, azonban ennek a nagyon életbevágó kérdésnek meg­felelő megoldása nagyon sok esetben nem sikerül, mert a legtöbb esetben csak az istállótrágyára vagy más szer­ves trágyára (fekália, Rampost stb.) gondolnak, ame­lyekből nem képesek olyan mennyiséget adni a szőlő­nek, amely azt teljes termőbe hozhatja. A szerves trágyáknak azonban csak főként humusz (televény, szerves anyag) pótlása szempontjából, külö­nösen a kötött, (agyag, vályog) talajú szőlőkben van je­lentőségük. Az immunis homoktalajokon a nagyobb mennyiségű szerves anyag azok fitoxéra ellenállóképessé­gét rontja és különösen ott, ahol a szőlősgazdának nem a saját gazdaságában feldolgozott, tömötten és nyirko­san tartott, ennek folytán tápanyagveszteségektől lehető­ség szerint mentes, hanem lazán és szárazon kezelt, szalmás istálló, vagy más szerves trágyát vásárolnia kell. jobb, ha a szőlőjének tápanyagszükségletét műtrágyák alakjában elégíti ki. A műtr­ágyéknak nagy előnyük az, hogy bennük azt a növényi tápanyagot adhatjuk a szőlőnek, amelyre an­nak szüksége van és olyan mennyiségben adhatjuk azt, amennyi a legnagyobb fokú jövedelmező termések eléré­séhez szükséges, mert a műtrágyák tetszés szerinti mennyiségben állanak rendelkezésre és nemcsak a mos­tani, hanem a régi szőlő, valamint borárakhoz viszo­nyítva is olcsó az áruk. Magas fekvésű hegyi szőlőkbe könnyebb a szállításuk, mint a nagy tömegű szerves trá­gyáké A szőlőink gyenge termése megokolatlan, mert nem­csak a kísérleti tapasztalatok, hanem számos gyakorlati eredmény is igazolja, hogy a műtrágyák okszerű válatával a szőlőt jövedelmezően teljes termőben hasz­tart­hatjuk. A műtrágyák sikeres használatának azonban szabályai vannak, és az érvényesülésük alapfeltétele, hogy azokat a természetüknek megfelelő módon alkal­mazzuk. Ennek figyelembevételével a műtrágyák első­rendű tényezők arra, hogy a szőlőink jövedelmezőségét a termések sikeres növelésével a legmagasabbra fokozzuk . Ennek céltudatos megvalósítására az alábbi tájé­koztatás adhat megfelelő támpontokat: A humusz (televény, vagy szerves anyag) tulajdon­képen nem tápanyag és mégis nagyon fontos, mert nö­veli a talaj vízfelvevő képességét, a kötött talajokat por­hanyóbbá teszi és azok ellenállását elősegíti. Gyarapítja egyúttal a talajok baktériumflóráját. Ezek a nitrogén­pótlás terén lehetnek a gazda segítségére.­­A szerves trágyák közül az ist­álló trágyából leg­alább négyévenként 250—300 kg mennyiséget adhatunk, mert a szőlő a legerőteljesebb trágyázást is jól kama­toztatja. Az ilyen erőteljes trágyázás esetén azzal együ­tt a foszforsav és kálium műtrágyák használata is jövedel­­m­ van, tóm.­etacih snndlu cmfvvyp vbgkjpi nap­inarara mező lehet, mert bár az istállótrágyában ez a két táp­anyag is van, az mégis elsősorban nitrogén trágya. A fekáltrágyából (tőzeggel kevert emberi ürülék) kat. hol­danként 30—35, a száraz sertéstrágyából 20—25 mázsát lehet kat. holdanként adni. A nyers sertéstrágyából an­­­nyival többet kell használni, amennyivel több a víztar­talma, mint a szárazé, a humusztartalma is kevesebb, mint a többi szerves trágyáé, mert a sertéshizlalókban rendesen homokkal almoznak. A két utóbb említett szerves trágyában is főként a nitrogén van túlsúlyban, de a foszforsavt­artalmuk is jelentékeny, a káliummal végzett kiegészítő trágyázás azonban jó hasznot adhat. A nitrogén különösen a venyige és a levélzet kifej­lődését mozdítja elő, egyúttal a termés növekedését is. Ha bőségesen van nitrogén a talajban, akkor a szőlő buján hajt, erőteljesen fejlődik, a levelek színe hara­gos zöld. Ámde, ha a többi tápanyagból kevés van, a nitrogénból pedig sok, akkor a szőlő könnyen elrágja a virágjait, kevés bogyót köt, a venyige ősszel nem érik jól be, a szőlő későn érik és a cukortartalma gyengül. Ha kevés nitrogén van a talajban, akkor hiába adjuk bőségesen a többi tápanyagokat, a szőlő nem ké­pes azokat kellő fokban hasznosítani Ezért szükséges, hogy a nitrogén a talajban mindig elegendő mennyiségben le­gyen jelen, de ne legyen túlsúlyban. Ezt úgy lehet bizto­sítani, hogy a többi növényi tápanyag pótlásáról bősé­ges adagolással gondoskodunk. A nitrogénnel túltrágyá­zott buján fejlődő szőlő — főként homoktalajokon a nyári száraz, meleg időben könnyen kap hőü­tést. nitrogén túltrágyázás a salétromtrágyák túl erős adago­­­lása esetén könnyebben bekövetkezik, mint a lassan ha­tó nitrogéntrágyák használata után. A nitrogéntrágyák közül a pétisó nitrogénjének fele gyorsan ható salétrom, másik fele átalakulást igénylő tehát lassan ható amidnitrogén. A kénsavas ammóniák nitrogénje lassan ható és az átalakuláshoz a talajban mésznek is kell lennie. Ilyen esetben igen jó ter­mést fokozó hatása van. A nitrogén tartalma 20­ -21, a pétisóé 17% körüli. Az utóbbiból kétévenként 120—200, a kénsavas ammóniákból 100—180 kg.-ot adhatunk kát. holdanként, a a mészsalétromból évenként 60 —80 kg. a megfelelő mennyiség.­­'­­ A foszforsav a szőlő egészséges fejlődését biztosít­ja és a növekedését elősegíti. Különösen a termés foko­zásában, a bogyók tökéletes kifejlődésében, a venyige

Next