Tiszatáj, 1965 (19. évfolyam, 1-12. szám
1965 / 3. szám - Szalai Imre: Kortárs : 1929-1931 : [tanulmány]
Mi késztette a lap szerkesztőit, hogy összefogjanak, folyóiratot adjanak ki, bukdácsoljanak a lapfönntartás le-föl menő akadályai, örömei között? Hiszen mindegyik talált már szócsövet írásainak megjelentetésére, s ha kapott is talán némi helyet a kifejezés, a közlés biztosításának óhaja, emléküket és az igazságot sérteném, ha ennek lényeges szerepet tulajdonítanék. Lelkiismereti elkötelezettség, a szeretet és haladás ápolása, s az összekuszálódott társadalmi állapotok között az ifjúságnak remény nyújtása — ezek a célkitűzések vezették a fiatal kortársi útkeresőket a lap alapításának és életben tartásának küzdelmeiben. Hadd mutassam be őket: (de már korán bevégzett életük és életművük későbbi adatainak előlegezésével). Forgács Antal 1910-ben született, Bicskén. Versei, kritikái a Társadalmi Szemlében, a Korunkban, a Jóság című antológiában, az Est-lapok 1938. évi Hármaskönyvében, majd a párizsi Üzenetben jelentek meg. Az „1928” című folyóirat egyik szerkesztője volt. Kiadott kötetei: Fanyar idő (versek, 1933), Hűvös magány (versek, 1936), Időm törvénye szerint (versek, 1938). 1932-ben letartóztatták, ez nem törte meg, csak még keserűbbé vált. 1938-ban emigrált, 1940—1941-ben Clermont-Ferrandban tengette életét. Versei híven tükrözték egyéniségét, fanyar volt és magányos, a ridegségig zárkózott. Pedig nem volt hidegszívű. Ridegsége és hetykesége csak fitogtatott volt, védekezés, és nem fölényesség. Ritkán nyílt meg, ilyenkor csupa tűz volt, csupa lendület. Utoljára Kárpáti Aurélnál találkoztam vele az Est-lapok szerkesztőségében. Kárpáti akkoriban a Magyarország lapjain sorozatosan közölt életrajzi kisregényeket, s az 1935. évi karácsonyi és újévi héten át Bozzai Pálról, az 1848-as szabadságharc honvédő költőjéről szóló kisregényeket, s utána Forgácsnak Rimbaud-ról szóló kisregényét közölte folytatólagosan. Forgács élvezettel dolgozott a kalandos életű francia poéta regényén, s talán nem tévedek, ha azt hiszem, hogy ez volt életének utolsó zavartalan szépirodalmi munkája. A szerkesztőségi munkában általában csak a beérkezett versekről volt véleménye, egyébként csak akkor szólalt föl, ha valamilyen gyalázatos politikai esemény késztette kifakadásra. Lakatos Péter Pál 1898-ban, Kővágóörsön született, a Balaton mellett. Első versei a Nyugatban jelentek meg, 1922-ben, majd a Magyar Írásban, a Népszavában, a Korunkban, az Új Magyar Földben, Új Kultúrában, Hídban, a Jóság antológiában találjuk meg verseit s egyéb írásait. Szívvel-lélekkel vallott kommunista meggyőződéséért éveket töltött Horthy börtöneiben. A fölszabadulás után boldogan látott neki az újjáépítés munkájának, szűkebb hazája környékén a párt megszervezésének, a földosztás teendőinek. De már nem sokáig. Néhány év alatt teljesen összetört. Törődöttsége, sokasodó és elhatalmasodó betegségei magányosságra, hallgatásra kényszerítették. Életének utolsó pár éve már csak szellemi és testi vegetálás volt. S a valaha oly bátor, elferdült gerincét feledtető módon gerinces, gladiátori keménységgel küzdő férfit magához húzta a matracsír, s ha nagynéha kitépte magát belőle, azt jobb volt régi híveinek nem látni. Megbízatását, József Attiláról szóló könyvét sem volt már képes befejezni. A Kortárs időben még ereje teljében volt, de a szerkesztőség munkájában csak ímmel-ámmal vett részt. Radnóti Miklóst immár nem kell ebben az országban bemutatni. A szerkesztőségi megbeszéléseken tevékenyen és élénken részt vett, a képzőművészeti tárgyú döntésekben csak ő volt támogatóm. Tamássi György Budapesten született, 1910-ben. 1927-ben az irodalmi tanulmányi verseny első díját nyerte. Az „1928” című folyóirat szerkesztője volt. Később a Korunk, a Gondolat és a Szocializmus lapjain jelentek meg szociológiai tanulmányai. A Jóság című antológiának egyik munkatársa volt. Megjelent kötetei: Áhítat (versek, 1930), A totális állam (tanulmány, 1937). Ügyvédi diplomáját kitüntetéssel szerezte meg, 1939-ben (!) Élete utolsó éveiben a tömegek szerepét kutatta a politikai mozgalmakban, ily tárgyú, kötetnyi kézirata a háború idejében elégett. A Horthy-pribékek munkatáborba terelték, s előbb Szlovákiában, majd Harkán raboskodott. Ha szabad férfiről ezt mondani: bájos volt, mint egy kisfiú, s amellett eszes, mint egy élemedett korú bölcs. A szerkesztőségi munkában ő mondta ki az első és az utolsó szót. Vajda János 1907-ben született, Budapesten. Versei, novellái, kritikai írásai jelentek meg a Magyar írásban, a Munkában, a Mában, a Jóság antológiában. A Kortárs megszűnése után a francia Monde-nak budapesti levelezője lett. 1942- ben munkatáborba vitték, előbb Nagykátára, azután Erdélybe, Dédabisztrára. 1943 karácsonyára néhány napos szabadságot kapott, akkor beszéltem vele utoljára. 226