Tiszatáj, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám
1971 / 5. szám - Tanulmány
VÁRADI-STERNBERG JÁNOS TOLSZTOJ ÉS A MAGYAR NAZARÉNUSOK* A XIX. és a XX. század eleji magyar irodalom sokat foglalkozik a nazarénusok szektájával, amelynek tevékenysége az elnyomott paraszttömegek ösztönös tiltakozását fejezte ki a meglevő társadalmi rend ellen. A leíró és tudományos feldolgozásokon kívül, a magyar szépírók közül is sokan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Igazi irodalmi rangra a témát Justh Zsigmond és Tömörkény István emelték, de találkozunk ezzel a problémával Eötvös Károly, Jókai Mór és mások műveiben is. Lev Tolsztojt, akinek a figyelme kiterjedt különböző népek ideológiai, vallási, művészi megnyilatkozásaira, érdekelték a magyar nép szellemi megnyilvánulásai is. A nagy író kegyetlenül leleplezte a korabeli állam és a hivatalos vallás intézményét, és ennek keretében tanulmányozta a szekták tanait. A nazarénusok iránti érdeklődése először 1887-ben nyilvánult meg, amikor is szeptember 14-én keltezett V. G. Csertkovhoz intézett soraiban hivatkozik egy meg nem nevezett szerbtől kapott levélre, amely a szektára vonatkozó adatokat tartalmazta. Tolsztoj kiemeli az orosz szektásokkal közös vonásokat: ,,Mind ugyanaz: az eskü és a háború tagadása, ugyanaz a hajsza a kormány részéről és a szent könyvek magyarázatainak semmibevevése.”. Tolsztoj 1894-ben megismerkedett a szlovákiai Rózsahegyen élő és valamikor Nagykőrösön és Sopronban diákoskodó dr. Dusán Makoviczkival, aki később, 1904- ben az író titkára és háziorvosa lett, s így alkalma nyílt, hogy részletesebb információt szerezzen a nazarénusokról. 1895 óta az író levelezett az ugyancsak szlovák dr. Albert Skarvannal, aki kitűnően beszélt magyarul, és maga is megtagadta a katonai szolgálatot. 1894. október 5-én keltezett levelében Tolsztoj megkérte Makoviczkit, hogy írjon egy tanulmányt a nazarénusokról (67, 233). Eleget téve a kérésnek, Makoviczki tanulmányozta a szekta tevékenységét, és elkészített egy cikket A nazarénusok Magyarországon címmel, amely Prágában a Nasy doby folyóiratban jelent meg 1896-ban.: Tolsztoj elkészítette a tanulmány rövidített változatát, és leközölted® a hívei által Londonban kiadott Lisztok szvobodnogo szlova folyóiratban, ahol a cikk A katonai szolgálat megtagadása a magyarországi nazarénus szekta hívei között címmel jelent meg.4 Makoviczki hívta fel Tolsztoj figyelmét Szeberényi Lajos Zsigmond (1859—1941) protestáns lelkész tanulmányára, amely a Jahrbücher für protestantische Theologie folyóiratban jelent meg 1890-ben. Ez a tanulmány, amely tulajdonképpen a szerző 1888-ban megjelent könyvének a kivonata, fennmaradt az író könyvtárában, és lapjain láthatók Tolsztoj aláhúzásai. 1895. február 10-i levelében (68, 29) Tolsztoj jelezte Makoviczkinak, hogy elolvasta a magyar szerző tanulmányát, amely „meghökkentette őt”, majd így folytatja: „Úgy látszik, az önök papsága körében is szörnyű lelkiismeretlenség uralkodik ... Megdöbbentő, mennyire fél a papsáig az igazságtól, amelynek egy része megnyilatkozott a nazarénusok tanában, és megdöbbentő tehetetlenségének a tudata.” A levél zárósoraiban Tolsztoj még egyszer visszatér a tanulmányra, és ezt írja: „A nazarénusok tanítását még világosabban megértettem, mint eddig, s továbbra is nagyon fontosnak tartom ezt a jelenséget, az a véleményem, hogy ha értelmiségi emberek érintkeznek velük, annak rendkívüli jelentősége lesz!”7 452 * Szerzőnk az ungvári egyetem történészprofesszora.