Tiszatáj, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám

1973 / 1. szám - 150 éve született Petőfi Sándor - A Petőfi-életrajz kérdéseiről - Beszégetés Fekete Sándorral

A Petőfi-életrajz kérdéseiről BESZÉLGETÉS FEKETE SÁNDORRAL — Több könyved is megjelent, illetve megjelenik az évfordulóra. Kezd­jük talán ezekkel. — Négy könyvvel készültem az évfordulóra. Elsőnek az így élt a szabadságharc költője című mini életrajz látott napvilágot, még október közepén. Sok képpel, olvasmányosnak szánt szöveggel, népszerű ifjúsági kiadványnak készült, de szeret­ném ajánlani mindazoknak a nem szakembereknek is, akik kíváncsiak arra, hogy az új kutatási eredmények nyomán mit tudunk Petőfiről. Eddig minden szépiro­dalmi vagy népszerű életrajz Ferenczi Zoltán művére s legfeljebb még Hatvany gyűjteményére épült, ez az első olyan biográfia, amely a legújabb Petőfi-kutatáso­­kon alapul, a költő életének történetéből kiiktatja a legendákat, és szigorúan a tényekhez ragaszkodik. Időrendben második évfordulós munkám egy „irodalomtörténeti füzet”, a Petőfi, a vándorszínész folytatása. Petőfi romantikájának forrásai címen azt vizsgálom benne, miként hatott költőnkre színészéletének több éves tapasztalata. Harmadik könyvem a Mezítláb a szentegyházban címet viseli, Petőfiről és kortársairól 1958 és 1970 között írt cikkeimet tartalmazza. Az írásokat általában nem eredeti for­májukban adom közre. Egy dolgozatot leszámítva, amely megrövidült a kiadás so­rán, a többiek általában bővültek, mivel a tárgyalt témák kifejtésében ezúttal ke­vésbé kötöttek terjedelmi, szerkesztéstechnikai és egyéb korlátok. A negyedik s egy­szersmind legfontosabbnak tervezett munkám, a Petőfi Sándor életrajza I., való­színűleg csak 1973 tavaszán lát napvilágot — első könyve lesz annak a három kötetre tervezett tudományos életrajznak, melynek megírására az Irodalomtudományi Inté­zettől kaptam megbízást. — Közben megjelent egy képes történelemkönyved a francia forradalom­ról, s készülő bemutatóidról is hallani. A jelek szerint nem nagyon félsz attól, hogy „nagytermelő” hírébe kerülsz. — A francia forradalomtörténetet évekkel ezelőtt írtam, nem tehetek róla, hogy kiadása mostanáig húzódott. Ettől függetlenül tény, hogy mostani termésem kicsit soknak látszik. De azok, akik ezt kifogásolják, gondoljanak arra, hogy 1958-tól 1969-ig például a filológiában még csak egy pár lapos különlenyomaton sem jelent meg, s így ha visszamenőleg 15-20 évre osztjuk el ezt az évfordulós sorozatot, akkor ki fog derülni, hogy — sajnos — nem vagyok „nagytermelő”. Csupán arról van szó, hogy szívesen dolgozom, ha a munka érdekel. Nekem egyébként Petőfi nem évfordulós téma, hanem a világirodalom legizgalmasabb költője és a magyar törté­nelem legtisztább alakja. Immár negyedszázada foglalkozom vele és korával, fog­lalkoztam akkor is, amikor nem sok reményem volt arra, hogy valaha még ismét hivatásos „Petőfi-kutató” lehetek. S ha egyszer észreveszem, hogy életének-művének rejtélyei többé nem érdekelnek, akkor tudni fogom, hogy a pálya végéhez értem. — Az élet és a mű rejtélyei számodra mindenekelőtt biográfiai kérdések. Ez annál is feltűnőbb, mert sokan az életrajzot nem tekintik korszerű mű­fajnak. — Az Irodalomtudományi Intézeten belüli munkamegosztás hozta úgy, hogy én írom az életrajzot. Két alkalommal munkaközösség látott dologhoz, ezek a trium­virátusok azonban különböző okok miatt felbomlottak, s akkor úgy döntött az 27

Next